Kereskedelmi jog, 1921 (18. évfolyam, 1-24. szám)

1921 / 11-12. szám - A munkavállalók nyereségben részesitése

11—Iá. sz. vagy egyes üzletek megkötésére íeljogositott kereskedelmi meghatalmazottnak; mert a köny velő és a pénztáros ebbeli minőségében külön felhatalmazás nélkül csupán a kereskedő segédszemélyzetéhez tartozik és főnöke nevében nem köthet ügyletet, hanem csupán kisegítő módon tevékenykedhetik a kereskedelmi üzletben. Utalvány. 66. Az utalványozási ügylet lényege az anyagi jog szabályai értelmében az, hogy az utalványozott az utalványozó által az utalványosnak átadott azt az okiratot, amely pénz vagy egyéb helyettesíthető dolog szolgáltatására irányuló meghagyást tartalmaz, vagyis az utalványt aláírásával elfogadja. (Kúria 639/1921. P. IV. sz. — 1921. április 19.) Indokok: (Mint fejben . . ») Felperes a tárgyalási jegyzőkönyvek s mellékleteik adatai szerint nem is vitatta, hogy részére a kaposvári asbest, czement palagyár részvénytársaság vagy a Néptakarékpénztár Részvénytársaság kaposvári czég a felebbezési bíróság Ítéletében megjelölt vételi ügyletből eredő követelése tekintetében ily utalványt kiszolgáltatott volna, az pedig nem vitás tényként van megállapítva, hogy az elsőrendű meilékbeavatkozó Néptakarékpénztár Részvénytársaság minden előzetes tárgyalás nélkül kereste meg az alperest a Kaposvári asbest, czement palagyár részvénytársaság megbízásából az A) alattiban meghatározott 80.000 kor. összegnek a felperes részére leendő kifizetése iránt. Az A) alatti levélben emiitett átutalás tehát az alperes s a Néptakarékpénztár közötti jogviszonyban nem minősíthető utalványozásnak, nem jelenti az átutaló fizetési kötelezettségének az alperesre való áthárítását, hanem pusztán azt, hogy az átutaló a maga részéről teljesítendő fizetést az e czélból általa megkeresett alperesi pénzintézet utján a maga nevében fogja teljesíteni. Az ily átutalás a bankszerű ügyletek forgalmában az áttett összeg kézhez juttatását vállaló bank részére adott egyszerű megbízás tekintete alá esik, amely a bank s az átutaló részéről kijelölt jogosított között semmiféle jogviszonyt nem létesít, a bankot pedig kizárólag az átutalónak mint megbizónak rendelkezéseihez köti akként, hogy a bank mindaddig, amig a hozzá átutalt összeget az annak átvételére kijelölt jogosítottnak ki nem-szolgáltatta, megbízójának utasításai elől jogszerűen ki nem térhet. Ezekből önként folyik az, hogy a kifizetésre vonatkozó megbízásnak a kifizetés megtörténte előtt való visszavonása esetében megbízója terhére fizetést többé nem teljesíthet. A meg nem támadott tényállás szerint a Néptakarékpénztár Részvénytársaság a kérdéses 80.000 K kifizetése tárgyában az alperesnek adott megbízását az áttett összegnek a felperes részéről történt felvétele s az általa előterjesztett átutalási kérelem elintézése előtt vonta vissza az alperestől, ezzel szemben alperes a hozzá utalt összeget a fennebb kifejtettek értelmében másnak, mint a megbízójának ki nem szolgáltathatta, azt pedig, hogy a megbizás visszavonása joghatályos volt e, épp ugy nem tartozott vizsgálni, mint magának a megbizásnak érvényességét, mert a megbízott a megbízási ügylet jogi természeténél fogva kivül áll azon a felelősségen, mely az ő megbízóját harmadik személyekkel szemben a megbizás adásából vagy annak visszavonásából folyóan terhelheti. Fehér pénz. 67. A folyószámla és másnemű betétek elfogadásával foglalkozó pénzintézet — külön szerződéses kikötés hiányában — szabad tetszése szerint határozza meg, kitől és milyen betétet fogadjon el. Ebben a tekintetben sem törvény, sem jogszokás a pénzintézetet nem korlátozza. Az ügyvezetőigazgató jogköre nem terjed ki arra, hegy valakinek kötelező Ígéretet tegyen egy nagyobb összegnek fehér pénzben folyószámlára való elhelyezése iránt. (Kúria 343/1921. P. IV. sz. — 1921. április 6.) Indokok: (Mint fejben .. .) Ebbeli jogával élt tehát az alperes akkor, amikor a már lejárt követelésre a felperesnek az akkor még forgalomban lévő pénznemben (úgynevezett fehér pénzben) kifizetett pénzösszeget tőle folyószámla betétként újból elfogadni nem volt hajlandó. Ami V. J. alperesi igazgatónak a felperes által állított és a felperes által felvett pénzösszegnek a folyószámlára újból való befizetésére vonatkozó igéretét illeti, helyes indokolással állapította meg a felebbezési bíróság, hogy az ügyvezető-igazgatónak jogköre nenf terjedett ki a társaságot kötelező ilynemű szóbeli igéret megtételére, amely igéret megtétele meghaladta azt a határt, amelyen belül az ügyvezető igazgató a társaság nevében önállóan rendelkezhetik. Az 1908. évi LVIII. t.-cz. 13. és 26. §-nak rendelkezéseiből pedig egyáltalán a legtávolabbi következtetés sem vonható arra, hogy a folyószámla és egyéb betétek elfogadásával üzletszerűen foglalkozó pénzintézet a betétként elhelyezni kivánt összegeket a felektől elfogadni köteles és a betétek elfogadását megtagadni nem jogosult. Vétel. 68. Az állandó birói gyakorlat szerint a K. T. 347. §-ának harmadik bekezdésében foglalt az a szabály, hogy a vevő a kifogásolt és rendelkezésre bccsátott árut, ha annak tőzsdei ára van, szabadkézből eladhatja, nemcsak a tőzsdei, hanem a piaczi árral biró árukra nézve is alkalmazást nyervén, a felperesek jogszerűen Jártak el akkor, midőn a piaczi árral biró kérdéses árut szabadkézből eladták. (Kúria 543/1921. P. IV. sz. — 1921. április 19.)