Kereskedelmi jog, 1921 (18. évfolyam, 1-24. szám)

1921 / 1-2. szám - A társasági szerződések illetéke

12 Kereskedelmi Jog 1—2. sz. bélyegzésével azokat saját külön fizetési eszközeinek nyilvánította, a lebélyegzett bankjegyei tehát a Magyarország területén törvényes fizetési eszközként megszűntek szerepelni és csakis mint idegen országbeli valuta jöhettek tekintetbe. Ennélfogva az A) alatti szerződés feltételeinek külön kifejezett megváltoztatása nélkül a felperesnek a vételárfizetést a Magyarország területén törvényes fizetési eszközként forgalomban lévő le nem bélyegzett 1000 koronás osztrák-magyar bankjegyekkel volt köteles a K. T. 326. §-a alapján teljesíteni, az alperes pedig tekintet nélkül arra, hogy az osztrák lebélyegzésü bankjegyeknek a szerződés teljesítésének idején volt-e disagiója vagy nem, a fizetést idegen valutában elfogadni nem tartozott még akkor sem, ha a felperesnek nagyobb mennyiségű lebélyegezetlen 1000 koronás bankpénzt beszerezni módjában nem is állott volna. A megállapított tényállás szerint W. J. az alperes által a sertéseknek a szerződés feltételei értelmében leendő átadására volt meghatalmazva. Felperes tehát, — ismerve a fizetés feltételeit —W. J. megtévesztése nélkül idegen valutában csak akkor teljesíthette volna W. J. kezéhez a fizetést, ha bizonyította volna, hogy az alperes a szerződéstől eltérően idegen valutában eszközlendő fizetéshez hozzájárult. Ezt azonban a felperes a perben nem állította s e tekintetben a felebbezési bíróság ítélete tényállást nem tartalmaz. Felperes a szerződés feltételei értelmében fizetést nem teljesítvén, — habár W. J. a sertéseket lemázsáltatta és a felperes rendelkezése alá bocsátotta is — helyes okfejtéssel állapította meg a felebbezési bíróság, hogy a tényleges átadás megtörténtnek nem tekinthető és a K. T. 352. §-a alkalmazást nyer. Ennélfogva az alperes a szerződéstől eltérően eszközölt fizetés tudomására jutás után a szerződésellenes fizetési módot kifogásolni és tekintettel arra, hogy felperes pótlólag szerződésszerű módon a vételárat kifizetni hajlandó nem volt, a sertések kiadását megtagadni és az A) alatti szerződés értelmében a kötött ügylettől elállani jogosított volt. Vétel. 4. Azon jogszabály, hogy a szerződésszegő eladó nemtel Jesltés esetén csupán a szokásos kereskedői haszonnak tekinthető 10%-os kereskedői hasznot tartozik mint kártérítést megfizetni, nem nyerhet alkalmazást oly esetben, midőn bizonyítható, hogy az eladó az árut saját eladójától megkapta és még sem szállította. Ez esetben eladó a K. T. 356. §. értelmében igényelhető mérvű kártérítés alól nem szabadulhat, mert ellenesetben a vevő rovására nyerészkedésre nyílnék alkalma. (Kúria 2342/1920. P. IV. sz. 1920. november 4.) Indokok: Az alperes a felebbezési bíróság ítéletét csupán annyiban támadta meg felülvizsgálati kérelemmel, amennyiben az áru nem szállítása esetére a szerinte 10°/o-os nagykereskedői hasznot kitevő 976 K 80 fillért meghaladó kártérítési ősszeg megfizetésére köteleztetett s azzal érvelt, hogy a vevő az áru tovább eladása esetén nem igényelhetvén a a beszerzési árnál és a szokásos 10%-os kereskedői haszonnál magasabb mértékű vételárat, ennél nagyobb összegű kártérítésre a szállítási késedelemben levő eladó sem kötelezhető. Ez a panasz alapos annyiban, amennyiben tényként meg volna állapitható, hogy a felperesnek eladott árut az alperes a saját eladójától nem kapta meg, sem pedig a teljesítés idején a felperesnek eladott minőségű és menynyiségü árukészlettel nem rendelkezett s amenynyiben a fenforgó esetben a tisztességes kereskedői haszon nem haladja meg a 10%-ot, mert ebben az esetben a felperes a birói gyakorlathoz képest a teljesítés elmaradása esetén nem igényelhetne a ttsztességes kereskedői hasznot meghaladó mértékben kártérítést. Míg ellenben ha az nyerne megállapítást, hogy a felperesnek eladott mennyiségű árut az alperes részére a saját eladója szállította, vagy hogy az alperes a teljesítés idején ilyen árukészlettel egyébként is rendelkezett s azt ahelyett, hogy a felperesnek szállította volna, harmadik személynek tovább eladta, — ebben az esetben az alperes a vevő által a K. T. 356. §. értelmében igényelhető mérvű kártérítés alól nem mentesülhet, mert ellenkező esetben a vevő rovására esetleg nyerészkedésre volna alkalma. 5. A kötlevélnek az a kitétele: ,bis Jánner", azt jelenti, hogy a szállítási határidő csak januárig tart; január bekövetkeztével a határidő lejártnak tekintendő. (Kúria 2363. 1920. P. IV. sz. — 1920. november 9.) 6. A K. T. 347. §-a értelmében való eladás t csak akkor eshetik a fizetés körül késedelmes vevő terhére, ha az a szerződésszegő fél érdekeinek a kellő gondosság melletti megóvásával s az annak igazolatlan károsítását előidézhető késedelem nélkül foganatosillatik. Az a körülmény pedig, hogy az eladó az ily árverésen általa megvett árut utóbb nyereséggel másnak adta el, a szerződésszegi vevőnek kártérítési kötelezettségét azért nem érintheti, mert az eladó mint árverési vevő azt az üzleti nyereséget, amelyhez az árverésen megvett árunak továbbeladásával jutott, nem a vevő részéről teljesítetlen vételi ügylet alapján, hanem az ezzel az ügylettel kapcsolatban nem álló gazdasági tevékenységével szerezte s így az a vevő szerződésszegésével okozott kár megállapításánál a vevő javára számításba nem vehető. (Kúria 2368/1920 P. IV. sz. — 1920. november 16. 7. A csupán darab és súlyszám szerint átadott ékkövek oly forgalmi értéket képeznek, melyek egyedi áruknak nem tekinthetők. — A tulajdonosnak dologi jogon alapuló követelésével szemben alperes nem hivatkozhatik gazdasági lehetetlenülésre. (Knria 2449/1920. P. IV. sz. — 1920. nov. 16.)