Kereskedelmi jog, 1921 (18. évfolyam, 1-24. szám)

1921 / 3-4. szám - A választott biráskodás

20 intézmények szervei és közegei részéről kötött ügyletekből és egyéb cselekményeiből és mulasztásaiból vagy intézkedéseiből származott követeléseknek, a kincstár vagy az állam szervei és intézetei elleni bírói érvényesítését eltiltja. Nézetünk szerint a veszélyviselés tana szolgálhat a kérdés szabályozásánál útmutatóul' Kétségtelen, hogy a politikai és gazdasági tömegmozgalmak e korában, amidőn gazdasági exisztencziák az összesség segítsége nélkül tömegesen esnének a forradalmi jelenségek áldozatául, magának az államnak is érdekében áll, hogy az egyest kártalanítsa, aki ily tömeghullámzások következtében jogellenes kárt szenvedett és az állam e felelősségének csak a vigasztalan pénzügyi helyzet okozta szükségszerűség szabhat határt. Utalunk e tekintetben á német birodalom példájára. Ha nem is olyan mértékben, mint minálunk — mert hiszen ott az események nem fajultak odáig — az összeomlást követő belső zavargások a német birodalomban szintén jelentékeny károkat okoztak és ezért törvényben állapíttatott meg az ezekért az államot terhelő felelősség, s a birodalom pénzügyi és gazdasági helyzetének megfelelően szabályoztatott a kártérítési felelősség határa. A fentebb idézett 1920. évi I. t.-cz. értelmében a legitim magyar állam a tanácsköztársaságot jogilag nem létezőnek és csak a tényleges erőszak és terror alapján müködöttnek tekinti,logikus következtetés tehát, hogy mindaz, ami a tanácsköztársaság ideje alatt történt, forradalmi mozgalom, belső zavargás, amelyért az egyeseket a pénzügyi lehetőség határai kőzött az államnak kell kártalanítani. Gyakorlati szabályozásánál e kérdésnek az állam teljesítő képességével kapcsolatban más szempontok, mint a károsult vagyoni helyzete, gazdasági létének veszélyeztetettsége, a kár nagysága, a kártérítés mértéke, stb. is szolgálhatnak irányadóul. A vállalatok és pénzintézetek köztulajdonba vétele és az önrendelkezési jog kikapcsolásának fényéből folyó vitás kérdések legnagyobb részének hátterében az állami felelősség kérdése áll. Akár a közvetlenül a szovjetállam részére teljesített szállítások és egyéb munkák, akár a különböző czimeken folyósított bankhitelek, akár a szoczializált vállalatok egymásközti ügyleteinek joghatásait akarnók az általános magánjogi szabályok értelmében megállapítani s a felmerülő vitákat eldönteni, az eset körülményei adta korekturákkal, mint például az egyik fél gazdagodása, de mindig és mindenütt az ellenállhatlan kényszer fogalmával kell operálnunk. A felek között tőrtént döntés után mindig nyilt kérdés marad, minő jogszabály alapján, kitől nyerjen kártérítést az, ki a kikényszeritett cselekmény foiytán károsodott)? E kérdés tehát rendezésre szorul. Meit az, hogy a legitim magyar állam a szovjetállamnak nem jogutódja és a szovjet ténykedéseiért a felelősséget magától elhárítja, törvényes kijelentés ugyan, de nem egyeztethető össze a jogállam fogalmával,, hogy ezzel a kijelentéssel a bolsevizmus romjainak eltakarítása s az újjáépítés munkája körül az állam jogalkotó és jogfejlesztő tevékenységét befejezze, s a laisser fairé, laisser aller kényelmes, de számtalan gazdasági existencziát tönkretevő álláspontjára helyezkedik. , Maguk az érdekelt felek is érezhették a helyzet fonákságát, mert csak ennek tulajdonitható, hogy a bonyolult vitás esetek óriási tömegében aránylag igen kevés került bírói döntés alá, mert ugy látszik, az érdekelt felek maguk is várták, hogy végre az állam, miután hatalmi szóval elvileg megállapította volt, hogy a szövjetállanmak nem jogutódja és a szovjetszervek ténykedéseiért általában a felelősséget nem vállalja, megállapítsa azt is, hogy a gyakorlatban mely határig fogja ezt az általános elvet áttörni és a bolsevizmus terheit az egyesek válláról levenni. A választott bíráskodás. Irta: Dr. Auer Pál. ügyvéd. A választott bíróság modern jogállamban tulajdonkép rudimentum, egy már nem használatos szerv csökevenye. A választott bíráskodás ma már a múlté. Időrendben az önbíráskodás után következik és megelőzi a kötelező állami bíráskodást, mely mellett azután egyre jobban veszít jelentőségéből. A szóbeliség, közvetlenség, a peres eljárás gyorsasága, a birói mérlegelés szabadsága, a birák függetlensége, kvalifikácziója és tekintélye feleslegessé teszik a választott bíróságokat. Ahol gyakran fordul elő, hogy perlekedő felek az állami bíróság megkerülésével választott bíróságokhoz fordulnak, ott valami nincs rendjén, ott a közállapo-