Kereskedelmi jog, 1921 (18. évfolyam, 1-24. szám)

1921 / 11-12. szám - A tisztességtelen verseny problémája [2. r.]

86 Kereskedelmi Jog zulával. A mi birói gyakorlatunk — szentül meg vagyok győződve — igen szépen felépítené a hatékony magánjogi oltalmat az imént megformulált generális klauzulára, amely eloszlatná azt az egyetlen aggályát, hogy „a tisztességtelen versenyzésből támasztható igények törvényhozásilagszabályozva nincsenek." Ha azonban törvényhozásunk szükségesnek fogja találni azt, hogy a tisztességtelen verseny egyes kiforrott cselekvőségeit (pl. a reklámszédelgést, a bitorlást, az utánzást, az üzleti vesztegetést, a titoksértést stb.) külön is kiemelje, tehát a tisztességtelen verseny veszedelmes hydrájának egynehány karját rámába foglalja, ebben az esetben igen nagy törvényszerkesztési fontosságra emelkedik az a kérdés, hogy minő kapcsolat létesíttessék a tisztességtelen verseny valamennyi cselekvőségét — és igy a speczifikált tényálladékot is — megragadó generális klauzula és a külön megemlített konkrét cselekvőségek kö2ött. Szerintem a generális klauzula mellett felsorolt tényálladékok — a magánjogi oltalom szempontjából — csupán exemplifikativ felsorolás jellegével bírhatnak. Ilyenkor u. i. a generális klauzula és az egyes tényálladékok közötti összefüggés abban áll, hogy a törvényhozó kimondván az általános elvet („Üzleti versenyt nem szabad ugy folytatni, hogy az az üzleti tisztességbe ütközzék. Azt, aki ilyent tesz, < a cselekmény abbanhagyására és vétkesség esetében az okozott kár megtérítésére kell kötelezni"), megmondja mindjárt azt is, hogy minő konkrét cselekményeket tart ő az üzleti tisztességbe ütközőknek: a valóságnak meg nem felelő vagy megtévesztő adatok híresztelését, külföldi árun a „hazai gyártmány" megjelölés használatát, olyan név, czég, czimer használatát, amely a tettest meg nem illeti, az üzlettárs befeketitését, az elárult vagy meg nem engedett módon megtudott üzleti vagy üzemi titok felhasználását stb. Ez a felsorolás tehát egyrészről kötelezése a birói gyakorlatnak arra, hogy a törvényben megjelölt konkrét cselekményeket az üzleti tisztességbe ütközőknek vegye, másrészről útmutatás a birói gyakorlatnak arra, hogy milyen irányokban érvényesítse a generális klauzulával kezébe letett nagy hatalmat. Nem tartom tehát helyesnek azt, ahogyan az osztrák és belga javaslat a generális klau11—12 sz. zulát felfogják; hogy t. i. vannak a törvényben tiltott konkrét cselekvőségek és van ezektől függetlenül egy közös szabály a törvényben fel nem sorolt cselekvőségekre. Annál kevésbbé fogadhatom el természetszerűleg az 1909. évi német törvénynek azt a módszerét, ahogyan a generális klauzulát — minden szerves kapcsolat nélkül — a rendszer élére biggyesztette. Mihelyt azonban a törvényhozó kríminálitássá nyilvánít bizonyos cselekvőségeket, a generális klauzula és a konkrét tényálladékok közötti kapcsolat meglazul. Ilyenkor u. i. a büntetőjog legiszlativ technikája teszi elkerülhetetlenné az egyes tényálladékok pontos megkonstruálását.11) 4. A kifejtettek alapján megszerkeszthetjük a tisztességtelen versenyről szóló törvény csontvázát. Külön kell venni a magánjogi és külön a büntetőjogi oltalmat. n) Ennek az állitásnak bizonyítására legyen szabad egy példára hivatkoznom: Ha a reklámszédelgést (szédelgő feldicsérést) csak azért emlitem külön fel, mert biztosítani kívánom, hogy a birói gyakorlat a generális klauzula alapján ezzel a veszedelmes eszközzel szemben is magánjogiszankcziót alkalmazzon, teljesen eleget mondok, ha azt mondom: .Áru vagy ipari szolgáltatás forgalombahozatalánál nem szabad a kelendőség fokozására alkalmas olyan adatokat hiresztelni, amelyek a valóságnak meg nem felelnek vagy megtévesztésre alkalmasak; a valóságnak megfelelő adatot sem szabad ugy hiresztelni, hogy annak a szokásos figyelem mellett a valóságnak meg nem felelő értelmet lehessen tulajdonítani.* Ha ellenben a reklámszédelgést vétségnek minősítem, akkor már részletesen kell megállapítanom a tényálladékot : „Amennyiben a cselekmény súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, vétséget követ el és egy évig terjedhető fogházzal és 10,000 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő, aki abból a czélból, hogy vaiamely áru (ipari szolgáltatás) kelendőségét fokozza vagy másnak üzleti közönségét elvonja, nyilvános hirdetésben, nyilvános ajánlatban vagy a személyek nagyobb körének szánt egyéb közleményben (írásban, élőszóval vagy bármely más módon), vagy az árukon vagy azok burkolatán olyan valótlan vagy megtévesztésre alkalmas ténybeli adatot vagy kifejezést használ, amely az árunak (ipari szolgáltatásnak) minőségére, az érték tekintetében mértékadó tulajdonságára, szerkezetére és szabadalmazott voltára, előállítási módjára, az üzem, az üzlet vagy az árukészlet nagyságára, az áru eredetére (származási helyére), a beszerzés forrására vagy módjára, az eladás módjára, alkalmi okára vagy czéljára, a közzétett ár megszabására, az üzleti és fizetési feltételekre, vagy a vállalat vagy tulajdonosa által elnyert kitüntetésre vagy más személyi, üzemi vagy üzleti ténykörülményre vonatkőzik.*