Kereskedelmi jog, 1921 (18. évfolyam, 1-24. szám)

1921 / 1-2. szám - A társasági szerződések illetéke

1—2. sz. Kereskedelmi Jog társasági szerződésekről kereskedelmi levelezés formájában állítanak ki okiratokat, azokra az illetéki díjjegyzék 59. tétel 4. pontjában megállapított feltételes illetékmentesség nem terjed ki. Nem lehet helyeselni, hogy az alkalmi egyesülésekre vonatkozó kereskedelmi megállapodások ugyanolyan illetékkel legyenek megróva, mint az állandósági jelleggel biró közkereseti vagy betéti társaságok szerződései, avagy a részvénytársaságok alakulása. Egy alkalmi egyesülésnek, mely egészen rövid, sokszor előre megállapított időre alakul és amely nagyon gyakran semmi egyéb, mint egy közkereseti társaság, vagy egy részvénytársaság alapítására vonatkozó előszerződés, ugyanolyan illeték alá való vonása nem indokolt. Helyesebb lett volna tehát az alkalmi társulatra az egyéb társaságokra alkalmazott III. fokozat helyett az eddigi II. fokozatot alkalmazni, annál is inkább, mert tudvalevőleg a szindikátusok ép oly gyorsan, mint ahogy létrejönnek, szét is oszlanak. A III. fokozatú illeték igen súlyosan fogja érinteni az ilyen megállapodásokat kötő feleket, akik az amúgy is rövid lejáratú szerződéseket illetékezés czéljából való bemutatását jól meg fogják fontolni. Amennyiben a vagyonbetét ingatlanból, vagy ingatlanra vonatkozó haszonélvezeti és használati szolgalomból áll, a szerződésnek erre vonatkozó része az ingatlanokra viszterhes vagyonátruházása után megállapított illeték alá esik és az okirati illetékek kiszámításánál az ingatlanra eső érték számításon kívül marad. Az eddigi gyakorlat e tekintetben ingadozó volt és az ingatlanok után ezen esetben kiszabták a vagyonátruházási illetéket és még külön a második fokozatú illetéket. A részvénytársaságok alapításánál ellenben külön meg kell fizetni a III. fokozatú részvénykibocsátási illetéket és azonkívül még az 5% vagyonátruházási illetéket is, holott e tekintetben helyesebb lett volna egyöntetű rendelkezéseket tenni. Ha már fennálló társaságba uj tag lép, az ileték alapjául csak az újonnan belépő tag betétje veendő, de csak abban az esetben, ha igazolják, hogy a társaság keletkezésekor a törvényszerű illeték lerovatott. Ebből az következik, hogy ha valamely társaság illetőleg minden tőke nélkül keletkezett és ennek folytán a szerződő felek csak személyes munkásságukat kötvén le, 50 korona iileíéket fizettek, I év múlva pedig már 1,000.000 korona vagyonnal rendelkeznek, ehhez a társasághoz azután valaki 200 000 korona tőkével lép be, ezen egész 1,200.000 korona vagyonra vonatkozó szerződés után csak a 200,000 korona után fizetendő illeték. A törvény azonban hozzáteszi, hogy ha a kereskedelmi törvény szerint az uj tag belépése folytán uj társaság keletkezik, az uj tag belépését ugy kell illeték alá venni, mintha a társaság akkor keletkezett volna. Ez a rendelkezés számos vitára fog alkalmat adni, mert azon esetben, ha a gyakorlat a közkereseti és betéti társaságokat jogi személyeknek minősiti, uj tag belépése folytán tulajdonképpen uj társaság nem keletkezik, formális körülmények pedig, igy pl. a czég nevének megváltoztatása, irányadó nem lehet már azért sem, mert hisz a czégszöveg uj tag belépése esetén változatlan maradhat és később, mikor az uj tag már jogerősen be van a czégjegyzékbe vezetve, lehet a czég nevét is megváltoztatni. Nern tartalmaz a törvény rendelkezést a társaságok feloszlására vonatkozó szerződések után járó illetékeket illetőleg. Tegyük fel, hogy valamely társaság csupán ingó javakkal bir s a feloszlatás csupán ezen ingó javakra vonatkozik, kérdéses, hogy ezen ingó javakra vonatkozólag a visszterhes szerződésekre megállapított III. fokozat, vagy a vagyonelktilönitési szerződésekre alkalmazandó ivbélyeg jár-e. Az eddigi gyakorlat a III. fokú illetékek kiszabásának alapján állott azon indokolással, hogy a társaságok jogi személyt képeznek és igy az egyes tagok vagyonjutalékainak kifizetése vagyonátruházás. Ezzel szemben a vagyonátruházási illetékről szóló 1920. évi XXXIV. t.-cz. 114. § a kimondja, hogy ha valamely vagyonnak közös tulajdonosai a vagyont maguk között természetben megosztják, vagyonátruházási illetékek kiszabásának nincs helye, ha a közös vagyonból a saját tulajdonrésznek tiszta értékénél nagyobb tiszta értéket senki sem kap. Ez a rendelkezés elsősorban ingatlanoknál bir nagy jelentőséggel, ingóknál ellenben azért nem bir jelentőséggel, mert ha a szóbanforgó ügylet vagyonátruházásnak minősíthető, akkor kereskedelmi levélbe is foglalható és mint ilyen, feltételes illetékmentesség alá esik. Kérdés tárgyát képezheti végül, milyen illeték alá esik a határozott időre kötött társasági szerződésnek meghosszabbítása. A törvény erre