Kereskedelmi jog, 1921 (18. évfolyam, 1-24. szám)

1921 / 1-2. szám - A társasági szerződések illetéke

6 eséges ember egyetért. De minden gondolkodó fő tisztában van azzal is, hogy ehhez a gazdasági alapjelenségeknek, tehát a termelésnek, a forgalomnak, a fogyasztásnak és a jövedelem megosztásnak gazdasági szanálása kell. Erőszakos törvényhozási intézkedéssel ezt a bajt soha nem lehet meggyógyítani. Ha még oly bőségesen ontjuk is a rendeleteket és törvényeket, ezzel nem visszük előbbre a dolgot. Ellenben elérhetjük azt, amit a tapasztalat mutat, hogy elriasztjuk a tisztességes kereskedelmet és azoknak kezébe kergetjük az egész forgalmat, akiket megfojtani akarunk. A birált gyakorlat amellett még azon végzetes következményekkel jár, hogy időlegesen elvon a közfogyasztás elől árukat, azokat később magasabb árakon bocsájtja vissza és ezt az árkülönbözetet többnyire az igazi bűnösök zsebére játsza. Mert mi a gyakorlati eredményük ezeknek a döntéseknek? Az áru a nem teljesítő fél kezén marad, aki azt újból másnak nyilván magasabb áron adja el és a különbözetet aligha a fogyasztónak juttatja. Nem hitethető el senkivel, hogy a közvetítő kereskedelem gazdaságilag káros és elpusztítandó. Rövidlátás kell ahhoz, hogy azt higyjük, miszerint a közvetítő kereskedelelemnek a bűne az áralakulás válsága. Hiszen a legfejlettebb és legvagyonosabb országokban virágzik legjobban a közvetítő kereskedelem, amelyet a forgalom mai struktúrája mellett nemcsak kiküszöbölni nem lehet, de nélkülözni sem a közgazdasági élet károsodása nélkül. Tévedés azt hinni, hogy a kereskedelmet vissza lehet vezetni ősrégi primitív alakjára s hogy mi meg fogjuk változtatni a világ gazdasági berendezkedését. Az a körülmény, hogy a kereskedelemnek és ennek keretében a közvetítő kereskedelemnek és ugy, mint minden foglalkozási ágnak is vannak bűnei a válságok felidézése és méretei körül, nem lehet ok arra, hogy a delendam esse jelmondatával menjünk neki mindennek, ami kereskedelem. Legkevésbé szabad ezt megtenni a szenvedélyektől mentes tárgyilagos bírói ítélkezésnek. t Mellőzve az egyes döntések részletes ösmertetését, amelyek a Kúria ítéletében foglaltatnak, azt tartjuk, hogy csak azért, mert a termelő és fogyasztó között nemcsak egy kereskedői tagozat ékelődik bele, hanem több is, nem lehet arra az elvi álláspontra helyezkedni, hogy itt lánczkereskedelemmel állunk szemben. 1—2. sz. Minden egyes esetben külön kell vizsgálni a szóban forgó üzletág természetét, az tigyletkötő felek üzletének terjedelmét, a piacznak a termelőtől és fogyasztótól való távolságát és mindmegannyi gazdasági okokat, amelyek ösmerete nélkül ebben a kérdésben igazságos döntés el nem képzelhető. Sürgősen meg kell ejteni a revisiót, mielőtt még nem késő. A társasági szerződések illetéke. Irta: Dr. Nádas László ügyvéd, ny. pénzügyminiszteri tanácsos. Eddigi illetékszabályainknak, társasági szerződési illetékekre vonatkozó intézkedései mindössze annak kimondására szorítkoztak, hogy részvénytársaságoknál a névre szóló részvények kibocsátása esetén a H. fokozatú, a bemutatóra szóló részvények kibocsátása esetén pedig a III. fokozatú illeték nyer alkalmazást, egyéb társasági szerződések pedig a kikötött vagyonbetétek a II. fokozatú illeték alá esnek. Ezen rendelkezések alapján egy bizonyos, igen ingadozó gyakorlat fejlődött ki, most pedig a némely illetékek, továbbá az értékpapír forgalmi adó (tőzsdeadó) és játékkártya bélyeg adóról szóló 1920. évi XXIV. t.-cz. 13. és 14. §§ ai az egész anyagot behatóan szabályozzák. Azonban az uj szabályozás körében is sok mindenféle kétely merülhet fel, melyek egyikemásikára az alábbiakban rámutatni kívánunk. Az illetéktörvény a régi tőrvény rendszeréhez simulva három csoportba foglalja fa társaságokat: 1. betéti, közkereseti és alkalmi társaságok; 2. részvénytársaságok ; 3. ^szövetkezetek és mind a három csoportot más és más szabályok alá vonja. A betéti, közkereseti és alkalmi társaságok illetékénél a legfontosabb uj rendelkezés az, hogy ezentúl az alkalmi egyesülések épugy, mint a betéti és közkereseti társaságok szerződéseit a harmadik fokozatú illetékkel rójja meg. Az alkalmi egyesülések és úgynevezett szindikátusi szerződések az eddigi joggyakorlat szerint is az illetéktörvényeknek megfelelő II. fokozat alá estek, tényleg azonban ezek soha sem kerültek illetékezés alá, még pedig azért, mert ezekről nem igen állítottak ki okiratokat, hanem azokat vagy igazgatósági határozatokba, vagy pedig levélalakba foglalták és mint ilyenek illetékmentesek maradtak. Az uj törvény azonban kimondja, hogyha az ilyen Kereskedelmi Jog