Kereskedelmi jog, 1920 (17. évfolyam, 1-22. szám)

1920 / 9-10. szám - A nemzetközi tartozások a békeszerződés javaslatában [2. r.]

79 hogy az entente-államnak kettős választási joga van. Először nyilatkozhat egy hónapon belül az iránt, hogy a clearinget akarja-e vagy sem. Ha a clearinget nem választja, akkor ismét jogában áll íentartani, vagy mellőzni a tartozásoknak entente-valutára történő konvertálását. Nyilvánvaló, hogy ezzel a jogosultsággal aszerint fog élni, amint az összes korona-tartozások szaldója szerint velünk szemben túlnyomóan adós, vagy túlnyomóan hitelező. A nyilatkozat elmaradása a 231. §. d) pontjában foglalt rendelkezések hatályban tartását jelenti, vagyis a clearing elmaradása esetén is a koronatartozások entente-valutára változnak át. És ennek igy kell lenni, nyilván a likvidáczió esetein kivül is. Mert ha csak a likvidáczió esetén történne a valutáris változás, ugy ez anynyit jelentene, hogy az entente-állam az általa lefoglalt követeléseket nagyobb értékben számolja el, mint a valutaváltozás elmaradása esetén, anélkül, hogy ezzel szemben a valutaváltozás előnyeit saját állampolgárai részére biztositaná. Következik ebből, hogy a valutaváltozás szabályát a likvidáczió eseteire szorítva, az entente-államnak mindenkor érdeke volna e valutaszabályt kizáró nyilatkozatot tennie s igy tulajdonképen nem is állana választás előtt. A heiyzei körülbelül az volna, mintha valamely adás-vételi szerződésnél a vevőnek azon választási jogáról beszélnénk, hogy kétezer koronát, vagy csupán ezer koronát fizessen-e. Ilyen értelmetlenné tenni pedig a szerződés kikötéseit bizonyára nem szabad és igy el kell ejteni azt a feltételezést, amely erre az eredményre vezet. A most jelzettnél is súlyosabb érv az, hogy a ciearing-rendszer és a követelések átszámítása között semmi belső összefüggés nincs. Nélkülöz minden alapot az a feltételezés, hogy a behajtási eljárás szabályozása szükségképen maga után vonja a követelések materiális kielégítésének szabályozását. A békeszerződésből tényleg konstatálható, hogy ily összefüggést nem szándékoltak. Hiszen az elszakadó területekre vonatkozólag a 254. §. kifejezetten megállapítja a követeléseknek entente-valutában történő teljesítését, ugyanakkor, amidőn e rendelkezés egyúttal kimondja, hogy az anyaország és az elszakadó területek közötti viszonylatban clearingszerü elszámolásnak soha sincs helye. Más alapra tartozik az, vájjon a clearing mellőzése ezekben az esetekben praktikus megolI dásnak tekinthető-e. Az azonban kétségtelen, | hogy a békeszerződés teljes tudatossággal rendeli a követelések konvertálását a clcaringI rendszer fennállása nélkül is. Ha ez igy van, ! akkor joggal mondható, hogy amely jog a béke| szerződés alapján megilleti pl. az elszakadó területen lakó uj román állampolgáit, az bizonnyal megilleti az eníente államok régi honosait is. Ha az elszakadó területen lévő román állampolgár igényelheti clearing nélkül | is a korona-tartozásoknak saját valutájában történő teljesítését, ugy ez alig vitatható el a franczia állampolgártól. De továbbmenő bizonyíték is felhozható amellett, hogy a 231. §. d) pontjában foglalt valuta-szabály nem szorítható a clearing-elszámolás eseteire. Ez a bizonyíték pedig magában a 231. §. d) pontjában foglaltatik. A szerződésnek ez a része nevezetesen intézkedik azokról a tartozásokról is, amelyek egyrészt közöttünk, másrészt Cseh- és Lengyelországok között fennállanak. A most emiitett álamokkal szemben pedig a clearing-elszámolás soha sem foglalhat helyet. Arról, hogy ez a rendelkezés ennek ellenére is a 231. §-ban nyert elhelyezést, joggal vitatható, hogy 2 231. §-nak d) pontja általánosságban is érvényesül a clearing mellőzése esetén. Ha a béketervezet rendelkezései ujabb világos formulázást nem nyernek, ugy végeredményben a vitás kérdést a nemzetközi vegyes választott bíróság (239. §.) fogja eldönteni. A szerződés objektív értelmezése mellett ez a döntés valószínűleg az lesz, hogy a tartozások kiegyenlítésére a 231. §. d) pontjában foglalt szabályozás a clearing mellőzése esetén is hatályosul.3) 2. Miképen egyenlitendők ki azok a követelések, amelyek a 231. §. 1. és 2. pontja alá nem tartoznak ? Az kétségtelen, hogy azok a nemzetközi magánjogi tartozások, amelyek nem foglalhatók a 231. §. 1. és 2. pontja alá, az államközi 3) Az osztrák leszámoló hivatal elnöke erős támadásokban részesült azért, mert a békeszerződés értelmezésénél hasonló, az osztrák érdekek szempontjából nem előnyös eredményre jutott. Azt hisszük ezzel szemben, hogy a jogászi munkából az opportunitás mindenkor kikapcsolandó. Az önáltatás struczpolitikája nálunk annál kevésbé kívánatos, mert nem végleges szerződéssel, hanem egyelőre csupán tervezettel állunk szemben, amelynek enyhítését annál inkább igényelhetjük, minél teljesebben tekintjük át hatásait.