Kereskedelmi jog, 1921 (18. évfolyam, 1-24. szám)

1921 / 11-12. szám - A munkavállalók nyereségben részesitése

Indokok: (Mint fejben .. .) A megtámadott ítéletből, valamint a tárgyalási jegyzőkönyvből és mellékleteiből nem tűnik ki, hogy az alperesek az emiitett árunak a jelzett uton és módon való eladását abból a szempontból kifogásolták volna, hogy a felperesek az áru eladásánál a köteles gondosságot elmulasztották s nevezetesen, hogy az árut nem kellő időben, hanem csak késedelemmel adták el. De különben is ez a körülmény nem a kártérítési kötelezettség megállapítására, hanem legfeljebb a kártérítés mérvére lehetne befolyással; az tehát ezúttal ebből az okból sem volt figyelembe vehető. 69 A kereskedelmi forgalom biztonsága és a kölcsönös jóhiszeműség egyaránt megköveteli, hogy a teljesítési határidő lejárta után egyik fél se hagyja hosszú ideig kétségben a másik felet, vájjon a szerződésükből eredő jogát kivánja-e gyakorolni vagy sem; ha tehát valamely szerződő fél ebbeli kötelezettségének eleget nem tesz, a másik fél jogosan tekinthető az ügylettől elállottnak. (Kúria 785/1921. P. IV. sz. — 1921. április 28.) Indokok: A megállapított és e részben meg nem támadott ítéleti tényállás szerint a felperes az alperesnél 1918. évi augusztus 13 án körülbelül 3 hónapi szállításra megrendelt és az alperes budapesti telepén átveendő fordító korongnak átvétele végett 1918. évi november hó közepétől 1919. évi november haváig nem jelentkezett. A vételárnak hátralékos része az áru átvételétől számított 14 nap alatt volt fizetendő. Az alperes 1918. évi decz. 20-án értesítette a felperest a korong elkészültéről, ezt a levelet a felperes nem kapta meg. Az alperes 1919. évi november 12-én kelt levelével a felperest az ügylettől elállottnak tekintette. Ebből a tényállásból kitűnik, hogy a megvett árunak Budapesten az alperes telepén való átvétele végett a felperes volt köteles megjelenni és az árunak biztonságban való elszállításáról gondoskodni s így a felperes nem védekezhetik azzal, hogy az 1918v novemberétől 1919. novemberéig eltelt zavaros idők őt arra jogosították, hogy az átvétellel addig várakozzék, amíg az alperes őt arról értesiti, hogy az árut kisebb koczkázattal szállíttathatja. A felperes a prolettárdiktatura kitörésn előtt négy hónapon át, amikor a forgalom közismereíüleg nem volt megszüntetve, nem jelentkezett az alperesnél s nem adta jelét sem annak, hogy az árut átvenni akarja. Ily körülmények közt az alperes jogosan tekinthette a felperest az ügylettől eláliottnak, mert a kereskedelmi forgalom biztonsága és a szerződő feleket egymás iránt kötelező kölcsönös jóhiszeműség megköveteli, hogy a teljesítési határidő lejárta után egyik fél se hagyja hosszú ideig kétségben a másik felet, vájjon szerződésükből eredő jogát kivánja-e gyakorolni vagy sem; ha tehát valamelyik szerződő fél ebbeli kötelezettségének eleget nem tesz, a másik fél jogosan tekintheti őt az ügylettől elállottnak. De az alperes maga is elállhatott az ügylettől, mert a felperes az átvételtől számított 14 nap alatt tartozott a hátralékos vételárat megfizetni s mert a felperes az átvételben késedelmessé válván, ezt követő 14 nap elteltével fizetési késedelembe esett. A felperes éppen a harczvonal felbomlása és a monarchia szétesése folytán beállott zavaros közviszonyok hatása alatt minél előbb tartozott volna az árut alperesnél átvenni avagy őt arról értesíteni, hogy az árá átvételére és a hátralékos vételár lefizetésére való készségében csak ideiglenesen van gátolva; mert különben az alperes éppen a felperes által felhozott zavaros állapotok miatt jogosult volt már négy hónap elteltével a felperest az ügylettől elállottnak tekinteni, illetőleg az ügylettől elállhatott a felperes késedelme folytán. Mivel azonban nincsen tényállás abban az irányban megállapítva s a felperes ezt nem is panaszolja, hogy ő az áru átadására kitűzött határidő lejártától számított négy hóuapon belül az alperesnél az átvétel, illetőleg annál elhalasztása végett jelentkezett volna, ennélfogva a m. kir. Kúria mellőzve az alperesnek a fenti álláspontból eredőleg tárgytalanokká vált egyéb felülvizsgálati panaszait, a felebbezési bíróság ítéletét megváltoztatta és felperest teljesítésre irányuló keresetével elutasította, mert a vevő, akit az eladó az ügylettől elállottnak tekinthet, illetőleg, akivel szemben jogosan elállott az ügylettől, ebből az ügyletből eredőleg teljesítést nem követelhet. Hadikoczkázat. 70. Á hajórakománynak az ellenség részéről történt lefoglalása hadikárnak tekintendő akkor is, ha az a fegyverszünet megkötése^után — esetleg belső lázadás utján — történt. (Kúria 649/1921. P. IV. sz. — 1921. április 26.) Indokok: A felperes által az alperesnél hadikár ellen biztosított hajórakomány hadizsákmányként az ellenség kezébe került. Az ellenség részéről történt lefoglalásnak közvetlen eredménye az, hogy a feladó, illetve a czimzett a hajórakomány felett már évek óta nem rendelkezhetik; helyesen minősítette tehát a felebbezési bíróság a rakomány lefoglalását a biztosítási kötvényhez csatolt háborús függelék első bekezdésében szabályozott közvetlen hadikárnak, amelynek e közvetlen jellegén az sem változtatna, ha az uszálynak az ellenség kezébe jutását netalán valamely a menekülést meghiúsító belső lázadás is elősegítette volna; mert az ily belső lázadás esetében is, a bekövetkezett kár nem ennek, hanem a külellenség háborús cselekményének a közvetlen eredménye.