Kereskedelmi jog, 1921 (18. évfolyam, 1-24. szám)

1921 / 5-6. szám - Két kérdés a Kuria joggyakorlatából 2. [r.]

d e1mI Jog koztak e jogszabályokra a felek, akár nem. A polgári bíróság a per érdemi elbírálásánál a kereseti kérelem és az ellenkérelem korlátain tul nem mehet ugyan; de az alperesnek elutasítást tartalmazó ellenkérelme nem korlátozhatja a bíróságot az elutasításra alkalmas anyagi jogszabály alkalmazásában, ha a felek által a bíróság elé vitt tényállás ennek a jogszabálynak alkalmazását lehetővé teszi. A tiltott lánczkereskedelemnek jogi meghatározása az 1917. évi 3678. M. E. sz. kormányrendelet 27 §-ában és illetőleg az 1920. évi XV. t.-cz. I. §. 4. pontjában foglaltatik. A kormányrendelet 27. §-a szerint lánczkereskedelemnek tekintendő: „ha valaki az üzleti tisztességbe ütköző eljárással, különösen az árunak a fogyasztóhoz jutásához nem szokásos és nyilván szükségtelen közbeneső kereskedéssel közszükségleti czikk árának drágulását idézi elő. u Az 1920 : XV. t.-cz. idézett pontja szerint lánczkereskedés, ha valaki „közszükségleti czikkel árdrágításra alkalmas módon üzérkedik, különösen ily czélból a közszükségleti czikk árát az árunak a fogyasztóhoz juttatása végett nem szükséges közbeneső kereskedéssel drágítja.* E két jogszabály összehasonlításából kitűnik, hogy a későbbi és jelenleg érvényes jogszabály szerint lánczkereskedelem már az is, ha valaki árdrágításra alkalmas módon üzérkedik, vagyis ha az ő üzérkedő cselekménye csak alkalmas a közszükségleti czikk megdrágítására, bár még árdrágulás nem következett be, pl. árdrágításra alkalmas módon ajánlatot tesz olyas valakinek, akinek a forgalomba való bekapcsolása a legitim kereskedelem szempontjából szükségtelen. Ellenben a korábbi jogszabály csak akkor volt alkalmazható, ha a drágulás előidéztetett avagy a jogügylet semmisségének bírói kimondása nélkül előidéztetett volna. Az alábbi jogeseteknek eldöntésénél a korábbi jogszabály volt érvényben. Ennek a jogszabálynak alkalmazásánál a kir. Kúriát az a felfogás vezette, hogy a háború s azt követő rombolások következtében és a népek szabad gazdasági érintkezése helyébe lépett állami kiviteli és beviteli korlátozások folytán a keresletnek és kínálatnak versenyéből támadó kiegyenlítődés a gazdasági életben hiányzik; az ily módon keletkezett áruhiányt nem szabad arra felhasználni, hogy a közvetítő kereskedelem lánczolatába szükségtelen módon felesleges lánczszemek kapcsolódjanak, ami a szűken levő áruknak mesterséges drágítására vezet. Ez a felfogás azonban sohasem kívánta sérteni a legitim kereskedelmet; ellenkezőleg annak védelmére akart szolgálni. Ez a felfogás sohasem mondotta ki azt elvül, hogy a termelő és fogyasztó közé csak egy közvetítő kereskedő ékelődhetik be; ellenkezőleg a kir. Kúria joggyakorlatában a nagy- és kiskereskedés érdekei kellő méltánylásra találhattak. Mindez kitűnik az alábbiakból. A kir. Kúriának 1920. P. IV. 493. sz. itéletéveljeldöntött ügyben az volt a tényállás, hogy R. S. kereskedő a kádárnál megrendelt boros hordókat haszonnal eladta a felperesnek, aki azt is kikötötte, hogy R. S. az ő nevére kiállított kötlevelet tartozik közvetlenül a felperes vevőjére átruházni. A felperes e hordókat hl-kint 24 kor. haszonnal tovább eladta az alperesnek, aki szintén kereskedő. A felperesről az is kiderült, hogy ő nem is hordó-, hanem jégkereskedő. E tényállásból kitűnik, hogy a termelő és fogyasztó közé három kereskedő ékelődött be, még mielőtt az áru elkészült és piaczra hozható lett volna. Azonfelül pedig a jégkereskedő még csak munkában levő árut vett meg azzal a czélzattal, hogy azt az árut már elkészülte előtt tovább eladja nyereséggel s hozzájárul még, hogy a lánczolatból szépen ki is akart maradni. Itt tehát világos és letagadhatatlan a lánczolás annál is inkább, mert a boros hordókban évek óta nagyobb a kereslet, mint a kínálat. A vidéki vegyeskereskedőnek typikus lánczolása a kir. Kúriának 1920. P. IV. 236. sz. ítéletével elbírált eset. A felperes, aki Budapesttől távoleső Baranya-Szentlőrinczen vegyes kereskedő, feljön Budapestre, itt vesz a nagykereskedőtől 100 hordó fehér égő olajat és nyomban, az áru átvétele s beraktározása nélkül 17.600 kor. haszonnal eladja egy bajai kereskedőnek (a megszállás előtti eset). Vájjon nem lánczolás az, ha a vidéki vegyeskereskedő, akinek üzleti körébe egyáltalán nem tartozik a nagyban bevásárlás és tovább eladás, alkalomszerűen előleggel leköt 100 hordó közszükségleti árut és azt nyomban haszonnal tovább eladja ? Vájjon a tisztes kereskedelemnek szüksége van ilyen közbeneső kereskedőre ? A kir. Kúria az élet rendes felfogásának megfelelően döntött, amikor a vidékről Budapestre rándult vegyeskereskedőnek ezt az alkalmi