Kereskedelmi jog, 1921 (18. évfolyam, 1-24. szám)

1921 / 13-14. szám - A tisztességtelen versenyről szóló törvényjavaslatot ...

110 Kereskedelmi Jog 13-14. sz. reá, hogy a perben igényelt ingóságok egyenértéke a perben hozandó ítélettel állapittassék meg. 81. Midőn a vevőnek még részben sem átadott árunak a K. T. 862. es 347. §§ ai értelmében való eladása forog fenn, az eladó nincs jogosítva arra, hogy az árunak csak egy részét adja el, hanem az egészet kell eladásra bocsátani. (Kúria 1112/1921. P. IV. sz. — 1921 május 31.) Indokok: Felperesnek a felülvizsgálati kérelemben is fentartott az a perbeli álláspontja és érvelése, hogy a megtartott árverés az ő rovására történtnek és ebből folyóan a szerződés az alperes részéről az emiitett uton és módon törvényszerűen teljesítettnek abból az okból nem volna tekinthető, mivel ő a vételárnak legnagyobb részét az árverés megtartása előtt kifizetvén, az alperes nem volt volna jogosítva a vétel tárgyát képezett egész bormenynyiséget, hanem annak legfeljebb az árveréskor is még hátralékos 3741 K 67 f. vételárrészletnek megfelő részét eladni, helytálló alappal egyáltalán nem bír, mert a jelenlegihez hasonló esetben, midőn a szerződés az áru átadásával még semmi részben sem lett teljesítve, amidőn tehát a K. T.-nek a felebbezési bíróság ítéletében a jelen ügy elbírálásánál nyilván tévesen felhívott 358. §-ában foglalt szabály értelmében való eljárásáról szó nem lehet, hanem amidőn a vevőnek még részben sem átadott árunak a K. T. 352. és 347. §-ai értelmében a késedelmes vevő rovására való eladása forog szóban, az eladó, ha az eladást a késedelmes vevő rovására kívánja foganatosítani, egyáltalán nincs jogosítva arra, hogy a szerződés szerint egy időben teljesítendő egy és ugyanazon ügylet tárgyátképező árunak bizonyos, általa önkényüleg meghatározott részét adja el, hanem a szerződés feltételeinek megfelelően az egész át nem adott árumennyiséget kell szabályszerű uton és módon eladásra bocsátani. Biztosítás. 82. I. A biztosítót a szerződési idő lejárta előtt a szavatossági biztosítási szerződést egyoldalulag felbontván, a biztosítottnak jogállapota a biztositóval szemben bizonytalanná vált 8 igy Joga van ellene megállapítási pert indi. tani. ) — II. A K. T. 482. §-ának parancsoló rendelkezésével szemben, mely szerint részbeni kár esntében a kötvény vissza nem adatik és a szerződés a kár által nem érintett érték erejéig érvényben marad, a biztosítási szer zödésben foglalt ellenkező kikötés nem érvényes. (Kúria fcj 1102/1921. P. IV. sz. — 1921. május 19.) Indokok : Alperes a felperessel 10 évre kötött szavatossági biztosítási szerződést még az első év eltelte előtt, 1919. évi január 20-án, •) Állandó gyakorlat. egyoldalulag felbontván, vitássá vált, hogy alperesnek ehhez joga volt-e vagy sem, illetve, hogy a biztosítási szerződés az egyoldalú felbontás daczára fennáll-e vagy sem? Erre való tekintettel helyesen mondotta ki a felebbezési bíróság, hogy a felperes jogállapota az alperessel szemben bizonytalanná vált és hogy a felek közötti szerződés fennállásának vagy fenn nem állásának bírói megállapítása e bizonytalanság megszüntetése végett szükséges: mert, amennyiben a szerződés felbontása jogellenes volt, ugy a felperesnek jogában áll e szerződéshez ragaszkodnia és nem lehet tőle azt követelni, hogy más társasággal, esetleg terhesebb díjfizetési módozatok mellett, uj biztosítási szerződést kössön; ha pedig jogai előzetes megállapítása nélkül várná be azt, hogy alperes ellen kárkövetelést érvényesítsen, jogállapota addig is bizonytalan maradna. Ezért és mert a megállapított s meg nem támadott tényállás szerint nem forog fenn oly eset, amelyből kifolyólag a felperes az alperes ellen a felebbezési bíróság ítéletének meghozataláig kártérítési keresetet indíthatott volna; a megállapítási kereset szükségességét kétségbevonó felülvizsgálati panasz alaptalan. De alaptalan az ügy érdemében a szerződés fennállásának megállapítása ellen irányuló panasz is ; mert a K. T. 482. §-ának parancsoló rendelkezése szerint, részbeni kár esetében, a kötvény vissza nem adatik és a szerződés a kár által nem érintett érték erejéig érvényben marad; már pedig a kárbiztositási szerződés feltételei a K. T. 472. §-a értelmében a felek kölcsönös jogaira és kötelességeire nézve csak annyiban irányadók, amennyiben azok a K. T. VII. czimének II. fejezetében megállapítva nincsenek; a K. T. 482. §-ának idézett rendelkezésével szemben tehát a biztosítási szerződésben foglalt ellenkező kikötés nem érvényes és az alperesnek nem volt joga ahhoz, hogy az érvénytelen kikötés alapján a szerződést az első kár bekövetkezése okából, idő előtt, egyoldalulag felbontsa. Erre az alperest az általa felhozott és bizonyítani kivánt az a körülmény sem jogosíthatta fel, hogy az évi dij megállapításánál tévedett; mert nincs tényként megállapítva, de fel sem hozatott, hogy a felperes az alperest megtévesztette, vagy hogy tévedését felismerve őt tévedésben tartotta volna; enélkül pedig a tévedés az ügylet megtámadására alapul nem szolgálhat. 252T9. Nyomatott az Orazágoa Központi Közié*! Nyomda Réizvényliriaiíguál Budapeat, VI., Oyár-utcza 40.