Kereskedelmi jog, 1921 (18. évfolyam, 1-24. szám)

1921 / 1-2. szám - A társasági szerződések illetéke

1-2. sz. Kereskedelmi Jog 11 HAZAI JOGGYAKORLAT. Versenytilalom. 1. Az a versenytilalom, amely a kötelezettet akár a közérdek, akár a saját gazdasági érdeke szempontjából túlságosan gátolja foglalkozásának, vagy hivatásának gyakorlásában, a jó erkölcsökbe ütközik és mint ilyen, kezdettől fogva érvénytelen. (Kúria 2378/1920. P IV. sz. — 1920. november 17.) Indokok: Helyes tehát a felebbezési bíróságnak az a jogi felfogása, hogy egy hely, vagy idő tekintetében nem korlátozott s a szerződőfelet üzleti tevékenységében jelentékenyen akadályozó versenytilalom rendszerint a jó erkölcsökbe ütköző kikötés s pedig a jelen esetben azért, mert a meg nem támadott felebbezési bírósági ítéleti tényállás szerint a felperes hely szerint korlátozó versenytilalom Európa területének jelentékeny részére (Magyarország, Galiczia, Szerbia, Románia, Bulgária és részben Ausztria és Csehországra) terjed ki és ez a tilalom időbelileg egyáltalán nincs korlátozva. Nem hagyta figyelmen kivül a m. kir. Curia azt sem, hogy a mostani közgazdasági és nemzetközi viszonyok folytán az ilyen nagyterjedelmű versenytilalom mélyen érinti az illető országok közgazdasági érdekét éppen ugy, mint felperesnek gazdasági létfeltételét. Mindezek alapján az alperesnek felülvizsgálati kérelme alaptalan, mert a felperes által megtámadott versenytilalom túlmegy a felek szerződési szabadsága által megengedett határokon és sérelmére van a közérdeknek és a jogos magánérdeknek. Az a körülmény, hogy az alperes a versenytilalomnak elfogadásáért a felperesnek ellenértéket fizetett: egyrészt azért nem vehető figyelembe, mert az alperes nemcsák a versenytilalom elfogadásáért, hanem a felperesi vevőkör átengedéseért, a romániai gyár átadásáért és készítési módok kiszolgáltatásáért is fizette az ellenértéket; másrészt, mert az alperes már több éven át a versenytilalom hatálya alatt a felperessel szemben élvezte a versenytől mentességet. Foglaló. 2. A foglaló megtartására jogosult fél nem tartozik a másik felet a foglaló megtartásáról s a szerződéstől való elállásról értesíteni. (Kúria 2275/1920. P. IV. sz. — 1920. november 2.) Indokok: Nem alapos a felperesnek az a felülvizsgálati panasza, hogy a felebbezési bíróság jogszabály sértésével utasította el szerződés teljesítése, illetőleg a beállott változás folytán teljesítés helyett kártérítés iránti keresetével ; mert a meg nem támadott tényállás szerint a 2. alatti sürgönynyel maga a felperes tűzött teljesítési határidőt 1919. évi szeptember hó 28-ik napjára, a felsőőri vasúti állomásra, az alperestől megvett egy waggon nyári alma átvételére és a vételár kifizetésére; — az alperes ezen időre az árut oda is szállította, de a felperes nem jelent meg s az áru átvétele és a vételár kifizetése iránt nem is intézkedett; de nem jelent meg a felperes az alma átvétele és a vételár fizetése végett a 3. alatti levelével a zsidó ünnepek elmulta utáni időre: 1919. évi szeptember 28-ik napjára kitűzött határnapra sem. A 4. alatti levelének tartalma szerint pedig a felperes az általa kitűzött teljesítési és utólagos teljesítési határnapokon sem az almát átvenni, sem a vételárat kifizetni nem tudta. Minthogy ezek szerint a felperes a teljesítésre sem kész, sem képes nem volt: az alperestől teljesítést s illetőleg az utóbb beállott változás folytán kártérítést nem követelhet. Ennélfogva a felperesnek a szerződés teljesítése, illetőleg kártérítési kötelezettség meg nem állapítása miatt tett felülvizsgálati panasza alaptalan lévén: őt azzal el kellett utasítani. A felebbezési bíróság által megállapított és meg nem támadott tényállás szerint az alperes, miután a felperes az átvétel és fizetés végett nem jelentkezett, az áruval, mint sajátjával rendelkezett s ezáltal a szerződéstől elállott, de a felperest minderről nem értesítette. Az aiperes azonban a felperestől kapott foglaló megtarthatása végett s arról, hogy a szerződéstől elállott, nem is tartozott a szerződéstszegő felperest értesíteni, a meg nem támadott tényállás szerint általa felvett 2000 kor. foglalót tehát — a K. T. 277. §-a értelmében — megtarthatja és azt a szerződéstszegő felperesnek visszatériteni nem tartozik. Pénzszolgáltatás. 3. Joghatályos azon kikötés, hogy amennyiben az áru átvételkor az osztrák-magyar bank 1000 koronás bankjegyeivel nem fizettetnék, eladó a vételtől elállhat. Ez áll az esetben is, ha a fizetés azért nem történhetett meg, mivel a bankjegyek időközben lebélyegeztettek s igy lebélyegzett bankjegyek (osztrák) nálunk beszerezhetők nem voltak. Ez áll, tekintet nélkül arra, hogy volt-e az osztrák bankjegyeknek nálunk disagiója vagy sem. (Kúria 2639/1920. P. IV. sz. — 1920. nov. 30.) Indokolás: Az A) alatti kötlevél szerint a felperes által vett sertések vételáfa az osztrák-magyar bank 1000 koronás bankjegyeivel volt fizetendő, ha pedig a felperes az átvételkor a fizetést ily módon eszközölni nem tudná és az alperes bankutalást el nem fogadna, az ügylet semmis. Az ügyletkötés idején a német-osztrák köztársaság a területén forgalomban lévő osztrákmagyar bankjegyeket már lebélyegeztette volt, viszont a magyar állam területén még a lebélyegezetlen osztrák-magyar bankjegyek voltak forgalomban. Helyesen állapította meg ezekből a tényekből a felebbezési biróság azt, hogy a német-osztrák köztársaság a bankjegyek le-