Kereskedelmi jog, 1921 (18. évfolyam, 1-24. szám)

1921 / 13-14. szám

^3--U^sz.^ Keres ke az esetben jogosult intézkedések tételére, ha a rakjegyet visszaadhatja, tehát tulajdonképpen beállana a dologjogi hatály mindjárt az után, miután a rakjegy kiállíttatván, a fuvarozó hatalmi köréből kikerült. Azonban itt komplikálja a kérdést az, hogy a feladó, ha rakjegy kiállítása esetén utólagos utasításokat akar adni, bár e joga ahhoz a feltételhez van kötve, hogy a rakjegyet a fuvarozónak visszaadja, vájjon a rakjegy alapján, mint jogszerű rakjegybirtokos, vagy a fuvarozási szerződés alapján mint feladó jár-e el és él-e az utólagos utasítási joggal ? Azt az álláspontot, hogy mint jogszerű rakjegybirtokos jár el, látszik erősíteni a mi Kt.-ünk 416. §., amelyik a rakjegy kellékeit sorolva föl, 4. pontjában a következőket mondja: „annak nevét, ki részére vagy kinek rendeletére az áru kiszolgáltatandó lesz. Ilyennek a a feladó tekintendő, ha a rakjegy pusztán rendeletre szól". Mi abból a körülményből, hogy a 418. §. a feladó utólagos utasításainál a rakjegy visszaadásának kötelességét irja elő, az ellenkező álláspontot látjuk inkább igazoltnak, de ugyanebből a körülményből egyszersmint megerősítettnek azt a következtetést, hogy a dologjogi hatás már a rakjegy kiadásával egyidejűleg beállott, hogy tehát nem szükséges a dologjogi hatály beállásakor a rakjegy továbbadása egy harmadik jogosult kezéhez. IV. A rakjegy kiállításával az árura vonatkozó minden rendelkezési jog a papírban inkorporáltatik. Aki a rakjegy birtokába kerül, az a fuvarozott árun dologi jogot szerzett; tehát afölött az áru fölött, amely a feladás idején legalább vélelmezetten a feladó tulajdona volt, a rakjegy mindenkori jogszerű birtokosa tulajdonjogból vagy zálogjogból folyó rendelkezési jogot érvényesíthet. Ez az érem egyik oldala a rakjegy jogszerű birtokosának a feladóval és minden harmadikkal szembeni viszonyában. A fuvarozóval szemben azonban olyan az ő helyzete, mintha külön a konkrét fuvarozási szerződésből eredő kötelmi jogot érvényesítene. Ez azonban, — mint már kifejtettük — csak reflexe annak a ténynek, hogy az az áru, amely fölött a rakjegy jogszerű birtokosa a rakjegy átvételének időpontjában dologi jogot szerzett, ebben az időpontban éppen a fuvarozó kezében volt, fuvarozási ügylet tárgyát képezte, tehát az általa a fuvarozóval szemben gyakorolt jogok és teljesítendő kötelezettségek szükségképi velejárók, a delml Jog rakjegy tartalma szerint, illetőleg a rakjegynek jogi természetéhez képest a törvény által biztosított jogok és kötelességek azon czélból, hogy áruját, amelyre dologi jogot szerzett, a fuvarozási ügylet hálózatából a reá nézve legalkalmasabb módon kivonhassa. V. A rakjegy tartalma s a rakjegynek jogi természetéhez képest a kiszolgáltatási czél elérésére a törvényben lefektetett szabályok fogják tehát megvonni a jogok és kötelességek körét a fuvarozó és a rakjegy jogszerű birtokosa között. Ez fog állani különösen a fuvarozó felelősségére nézve is. Amit tehát a törvény a fuvarozó felelősségére nézve az áru elveszése vagy megsérülése vagy a fuvaridő elmulasztása miatt általában előir, az a rakjegy jogszerű birtokosával szemben is érvényesülni fog. Ezeknek a felelősségből fakadó igényeknek megállapítása szempontjából a rakjegynek leglényegesebb része az, amelyik az áru megjelölését és mennyiségét tartalmazza. A rakjegyben foglalt ezek az adatok ugyanis az áru azonosságának megállapítására szükségesek. A német Bschg. 73. §-a megállapítja, hogy a fuvarozó felel azon adatokért, amelyek a berakott árunak száma, mértéke és súlya tekintetében a rakjegybe felvétettek. Ezek az adatok éppen a rakjegy értékpapír természeténél fogva a fuvarozó felelőssége megállapításának, a felelősségi épület felépítésének alapjai. S ennek daczára azt látjuk, hogy a német tv. mintegy megbánva előbbi szigoruságát, nemcsak az adatok helyességeért való felelősség előzetes kizárását engedi meg a rakjegybe fölvett egyszerű „Zahl, Mass, Gewicht unbekannt" vagy más ily értelmű kitétellel, hanem 74. §-ában még a fuvarozó tévedésének utólagos expiálását is meglehetős könnyű feltételekhez köti, amennyiben a fuvarozónak csak azt kell kimutatnia, hogy a megjelölés helytelenségét a közönséges fuvarozó gondosságával felismerni nem lehetett. Ez a kishajósnak, hajózási kiskereskedőnek tett engedmény, amely még a rendes fuvarozó gondosságánál is kisebb gondossági mértéket vesz irányadóul, az egész belvízi hajózás felelősségi kérdését károsan árnyékolja be, s a rakjegy jogszerű birtokosának jogi helyzetét meglehetősen bizonytalanná teszi. Már indokoltabb a fuvarozó mentesítése a felelősség alól a neki csomagban vagy