Kereskedelmi jog, 1920 (17. évfolyam, 1-22. szám)

1920 / 9-10. szám - A nemzetközi tartozások a békeszerződés javaslatában [2. r.]

60 Kereskedelml Jog 9—10. sz. kompenzácziós kiegyenlítésbe nem vonhatók. Ezzel azonban még önmagában nincs eldöntve a kérdés, vájjon a fizetési pénznem ezeknél a korona, vagy az érdekelt entente állam valutája ? Hiszen előbb jeleztük épen, hogy az anyagi szabályozás a proczesszuális lebonyolítástól elvileg független. A kérdés megoldására a békeszerződés világos intézkedést nem tartalmaz. Teljesen kielégítő megoldás alig is található. Csak magyarázati kísérletképpen szolgáljanak a következők : Elvileg a békeszerződés valuta-szabályai a forgalmi élet jogát kívánják védelemben részesíteni. Annak a forgalmi életnek, amelynek kiegyenlítő lebonyolítását a háború és a vele kapcsolatos korlátozó intézkedések megakadályozták, A 231. §. 1. és 2. pontja lényegileg — persze nem preczizen és így ezért nem teljesen kizárólagossággal — a forgalmi élet ügyleteiből eredő követelések körét vonják meg. Előző czikktinkben ismertettük azokat a tárgyi és személyi feltételeket, melyek fenforgása esetén a tartozások a kompenzácziós eljárás keretébe vonandók. A fizetés pénznemének kérdése tekintetében már most talán a békeszerződés szellemével összeférő volna az a megoldás, hogy a valutaszabályok nem alkalmazhatók azokra a követelésekre, amelyek a tárgyi korlátokon kivül esnek, ellenben alkalmazandók a személyi korlátokra való tekintet nélkül Vagyis p!. az egyoldalú jogügyletekből, az oly szerződésekből, melyeknek lebonyolítását nem a háború akadályozta meg, a deliktumokból stb. eredő korona-tartozások koronákban teljesitendők. Ellenben a forgalmi élet ügyleteiből, pl. egy Belgiumban lakó franczia állampolgárnak magyar állampolgárral szemben fennálló követelésére (még ha clearingbe nem kerül is) az átszámításnak meg kell történnie. Természetesen csak oly ellenséges állampolgárokkal szemben, akik részére a követelések kiegyenlítése a háború alatt de jure, vagy de facto meg nem történhetett. Készséggel elismerjük, hogy a fenti megoldás bizonyos fokig önkényes, de ez a teljes szabályozatlansága mellett minden megoldásnál elkerülhetetlen. 3. Kisebb jelentőségű kérdések: a) Minthogy a fizetési pénznemre vonatkozó szabályok a hitelező állampolgársága szerint változnak, felmerül a kérdés, hogy engedményezés esetében a tartozások miképp teljesitendők. Pl. olasz állampolgár magyarországi követelését román állampolgárra engedményezte: Urában vagy leiben történik a fizetés? Olasz állampolgár magyarországi követelését svájczi állampolgárra engedményezte: lírában vagy magyar koronákban kell-e teljesíteni? Gyakorlati nehézségeken talán csak az a megoldás segíthet, amely szerint a felszámoló hivatalok előtti érvényesítés időpontja a döntő. Ez időpont után történő engedményezés a követelés sorsát nem befolyásolhatja, viszont ez időpont előtti engedményezés csak akkor, ha az adós helyzetét nem rosszabbítja. Indokolt ez a korlátozás, mert enélkül a követelések könynyen volnának az adósra súlyos terhet hárító tartozásokká átalakíthatók. b) Kiterjed-e a békeszerződés valutaszabálya a folyószámlán és a betéti könyvön alapuló követelésekre? A kérdés azon fordul, vájjon ezek a követelések lejárt, illetve esedékes tartozásoknak tekinthetők-e. A folyószámlaíartozásokra nézve a kérdés igenlő megoldása nem lehet kétséges. Ellenben a takarékbetétekre vonatkozólag más felfogással is találkozunk. Ez utóbbi szerint, minthogy a legtöbb takarékbetétnél felmondási idő van megállapítva, ezek lejárt, illetve esedékes követeléseknek nem tekinthetők. Ámde a hivatalos fordítás, amely egyhelyütt „lejárt", máshelyütt „esedékes" követelésekről beszél, nem fedi teljesen az eredeti szövegezést, ameiy az „exigible" kifejezést használja. Ez nyilván a behajtható, a követelhető, vagyis általában a már érvényesíthető követelésekre értendő. Ily értelemben pedig a takarékbetét követelések is bizonyára ide tartoznak. Erre a megoldásra vezet egyébként a 233. §-hoz csatolt függelék 11. pontja, amely — közvetlenül ugyan a likvidálókra nézve, de analógia utján kérdéseinkre is alkalmazandóan — a takarékbetéteket az egyéb készpénzkövetelésekkel egy tekintet alá esőknek jelenti ki. c) A clearingszerü elszámolás és a valutaszabályok alá tartoznak-e azok a követelések, amelyek a fegyverszünet után kötött ügyletekből erednek? A 231. §. a „háború tartama alatt" lejárt követelésekről beszél, ez utóbbi kitétel pedig a 238. §. szerint a háború kitörésétől a békeszerződés hatályba léptéig terjedő időközt