Kereskedelmi jog, 1921 (18. évfolyam, 1-24. szám)

1921 / 1-2. szám - A társasági szerződések illetéke

1—2 sz. vonatkozólag nem tartalmaz rendelkezést, a gyakorlat azonban az, hogy ez ügyletujitásnak tekintetik és III. fokozatú illeték alá esik. A. részvénytársaság alakulásának illetékénél az eddigi helyzettel szemben a legnagyobb eltérés az, hogy a részvénykibocsátás, tekintet nélkül arra, hogy részvények előmutatóra, vagy névre szólnak, a III. fokozat alá esnek. A másik fontos eltérés az, hogy az illetékek alapjául nem a részvényen kitüntetett névérték, hanem a valóságos befizetés szolgál. Eddig t. i. azon esetben, ha egy 1000 korona névértékű részvényre 10.000 koron* befizetés történt, csak 1000 korona után lett az illeték kivetve, ami tényleg adózási képtelenség. Nóvum az is, hogy a befizetéssel egy te kintet alá esik, ha a társaság vagyonának egy részét számolják át az alaptőkére, vagyis úgynevezett ingyen részvények kibocsátásánál. Ez esetre azonban a törvény nem mondja ki, hogy milyen érték veendő az illeték alapjául, mert ha pl. a tartaléktőkét 1,000.000 K-val apasztják és ezzel szemben az alaptőkét 1,000.000 K-val emelik és az ilykép kibocsátásra kerülő részvények árfolyamértéke a névérték háromszorosát teszi ki, akkor kérdéses, hogy az illeték a névérték, vagy árfolyamérték után jár e? Ily esetben befizetés egyáltalában nem történik és a társaság semmiféle uj vagyontömeget nem szerez, a részvényesek vagyona és az összrészvények belértéke tulajdonképen nem gyarapszik. Hasonló a helyzet ahhoz, amikor a részvénytársaság részvényeit bármi okból más részvényekkel cseréli be, pl. két részvényből egyet csinál anélkül, hogy az uj részvényekre bármiféle befizetés történnék, mely esetben minden uj részvény után I. fokozat szerint kell az illetéket megfizetni. Nézetünk szerint az ingyenrészvény kibocsájtásnál a törvény által előirt III. fokozatú illeték a névérték után fizetendő, mert az alaptőke a kibocsájtott részvények névértékével növeltetett, ellenben a tartaléktőkére semmi befizetés sem történt. Sok ellentmondás foglaltatik a törvény azon intézkedésében,'mely két vagy több részvénytársaság egyesülésére, illetve beolvadására vonatkozik. A törvény azt mondja, hogy két vagy több részvénytársaság egyesülése esetén, az illetéket csak azok után a részvények után kell megfizetni, amelyeket a beolvasztó társaság az egyesülés következtében kibocsát (14. §. 6. pont 1. bek.) Ezután azonban a tőrvény azt mondja, (2. bek.) hogy azon esetben, ha az egyesülés nem az egyik társaság beolvadása utján történik, hanem egészen uj társaság alakul, az illetéket ugy kell kiszabni, mintha a részvénytársaság nem egyesülés utján keletkezett volna. Ez utóbbi rendelkezés érthetetlen. Két részvénytársaság vagy ugy egyesülhet, hogy az egyik részvénytársaság felemeli alaptőkéjét és a felemelt alaptőke egy részének ellenében magához váltja egy más megszűnő társaság részvényeit cserébe. Ez esetben a felemelt alaptőke után a részvénykibocsátási illeték önként értetőleg kifizetendő. Ez az egyesülés rendes formája és ekkor uj társaság nem keletkezik. Ha ellenben egy egészen uj társaság alakul és a megalakult uj társaság részvényei egy részét kicseréli egy vagy több már létező részvénytársaság részvényeivel és igy azokat magába beolvasztja, akkor a beolvasztó A. társaság már létezik, amikor magába olvasztja a B. és C. társaságokat, akkor már egész alaptőkéje után ki is fizette a részvénykibocsátási illetéket és a B. és C. társaságok beolvasztása után nem keletkezik uj társaság, hanem egy egyesülés, mely után az illeték az idézett pont 1. bekezdése értelmében egyenlítendő ki. Mindkét eset szempontjából a 14. §. 6. pontjának idézett 2. bekezdése felesleges, mert tulajdonképpen semmitmondó. Ha ellenben valamely társaság átveszi egy másik részvénytársaság aktíváit és passzíváit, vagy csak az aktíváit anélkül, hogy egyesülnének, akkor üzletátruházás forog fenn és ezen ügylet után vagyonátruházási illeték fizetendő. Kérdés tárgyát képezheti az, hogy társaságok egyesülésének esetében az újonnan kibocsátásra kerülő részvényeknél az illeték alapját a névérték, vagy pedig az árfolyamérték képezi-e. A beolvadó társaság részvényesei azon részvényekért, melyeket ők a beolvasztó társaságtól nyernek, a beolvadó társaság üzletét, vagyis nem készpénzbeli betétet adnak, ez utóbbinak értéke lesz tehát irányadó az illeték kiszabásánál is. Ennek értéke pedig vagy kitűnik a tőzsdei árfolyamból, melynek alapul vétele mellett a kicserélés történik és ez esetben az uj kibocsátású részvény árfolyamértéke fog szolgálni a kirovás alapjául, vagy pedig, ha a papir a forgalomban árfolyammal nem bir, a pénzügyi hatóságok részéről becslés tárgyát képezheti. A részvénytársaság élhet a törvény 13. §. 5. pontjában emiitett joggal is, mely a