Kereskedelmi jog, 1921 (18. évfolyam, 1-24. szám)

1921 / 13-14. szám

13-14 sz. ein Ladeschein nicht ausgestellt ist\ A német Kt.-nek mindenesetre meg van az az előnye, hogy a rakjegy jogszerű birtokosának rendelkezési jogát vitán felül állóvá teszi, tehát azt az elméleti eredményt, amelyet fentebb kihoztunk, tételes jogszabályba önti. Itt is vigyázni kell azonban arra, hogy a rakjegy jogszerű birtokosát nem a konkrét fuvarozási szerződés feladójának jogai illetik meg, tehát ő nem a konkrét fuvarozási szerződés feladójának jogutódja, akivel szemben a fuvarozó a feladóval szemben fennálló jogviszonyára vonatkozó kifogásait érvényesíthetné, hanem őt ugyanolyan rendelkezési jogok illetik meg, amilyenek általában fuvarozási szerződésnél szereplő feladót a fuvarozott árura vonatkozó utólagos rendelkezés tekintetében megilletik. A rakjegynél most már közelebbről a következő kérdések érdemelnek figyelmet: 1. Mikor kell a feladónak a rakjegy kiállítását kérnie, illetőleg annak kiállítása tekintetében a fuvarozóval megegyeznie ? 2. Mikor kell a fuvarozónak a rakjegyet kiállítania ? 3. A rakjegy kötelező hatálya mely időponttól kezdődik, mikor áll be különösen annak dologjogi hatálya ? 4. Miben áll ez a dologjogi hatály? 5. Milyen felelőséggel tartozik a fuvarozó a rakjegy alapján? I. Jogforrásaink a rakjegy kiállítása iránt előterjesztendő kívánság, vagy a kiállításra vonatkozó kölcsönös megegyezés időpontja tekintetében semmiféle intézkedést nem tartalmaznak. A német Bschg. 72 §-a 1. bek. szerint a feladó a rakjegy kiállítására vonatkozó kívánságát a berakódás megkezdése előtt tartozik előadni. Ennek a rendelkezésnek egyetlen magyarázata az lehet, hogy a rakjegyet kiállító fuvarozónak éppen a rakjegy kiállításával vállalt súlyos kötelezettségénél fogva saját érdekében nagyobb gondossággal kell a berakott árukat megvizsgálnia, jobban mondva, a fuvarozónak g alkalmat kell adni arra, hogy az egész berakodást már abban a tudatban végeztesse és ellenőrizze, miképp annak befejezése után rakjegyet kell kiállítania. II. A fuvarozónak a rakjegyet a berakódás megtörténte után kell kiállítania. Ez már csak annálfogva is szükséges, mert máskép a fuvarozó a Bschg. 72. §-ának 2. bek.-ében foglalt ama kötelezettségének, hogy a rakjegybe annak a hajónak a megjelölését is felvegye, amelybe a fuvarozott áruk berakattak, nem tudna eleget tenni. A rakjegyet a fuvarozó köteles kiállítani. Itt most felmerül az a kérdés, hogy ki van hivatva a rakjegy kiállítására az adott esetben ? A hajósgazda-e (Schiffseigner), vagy a hajóvezető-e (Schiffer) ? A fuvarozási szerződés megkötésére a hajósgazda jogosult, a hajóvezető csak akkor, ha erre a hajósgazdától külön meghatalmazást kapott, mert a fuvarozási szerződés megkötésének joga az ő törvényes jogkörében nem foglaltatik. Ebből logikusan azt lehet következtetni, hogy a belvízi hajózásra vonatkozó jogforrásokban emiitett fuvarozó csakis a hajósgazda lehet, tehát az a személy, aki valamely hajót — akár a sajátját, akár idegent a saját nevében — folyókon vagy más belvizeken való hajózásra használ. Ha a fuvarozó a hajósgazda, evvel egyszersmind el van döntve az a kérdés is, hogy rakjegyet csak a fuvarozóként tekintendő hajósgazda állithat ki. A hajóvezető azonban, akinek törvényes hatásköréből a fuvarozási szerződés megkötése ki van véve, külön felhatalmazás nélkül is jogosult a német Bschg. szerint rakjegy kiállítására, amint ezt a tv. 16 §-a külön elrendeli. A hajóvezető tehát a helyre való tekintet nélkül kiállíthat rakjegyet s ráillesztheti a fuvarosi hajósgazdát kötelező aláírást. A hajóvezető nem fuvarozó, hanem körülbelül az a viszony van közötte és a hajósgazda között, mint a kereskedelmi meghatalmazott és a kereskedő között. Hogy a német törvény miért jogosítja fel a hajóvezetőt éppen a rakjegy kiállítására, azt az a körülmény indokolhatná, hogy a Bschg. szerint a rakjegy tényleges kiállítása a berakodás megtörténte után következik be s a hajóvezető, aki a berakodást ellenőrzi, aki hajójának berendezését, sajátságait legjobban ismeri, képes leginkább lemérni a rakjegy kiállításának horderejét, leginkább megoltalmazni a hajósgazda érdekét, s ezért lehet, sőt kell az ő hatáskörét a rakjegy kiállítására kiterjeszteni. III. A fuvarozó a fuvarozott áru kiszolgáltatására köteles. Hogy vele szemben ezt ki követelheti, illetve, hogy már a kiszolgáltatás előtt is ki jogosult vele szemben utólagos utasítások adására, ezt a kérdést dönti el a rakjegy jogszerű birtoka. A feladó is csak abban