Kereskedelmi jog, 1921 (18. évfolyam, 1-24. szám)

1921 / 13-14. szám - A tisztességtelen versenyről szóló törvényjavaslatot ...

_18~U^sz. Kereske Ezekből a körülményekből a fellebbezési bíróság helyesen vonta azt a jogkövetkeztetést, hogy az alperes csak fehér pénzt s pedig a fentebbiek szerint hamis fehér pénzt kivánt a felperes javára betétül elfogadni és a betétet ilyen pénzben kívánta visszafizetni, viszont a felperes a fehé rpénznek fehér számlára történt bevezetését kifogás nélkül tudomásul vévén, hallgatag hozzájárult, hogy a beismerten fehér pénzben befizetett betétjét ugyanilyen pénznemben kapja vissza. Mivel pedig erre az esetre az 1919. évi 5151. M. E. sz. kormányrendelet 2. §-a nyer alkalmazást, amely szerint a tartozás ugy teljesítendő, mintha összege már eredettől fogva névértékének egy ötöd részében lett volna meghatározva, helyes a felebbezési bíróság döntése és a felperesnek ez ellen irányuló felülvizsgálati kérelmét el kellett utasítani. Akkreditálás. 79. A vételárnak meghitelezés utján való kiegyenlítése ese. tében sincs módja a vevőnek arra, hogy az eladót a fizetést közvetítő pénzintézetnél kellő időben letett összegnek felvételére szorítsa, arra pedig, hogy a megállapodás értelmében bankszerű közbenjárás utján folyósítandó vételárösszeget birói letétbe helyezze, a pénzfelvétel határozott megtagadásának esetén kivül sem szüksége, sem jogos oka nincs, amiből okszerűen folyik az, hogy az eladónak a vevő megbízottjánál a lejárat idején már rendelkezésre állott de általa fel nem vett vételárösszeg tekintetében a vevőnek vagy az általa megbízott pénzintézetnek hibáján kivül beáiiható veszélyek az eladó igazolatlan mulasztásának következményeiként ennek terhére hárulnak át. (Kúria 1128/1921. P. IV. sz. — 1921. június 1.) Indokok; (Mint fejben . . .) Nincs megtámadva az a ténymegállapítás sem, hogy alperes a felperes által az ő részére 1920. évi február hó 15. és 23. napja közti időben feladott 5 waggon tűzifa vételárát a Balassagyarmati agrár és kereskedelmi részvénytársaságnál felperes részére már 1920. évi február hó 11-én, tehát jóval az áru feladása előtt letette s hogy felperes ennek a vételárösszegnek felvétele végett az emiitett banknál csak 1920. évi márczius hó 22. napján jelentkezett a fuvarlevélmásodlatokkal. E tényállás mellett az időközben, 1920. évi márczius hó 18-án életbe lépett 1700/1920. sz. rendelet alapján foganatosított lebélyegzés anyagi következményeit a fennebb kifejtettek értelmében felperesnek kell viselnie, mert az általa meg nem támadott tényállásban semmi adat sincs arra, hogy őt a lejárat s a lebélyegzési rendelet életbe léptének napja közt eltelt 34 napon belül elháríthatatlan akadályok gátolták volna a részére letett összeg felvételében, sőt abból a körülményből, hogy az 1920. évi február hó folyamán köztudomás szerint már várható volt az osztrák-magyar bank pénzjegyeinek állami kényszerkölcsön szerzése.czéljából való lebélyegzése, arra kell következtetni, delml Jog 109 hogy felperes czélzatosan halogatta a részére úgynevezett kékpénzben letett összeg felvételét avégből, hogy a lebélyegzéssel járó veszteséget magától elhárítsa. A felebbezési bíróság ítéleti döntése tehát anyagi jogszabályt sért s minthogy a kifejtettekből folyóan a felperes jogos igénye csak arra terjedhet ki, hogy a részére a Balassagyarmati agrár és kereskedelmi részvénytársaságnál alperes által letett 18.820 K lebélyegzett pénzösszeg s az ugyanily összegről az ő részére kiállított pénztári elismervény kiszolgáltassák, ez pedig a megállapított tényállás szerint rendelkezésére áll, a felebbezési bíróság ítéletének megváltoztatásával felperest keresetével el kellett utasítani. Vétel. 80. Külföldről behozott és nem maximált árunak továbbadás ozéljából való forgalomba hozatala nem képez árdrágítást. Teljesítéssel egyidejűleg a nem teljesítés esetére vagylagosan az áru egyenértéke is perelhető. (Kúria 1108/1911. P. IV. sz. — 1921. május 25.) Indokok: Alaptalan alperesnek az árdrágitási visszaélésre vonatkozó panasza is, mert a felebbezési bíróság ítéletében erre nézve felhozott helyes indokok szerint az uj kereset alapjául szolgáló megállapodás létrejöttekor a vétel tárgyát képező s különben is külföldről behozandó áru forgalmi ára hatóságilag szabályozva nem volt és mert* felperes, a kérdéses árunak továbbadás czéljából való megvételére üzletkörénél fogva jogosítva volt s ekként felperessel szemben az árdrágitási visszaélés tényálladéka megállapítást nem nyerhet. Ami végül az áru nem szállítása esetére vagylagosan igényelt és megítélt egyenértékre vonatkozó panaszt illeti, ez a panasz azért alaptalan, mert a felebbezési bíróság helyes jogi felfogása szerint a vevő a szerződés teljesítése iránt folyamatba tett perben az általános magánjognak a K. T. 353. §-ával ellentétben nem álló s az eladónak a teljesítési idő alatt gyakorolható választási jogát biztosító szabálya értelmében a vétel tárgyának szállítására irányuló kérelemmel kapcsolatban vagylagosan nem teljesítés esetére az áru egyenértékének megfizetését is követelheti, továbbá, mert a felebbezési bíróság által megítélt egyenérték összege a megállapodás szerinti teljesítési időben fennállott forgalmi árnak megfelel, ilyen körülmények között pedig a felebbezési bíróság helyes megállapítása szerint teljesítési késedelemben lévő alperes nem igényelheti azt, hogy az egyenérték a szerződési ár alapján határoztassék meg, sem arra nem hivatkozhatik, hogy a saját késedelme következtében beállott áremelkedés a felperest a tisztes kereskedői hasznot meghaladó nyereséghez juttatná, s végül, mert az 1881 : LX. t.-cz. 217. §-a nem áll útjában annak, sőt egyenesen utal