Kereskedelmi jog, 1921 (18. évfolyam, 1-24. szám)

1921 / 1-2. szám - Az elszakadó területekkel szemben fennálló tartozások

KERESKEDELMI JOG A HITELJOG MINDEN ÁGÁRA KITERJEDŐ FOLYÓIRAT. Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, V., Visegrádi-utca 14. Telefon 71-65. ALAPÍTÓ GRECSÁK KÁROLY ny. m, klr. Igazságügymlnlsiter. FŐSZERKESZTŐ: FELELŐS SZERKESZTŐ: BUBLA FERENCZ Dr. SZENTÉ LAJOS curlal tanácselnök. ügyvéd. FŐMUNKATÁRS : Dr. KUNCZ ÖDÖN egyetemi tanár. Előfizetési ár; Egész évre. 200 K. Félévre . . . 100 K. Negyedévre . 60 K. Egy fűzet ára . 20 K. TIZENNYOLCADIK ÉVFOLYAM 1-2. sz. MEGJELENIK MINDEN HÓ 1-ÉN ÉS 15-ÉN. BUDAPEST, 1921. JANUÁR 1-15. V Az elszakadó területekkel szemben fennálló tartozások. rta: Dr. Kresz Károly, a Takarékpénztárak és Bankok Egyesülete titkára. A trianoni békeszerződés azon igazságtalan rendelkezéseinek, melyek ezeréves hazánkat darabokra szaggatják, gazdaságilag és magánjogilag kétségkívül egyik legmesszebbreható és legsúlyosabb következménye a megszállott és elszakadó területekkel szemben fennálló tartozások rendezésének kérdésében nyilvánul. Elsősorban röviden rá akarok mutatni a kérdés gazdasági jelentőségére. Ezek a rendelkezések szószerint át vannak véve az osztrákokkal kötött st.-germaini békéből, reánk nézve azonban lényegesen súlyosabb megterheltetést jelentenek. Először azok a területek, melyeket a st.germaini béke Ausztriától elszakít, sokkal inkább éltek független gazdasági életet, mint azok a területek, melyek a trianoni béke kegyetlen rendelkezései ellenségeinknek juttatnak. Prága, Trieszt, Lemberg stb. mind különkülön gazdasági gócpontok voltak és az egyes osztrák tartományok hiteligényeiket nem csekély mértékben ezekből a czentrumokból és aránylag csak kisebb mértékben Bécsből vették igénybe. Nagymagyarország azonban, amint erre a békeszerződés tervezetére adott válaszában a magyar békedelegáczió is rámutatott, egységes gazdasági területet képezett, melynek minden egyes részét ezer szál és kapocs fűzte a fővároshoz és a vidéki intézetek hiteligényeiket úgyszólván kivétel nélkül a\ fővárosban elégítették ki s az elszakadó területen lévő iparvállalatokat is a legszorosabb szálak fűzték az ország központjához. Amíg azonban a háborút megelőzőleg a vidéki pénzintézetek főleg reeszkompt révén a fővárossal szemben erősen el voltak adósodva, addig a háború folyamán beállott infláczió azt eredményezte, hogy a vidéki intézetek felei tömegesen fizették vissza adósságaikat a vidéki intézeteknél, minek folytán már mintegy a háború harmadik évétől kezdve a vidéki intézetek mindig csekélyebb mértékben vették igénybe a reeszkomptot, amely azután úgyszólván végleg megszűnt és az a helyzet állott elő, hogy a vidéki intézetek felszaporodott fölös pénzeiket a fővárosi intézeteknél helyezték el és igy a perifériák a főváros adósaiból hitelezőivé váltak, annyival is inkább, mert számoá vidéki magánfél felgyülemlett pénzét szintén a fővárosi pénzintézetekhez hozta betétként. Ez az eladósodás oly nagy mértéket öltött, hogy az igy előállott tartozások kérdése különösen a fővárosi pénzintézetek szempontjából ma a békeszerződéssel összefüggő gazdasági problémák egyik legfontosabbját képezik. Tudvalevőleg a békeszerződés 254. czikke szerint a 231. czikk d) pontja, melynek értelmében a tartozásokat annak a szövetséges és társult hatalomnak pénznemében kell kiegyenlíteni, amelyik érdekelve van, alkalmazást nyer azon tartozásokra, amelyek magyar állampolgárok és a volt Magyar királyság állampolgárai között jöttek létre.* Ezeket a tartozásokat * A békeszerződés terminológiája szerint (246. czikk) mindazok a természetes és jogi személyek, akik, illetőleg amelyek azelőtt a volt Magyar királyságnak (beleértve Bosznia-Herczegovinát is) hozzátartozói (ressortissants) voltak és a trianoni szerződés alapján ipso facto valamely szövetséges vagy társult hatalom állampolgárságát nyerik el, mint ,a volt Magyar királyság állampolgárai*, a többiek, vagyis a megmaradó Csonkamagyarország magyar állampolgárai mint .magyar állampolgárok* jelöltetnek meg.