Kereskedelmi jog, 1920 (17. évfolyam, 1-22. szám)

1920 / 7-8. szám - Az idegen pénznemben kirótt tartozás teljesitése [3. r.]

7-8. sz. Kereskedelmi Jog 69 a kiskorú hitelezőjének a jogait azonban a gyámhatóság határozata nem érintheti és a hitelező ily határozatot sem nem kezdeményezhet, sem azt bevárni nem tartozik, a hitelező által a kiskorú ellen indított perben tehát azt az előkérdést, hogy a felmenő által a kiskorúnak juttatott jövedelemrész az ő fentartására elegendő volt-e avagy a kiskorúnak a hitelezőtől kapott összegre ezenfelül is szüsége volt-e, a bíróságnak saját hatáskörében önállóan el kell bírálnia. Figyelemmel az alperes fent érintett vagyoni viszonyaira, a Kúria is ugy találja, hogy az alperesnek havi 360—400 K-t kitevő jövedelme az anyjától kapott ruhával együtt sem volt az alperes és neje életszükségletei fedezésére elegendő és igy a felperestől kapott 3000 K-ra az alperesnek saját és neje fentartása végett szüksége volt; az alperes marasztalása tehát az anyagi jogszabályoknak megfelel. Hadiszállítás. 30. A büntető perben hozott jogerős Ítélet csak az abban eldöntött kérdés, tehát abban a tekintetben köti a polgári peres kérdésben Ítélkező birót, amely szerint a büntető bíróság megállapította, hogy a terhelt a terhére rótt cselekményt tényleg elkövette, de, ahol a büntető biró a terhelt bűnösségét megállapíthatónak nem találta, a polgári biró nines elzárva attól, hogy a vád tárgyává tett cselekmény, vagy mulasztás tárgyában a polgárjogi felelősség megállapításánál a fe'mentö határozat tartalmától eltérően Ítélkezhessek. (Kuria 3892/1919. P. VII. sz. — 1920. január 18.) A magyar Kuria: Az alpereseket felülvizsgálati kérelmükkel elutasítja. Indokok: A felebbezési bíróság ama jogi álláspontja, hogy a csak az 1915 : XIX. t.-cz. 1—5. §-aiban meghatározott cselekményekben bűnösök ellenében alkalmazható, a szóbanforgó törvény 17. § ában meghatározott magánjogi következményekkel az alperesek azért nem sújthatok, mert azok a magyar Kuria B. III. 6047/1541/1916. sz. Ítélete szerint a büntető bíróság által csupán az emiitett törvény 8. §-a alapján Ítéltettek el, téves. Téves pedig azért, mert a m. kir. Kúriának a Polgárjogi Határozatok Tárában 198. szám alatt felvett, az 1907. évi március 27-én kelt 4217/P. 1906. számú elvi határozata, melytől a Kuria eltérni most sem kiván, azt tartalmazza, hogy: a büntető perben hozott jogerős ítélet csak az abban eldöntött kérdés, tehát abban a tekintetben köti a polgári peres kérdésben Ítélkező birót, amely szerint a büntető bíróság megállapította, hogy a terhelt a terhére rótt cselekményt tényleg elkövette, de abban a kérdésben, ahol a büntető biró nincs elzárva attól, hogy a vád tárgyává tett cselekmény, vagy mulasztás tárgyában a polgárjogi felelősség megállapításánál a felmentő határozat tartalmától eltérően itélkezhessék, ennélfogva a jelen esetben annak daczára, hogy a büntető bíróság az alpereseket a törvény 1—5. §-aiba ütköző cselekmény vádja alól felmentette, abban a kérdésben, hogy a törvény 17. § ában lefektetett különös magánjogi következmények az alperesek ellen alkalmazhatók-e, a felebbezési bíróságnak azt vizsgálat alá lehetett és kellett volna vennie, hogy az alperesek cselekményeiben az emiitett §-ok alá vonható bűncselekmények jelenségei nem forognak-e fenn. A büntető bíróság az alpereseket a törvény 1—5. §-aiban megjelölt büntetendő cselekmények vádja alól azért mentette fel, mert a lóvétel az adott esetben nem alapult a jövőben teljesítendő szerződésen, amilyent szerinte az 1915 : XVII. t.-cz. I. §-a szem előtt tart, hanem kézről-kézre a két fél által azonnali teljesítéssel végbemenő vételügyletet képezett és igy az idézett törvényhelyben inkriminált előzetes szállítási szerződés nem forog fenn. Azonban az idézett törvény javaslatához csatolt indokolás általános része a törvény meghozatalának indokaként éppen azt hangsúlyozza, hogy az eddigi erre vonatkozó törvények, elsősorban a Btk.-nek a hadi szállítási szerződések megszegése felől rendelkező 457. §-a azért nem elégítik ki az élet igényeit, mert csupán szállítás iránt kötött szerződésnek nem teljesítése, vagy nem megfelelő teljesítése felől szólanak, holott nyilvánvaló, hogy egyebek között a vételi stb. szerződéssel vállalt kötelezettségeknek nem, vagy nem megfelelő teljesítéséből is háramolhatik hátrány az államra. Az indokolásnak ez a része a szállítási és vételi szerződés szembeállításával nyilvánvalóvá teszi, hogy a törvény nemcsak előzetes szerződéssel kötelezett szállítót, hanem azt az eladót is büntetni kívánta, aki a szerződés egyidejű létrejöttével szándékosan nem megfelelően teljesít; az a körülmény tehát, hogy a jelen esetben az alperesek a hadsereg lószükségletének beszerzése körül követett gyakorlat alapján, kézről-kézre a két fél által azonnali •teljesítéssel végbemenő reálügyletet kötöttek, a bűncselekmény alóli mentesség okául nem szolgálhat. De hogy az alperesek adásvételi ügyleteinek ily természete a cselekmény büntethetőségének kérdésében közömbös, az kétséget kizáróan kitűnik a törvény javaslatainak 1. §-ához fűzött részletes indokolásból, amely a bűncselekménynek minősített szolgáltatás közelebbi meghatározásaként .megjelöli, hogy a szolgáltatás a fegyveres erő czéljaira bárminek adásában, tevésében vagy nem tevésében állhat; kifejezetten megemlítve, hogy az áruk szolgáltatására irányuló az oly szerződés is, amelynél a szerződés foganatbavétele nyomban a szerződés megkötésekor be következik. Megerősíti ezt az értelmezést a javaslatnak a törvény 17. §-aként elfogadott 15. §-a, amely kifejezetten