Kereskedelmi jog, 1921 (18. évfolyam, 1-24. szám)

1921 / 1-2. szám - A társasági szerződések illetéke

~Í3ÍJfK e r e s k e részvénytársaságoknál is alkalmazást nyer, mely szerint, ha a társaságba vagyonbetétként egy üzletet vagy vállalatot annak szenvedő és cselekvő állapotával visznek be, vagyonbetétként a tiszta érték számítandó és az értékelésre a vagyonátruházási illetékről szóló törvény szabályai az irányadók. Vagyis a beolvasztó társaság ily esetben igazolhatja esetleg újonnan felállítandó mérleg vagy vagyonállapotának kimutatása utján, hogy az átvett tiszta érték csekélyebb, mint a részvények árfolyamából netán kiszámítható érték. Kérdés, vájjon az egyesülés folytán bevitt ingatlanok — mint természetbeni betét után — külön még a vagyonátruházási illetéket meg kell-e fizetni? Ezen kérdés eldöntésénél szem előtt kell tartani, vájjon vagyonátruházás fennforog-e vagy nem ? Ha valaki a társaság alapításához részvény ellenében ingatlant visz a társaságba, vagyonátruházás forog fenn. Ha azonban két társaság egyesül, akkor nincs vagyonátruházás, hanem vagyonösszesités és lényegében csak a részvények kicserélése, illetve a czég nevének a megváltoztatása és az uj czég nevének a telekkönyvbe való feljegyzése eszközöltetik. Ily esetben tehát nézetünk szerint helyesen az iiletéki díjjegyzék 16. tételének A) b) pontja szerint a telekkönyvi feljegyzések után járó 1.9% illeték fizetendő. A kereskedelmi élet gazdag változatai kétségkívül számos más kérdést fognak felvetni * és remélni lehet, hogy közigazgatási bíróságunk joggyakorlatainál nem fog ridegen a kincstári érdekek álláspontjára helyezkedni, hanem számolni fog egyrészt a forgalmi élet Követelményeivel, másrészt nemcsak a pénzügyi törvények, hanem mindenekelőtt a kereskedelmi jog rendelkezéseit sem fogja szem elől téveszteni. Rendeletek. A m. kir. minisztériumnak 10.251/1920. M. E. sz. a 1920. decz. 1. a. közforgalom tárgyául szolgáló értékpapíroknak és az okiratoknak bírói megsemmisítésére vonatkozó hirdetmények közzététele tárgyában kiadott rendelete az eddigi háromszori közzététel helyett egyszeri közétételt rendelt el. A m. kir. minisztériumnak 10.250/1920. M. E. számú rendelete a gyámpénztárakba az úgynevezett tanácsköztársaság idejében s ezt követően 1919. évi augusztus hó 15. napjáig történt befizetésekről. deltnl Jog 9 1. §. Mindazokat az összegeket, amelyeket a gyámpénztárakba az 1919. évi márczius hó 20. napja után, de még 1919. évi augusztus hó 15. napja előtt a gyámhatóság alatt álló kiskorúaknak és gondnokoltaknak a gyámpénztáraknál vezetett egyéni számlájára fizettek be, a kiskeruak és a gondnokoltak javára teljes értékűben kell kifizetni, illetőleg számitásba venni, tekintet nélkül arra, hogy a befizetés törvényes pénznemben vagy az úgynevezett hamis „fehérpénzben" történt. Ez a rendelkezés a 2. §. alá eső befizetések tekintetében nem zárja ki azt, hogy a gyámhatóság a befizetőktől a szükséges előfeltételek fenforgása esetében pótfizetést követelhessen. 2. §. A gyámpéuztárak által az úgynevezett hamis „fehérpónznek" elterjedése előtt, vagyis 1919. évi május hó 20. napjának eltelte előtt nyújtott kölcsönök, valamint az emiitett időpont előtt a kiskorúval vagy a gondnokolttal, illetőleg a gyámpénztárral szemben keletkezett egyéb tartozások kiegyenlitésóre vagy törlesztésére a gyámpénztárakba az 1919. évi május hó 20. napja után, de még 1919. évi augusztus hó 15. napja előtt hamis fehérpénzben történt befizetéseket a fizetett összegnek egyötödében kell számitásba venni, amennyiben az adós a visazafizetést időelőtt teljesítette, vagyis a tartozást vagy annak részét, vagy törlesztő részletét, amely csak 1919. évi augusztus hó 15. napján vagy ezután lett volna esedékes, saját elhatározásából önként — akár a gyámpénztár felett rendelkező tanácsköztársasági szerv hozzájárulásával, akár e nélkül — a megszabott lejárati (visszafizetési vagy törlesztési) napnál előbb fizette vissza. Az időelőtt visszafizetett összeg négyötödrószót köteles az az adós a megszabott feltételeknek megfelelően pótlólag befizetni. Nincs helye a jelen §. szerinti elszámolásnak és pótfizetés követelésének, ha a befizető igazolja, hogy a gyámpénztár az időelőtti fizetés ellenére sem károsodott. Az 1919. évi május hó 20. napja után, de 1919. évi augusztus hó 15. napja előtt befizetett ilyen összegekről az a vélelem, hogy fizetésük hamis fehérpénzben történt. Az ellenkezőt az érdekelt fél bizonyíthatja; ennek bebizonyítása esetében a fizetett összeget teljes értékben kell számitásba venni. 3. §. Ez a rendelet kihirdetésének napján lép életbe. Budapest, 1920. évi deczember hó 2. napján. A m. kir. minisztériumnak 10.781/1920 M. E. sz. rendelete az egyes adósok magánjogi kötelezettségeinek teljesítésére engedett halasztás {moratórium) idejének ujabb meghosszabbítása tárgyában. 1. §. Az egyes adósok magánjogi kötelezettségeinek teljesítésére halasztás (moratórium) engedése tárgyában 6858/1919. M. E. szám alatt kibocsátott (a Budapesti Közlönynek 1919. évi deczember hó 28-án megjelent 199. számában kihirdetett) kormány-