Kereskedelmi jog, 1921 (18. évfolyam, 1-24. szám)

1921 / 23-24. szám - A lengyel jogrendszer

munkaadó vállalata helyének jogát kell alkalmazni. Egyéb szerződéseknél, ha azok egyoldalúak, a kötelezett fél lakhelyének joga, ha kétoldalúak, a szerződéskötés helyének joga, ha pedig a kétoldalú szerződós távollevők közt köttetett ós a felek két ktilönbözöző államban, illetőleg tartományban laktak, az ajánlatot elfogadó félnek a szerződés kötésekori lakhelyén érvényben volt jog és ha ezt a lakhelyet nem lehet megállapítani, az ajánlattevő fél lakhelyének joga az irányadó. Ez az utóbbi tétel különben még revízión fog keresztül menni, mert a bizottság előadója azt javasolta, hogy a lex loci contractust alkalmazzák, tkár jelenlevők, akár távollevők közt kötött ügyletekről legyen szó. A kötelmi jogi részben végül a javaslatok az ex elelictu kötelmekről szólanak, amelyekre a kötelem keletkeztető cselekmény helyének jogát mondják irányadónak. Ugyanez a szabály áll akkor is, ha cselekvőképességében korlátolt szemóly felelős az okozott kárért. (n. e.) A 32. német jogászgyülés szeptember 11-én ült össze Bambergben. Tárgyalásainak eredményéről a részletes híradások még hiányzanak, annyi azonban bizonyos, hogy a világháború kitörése óta első izben összeülő jogászgyülésnek bőven lesz tárgyalni való anyaga, hiszen egy egészen más Németországot, sőt egy egészen más Európát fog maga előtt találni, mint amelyben a 31. jogászgyülé3 működött. V- d. Pfordten a „Leipziger Zaitschrift" ünnepi számában többek közt a következőket irja : „Csak az örökkévalóság gondolatában találhatunk erőt arra, hogy magunkat a mai bizonytalan nyomasztó időkben megfigyelhessük és a szellemi szükségből másokat is kisegíthessünk, nemzetünket pedig megóvjuk a további hanyatlástól és az ingoványból újból biztos talajra vezessük". A jogászgyülés tárgysorozatában tekintélyes helyet foglalt el a munka jogának kérdése és annak keretében törtónt a „Deutscher Anwaltverein" ötvenéves fennállásának megünneplése és a gyűlés helyéül épen azért választották ezúttal Bamberget, mert az egyesület 1871. augusztus 21-én Bambergben alakult. Külföldiek között Magyarországon létrejött és teljesítendő szerződésből fizetendő vételár magyar koronában fizetendő. Ezt az álláspontot foglalta el a Kúria a P. IV. 1820/1921 sz. a. eldöntött perben (1921. okt. 20-án). A megállapított és meg nen támadott tényállás szerint a felperes belföldön adott el az alpsresaek belföldi gazdasága számára koron aértók ben kialkudott vételárért árukat anélkül, hogy kifejezett megállapodás jött volna létre, vájjon magyar felülbélyegezetlen, avagy osztrák felülbélyegzett koronában történjék e a fizetés. Ebből a tényállásból a felebbezési bíróság jogszerűen következtethette, hogy a felek szándéka a belföldön kötött s az áru átadásával belföldön teljesített ügyletnél a magyar korona értékének megfelelő vételárösszeg fizetésére, illetőleg ilyen fizetésnek elfogadására irányult s egymagában az a körülmény, hogy a felperes utóbb Bécsben kérte vételári követelésének kiegyenlítését, nem változtathatta meg a felek korábbi akaratmegegyezósót; ennélfogva az alperes Bécsben ugyanolyan értéket tartozott a felperesnek kiszolgáltatni, amilyennek fizatósére vállalkozott. Nem lóvén tehát kétség afelől, mily pénznemben teljesítendő a fizetés, a K. T. 326. §. első bekezdésének rendelkezése itt nem alkalmazható. Fehér pénz-perek. A Kúria előtt tömegével feküsznek a szovjetgazdálkodásból s a szovjet-pénzfizetésekből eredő perek, mely utóbbiak legnagyobbrésze a körül forog, hogy a kritikus augusztusi (1919. évi) fizetések teljes összegben vagy csak Ve részben veendők-e figyelembe? A bankok egy része a történt fizetéseket a fél külön számláján ismerte el. A vita tehát most már az volt, hogy ez mit jelentett ? A tényállás szerint: az alperes bank 1919 augusztus 6-án 68 800 K névértékű hamis fehér bankjegyet átvett a felperestől, akivel folyószámlái összeköttetésben állott, s e pénzről oly tartalmú elismervényt állított ki, hogy e fehér pénzt külön számlára kamatmentesen vette át. Viszont nincs tényállás megállapítva és emiatt panaszt sem terjesztett elő a felpares, hogy ő ezzel szemben követelte volna a 68.800 K-nak feltétlenül folyószámláján való jóváírását. E tényállásból — a Kúria szerint — nem lehet a felperes kereseti jogalapjává tette azt a jogkövetkeztetést levonni, hogy az alperes a felperes folyószámláján ennek javára irta az átvett 68.800 K fehórpénzt: ellenkezőleg az a jogkövetkeztetés vonandó le, hogy az alperes csak ugyanilyen fehér pénznek visszaadására akarta magát kötelezni s hogy a felperes ehhez az elismervény kézhez vétele után hallgatólag hozzájárult. (Kúria 1695/1921. P. IV. sz. — 1921 október 11.) Fuvarozás vagy bérlet. R fuvarozót terhelő szigorú felelősség alóli kibúvás czéljából gyakran találkozunk a fuvarozó részéről oly védekezéssel, hogy ő a kocsit vagy egyéb fuvarozási eszközt csak »kölcsön«, csak »bérbe« adta, s igy felelőssége a fuvarozóénál sokkal korlátoltabb. Sőt — állítólag — már kereskedelmi szokás is fejlődött ki a fuvarozási eszközök kölcsönbeadása tárgyában, mely esetben a fuvarozó nem felelős az árut útközben ért veszélyért. R német Rg. szerint mindig a konkrét eset körülményei szerint kell eldönteni, hogy bérlet vagy fuvarozási ügyletről van-e szó. — R konkrét esetben felperes telefonon kocsit rendelt meg a nagyfuvarosnál, akinél