Kereskedelmi jog, 1921 (18. évfolyam, 1-24. szám)

1921 / 11-12. szám - A tisztességtelen verseny problémája [2. r.]

11-12. sz. Kereskedelmi Jog •87 A magánjogi oltalmat — amely főleg abbanhagyásra-kötelezésben és vétkesség esetén kártérítésben áll — ki kell terjeszteni a tisztességtelen verseny minden elképzelhető cselekvőségére. Ennek módja a helyesen megkonstruált generális klauzulának a rendszer élére állítása. Ha a törvényhozó szükségesnek látja, a magánjogi oltalom szempontjából is felsorolhat egyes eszközöket, amelyeket az üzleti tisztességbe ütközőknek tart. Itt azonban ügyelnie kell arra, hogy az egyes cselekvőségek körülírása a legnagyobb általánosságban mozogjon, mert különben meggátoljuk bíróságainkat abban, hogy a szükséges és hatékony oltalom megadásáról gondoskodhassanak. Oltalomban a „versenytársat" kell részesíteni, tehát az azonos tárgyú vagy hasonnemü vállalatot. Tekintettel azonban arra, hogy a tisztességtelen verseny legtöbb esetben nem csak egy meghatározott személyt, hanem a versenyvállalatok egész körét károsítja, meg %kell adni a jogot a gazdasági érdekek előmozdítására hivatott testületeknek és szakegyesületeknek is, hogy az abbanhagyást követelhessék és kriminalitás esetében magáninditványt tehessenek. A büntetőjogi oltalmat csakis szorosan körülirt, súlyosabb természetű déloyalitásokkal szemben kell megállapítani. V. Az előadottakkal tulajdonképpen ki is merítettem dolgozatom czélját, amely általános tájékoztatás' akart lenni a tisztességtelen verseny problémájáról. Nem fejezhetem be azonban fejtegetéseimet, mielőtt reá nem mutatok arra, hogy a törvényes szabályozás egymagában még nem jelenti a megfelelő és hatékony oltalmat! Amint arra több izben is hivatkoztam, a tisztességtelen versenyt szabályozó törvénynek nem az a feladata, hogy ennek az antiszocziális, a szabadversenyt alapeszméjében kicsúfoló jelenségnek minden egyes tünetével maga végezzen, hanem hogy önmagától tehetetlen bírói gyakorlatunkat az oltalom-adásra képessé tegye. A nagy feladat megoldása: a megengedett cselekményeknek a meg nem engedett cselekményektől elhatárolása; annak megállapítása, hogy a panaszolt cselekmény beleütközik-e az üzleti tisztességbe vagy sem; annak eldöntése, hogy mikor élelmesség, geniálitás és mikor infámia egy ügyes fogás, amely elviszi a hasznot az élhetetlen konkurrens orra elől; egyszóval: magának az oltalomnak megadása a dolog természeténél fogva csakis a bíróság feladata lehet! A tisztességtelen verseny kérdése szintén ékes bizonyság amellett, hogy minő létszükséglete a kereskedelmi forgalomnak a kellő életismeretek felett is rendelkező szakbiróság. A Pp. a kereskedelmi bíróságokat megszüntette ; megszüntette a budapesti kereskedelmiés váltótörvényszékkel együtt, amely gazdagon ontotta ki magából a magyar kereskedelem jogi judikatura európai színvonalon álló derék munkásait. Intéző köreink nem tudták belátni vagy megértetni, hogy a kereskedelemnek nem azért van szüksége külön szakbiróságra, hogy ezzel egyéb foglalkozási ágak rovására privilégizált helyzetnek örvendjen, hanem azért, mert a kereskedelem életviszonyai közepette a jog, az igazság, az erkölcs követelményeinek érvényesítése e különleges viszonyokban magukat otthonosan érző jogász emberek nélkül több bajt, mint hasznot okoz. A tisztességtelen verseny ellen való hathatós oltalom a tisztességes kereskedelemnek létérdeke. De ugyancsak létérdeke a tisztességes kereskedelemnek az is, hogy meg nem értő jogalkalmazás ne torzítsa el az ő védelmééit folyó küzdelmet feje fölött lógó Damoklesz-karddá, ne legyen ez a küzdelem melegágya a zsarolásnak és az alaptalan zaklatásoknak ; ne lásson a jogalkalmazás az üzleti élelmességben mindjárt bűncselekményt! Nézetem szerint a tisztességtelen verseny alapján indított polgári és büntető pereket a törvényszék hatáskörébe kellene utalni. Hogy pedig a törvényszék közvetlen tájékoztatást nyerjen a kereskedelmi köröknek a panaszolt cselekmény tekintetében elfoglalt álláspontjáról, kötelezni kellene arra, hogy minden eléje hozott ilyen ügyről az illetékes kereskedelmi és iparkamarát értesítse. Utóbbit pedig fel kellene jogosítani arra, hogy magát a tárgyaláson kiküldöttel képviseltethesse, aki ott közérdekből felszólalhat. A kereskedelmi és iparkamara kooperáczióját azonban egy további irányban is ki kellene építeni. Meg kellene adni a sértett félnek azt a jogot, hogy amidőn csak az abbanhagyásra-kötelezést kéri, az ügyet a kereskedelmi és iparkamara kebelében alakítandó választott bíróság elé vihesse. Ennek a megoldásnak nem csak az volna