Kereskedelmi jog, 1920 (17. évfolyam, 1-22. szám)

1920 / 7-8. szám - Az idegen pénznemben kirótt tartozás teljesitése [3. r.]

Kereskedelmi Jog 7—8. sz. ugy az eladót, mint a szállítót, akik az 1—5. §okban meghatározott valamely cselekményt elkövetnek, sújtja az ott részletezett magánjogi következményekkel, amely következményeket — ismét külön hangsúlyozva az eladási és szállítási ügyleteket — a törvény 21. §-ában másnemű szerződésből eredő kötelezettségek nem teljesítése vagy nem megfelelő teljesítésére is is kiterjeszti. Az ismertetett körülményekből tehát nyilvánvaló, hogy a törvény a hadiszolgáltatások kielégítésére szolgáló mindennemű teljesítést, akár alapuljon az előzetesen létrejött és még beszerzendő áruval teljesítendő szállítási szerződésen, akár a kézről kézre adással végbemenő vételi ügyleten, kívánta büntetőjogi védelemben részesíteni és minden ily teljesítés szándékos, avagy csak vétkes megszegését büntetni. Az, hogy az alperesek tudatában voltak annak, hogy az általuk a vétel tárgyaként szolgáltatott lovak beszerzése az állam fegyveres erejének czélját szolgálja, nem lehet kétséges és az alperesek mint tapasztalt lókereskedőkkel szemben azt is kétségtelennek kell tekinteni, hogy a lovak hiányait, azoknak a lovassági szolgálatra alkalmatlan vagy kevésbé alkalmas voltát ismerték. Nem lehetnek ezek kétségesek már csak annálfogva sem, mert a szóbeli tárgyaláson előadott 4. alszámu előkészítő iratokban maguk a védekező alperesek hozták fel azt, hogy a bizottságnak kizárólag lovassági lovakat volt szabad sorozni; vagyis ekként a kötendő vételi ügyletnek azt az előfeltételét az alperesek nyilván jól ismerték; továbbá, mert ugyanazon előkészítő írásban mondják az alperesek azt is, hogy a bűncselekmény a nem megfelelő minőségű, azaz lovassági szolgálatra alkalmatlan, de esetleg más szolgálatban alkalmas lovak sorozása által követtetett el. Ezek szerint a nyombani teljesítéssel végbemenő szerződést, amely csak az előírásszerű ló átadásával volt megfelelően teljesíthető, alperesek szándékosan szegték meg akkor, amidőn tudatosan alkalmatlan, vagy kevésbé alkalmas lovakat adtak el a hadviselés czéljára, a lóvásárlással megbízott állami közegek bűnös összejátszásával a kincstárnak; alpereseknek szóbanforgó cselekménye a hadi szállítási visszaélésnek a törvény l.§-ában büntetendőnek minősített és a 2. §. 2. pontja szerint minősülő bűncselekmény ismérveit teljesen kimeríti. Ez a cselekmény ekként a megvesztegetésnek a büntető biróság részéről is megállapított cselekményével kapcsolatos lévén, eme kapcsolatnál fogva az 1915. évi XIV. t.-cz. 2. §. 2. pontja értelmében az alperesek terhére összefoglalt bűncselekmény létesült és mivel ennek az összefoglalt bűncselekménynek egyik alkotó elemét képező, az 1915 :XIX. t.-cz. 8. §-ába ütköző megvesztegetés ezen törvény életbelépte előtt érvényes jogszabály; a Btkv. szerint is bűncselekmény volt és mivel azt az alperesek a háború idején követték el, amellett is, hogy a cselekmény elkövetésekor a fentebb idézett törvény nem volt életben, az alperesekkel szemben a tőrvény 25. § a értelmében a 17. §-ban megállapított különleges magánjogi következmények alkalmazandók. Az alperesek kártérítési felelősségét tehát ezekhez mérten kell megállapítani. Közkereseti társaság. 31. A közkereseti társasági viszony joghatálya harmadik személyek irányában már a társaság üzletének tényleges megkezdésével beáll; s igy a perbeli ügyfél képessége is meg van. (Kúria 103/1919. P. VII. sz. - 1920. január 15.) A magyar Kúria: II. és III. rendű alperest felülvizsgálati kérelmével elutasítja. Indokok: II. és III. rendű alperes a felebbezési biróság Ítéletének oly értelmű megváltoztatása végett folyamodott felülvizsgálatért, hogy a perbeli eljárás I. rendű alperes czéggel szemközt megszüntettessék s felperes a felebbviteli kötségek megfizetésében elmarasztaltassék. A panaszaikkal a felebbezési biróság ítéletének jogalkalmazása ellen támadnak, de a panaszaik alaptalanok. A K. T. 57. §-a értelmében ugyanis a közkereseti társasági viszony joghatálya harmadik személyek irányában már a társaság üzletének tényleges megkezdésével beáll, vagyis eme joghatály bekövetkezésének a közkereseti társaság czégének bejegyzése nem előfeltétele. Már pedig meg nem támadott tényállás, hogy II. és III. jendü alperes az I. rendű alperes czéggel azonos szövegű czégjegyzés mellett, vagyis oly körülmények között folytat közös czégü borkereskedést, amelyek a K. T. 64. §-a szerint közkereseti társasági viszonyt alapítanak meg. Minthogy pedig az ilyképen joghatályosan létrejött I. rendű kereskedelmi társaságnak a K. T. 63. §a rendelkezésének erejénél fogva a perbeli ügyfél képessége is megvan: semmi törvényes alapja nincsen annak a vitatásnak, mintha I. rendű alperes czégnek pusztán azért, mert a kereskedelmi czégjegyzékben nincsen bejegyezve, a Pp. 70. §-ában megkívánt ez az ügyfélképessége nem volna meg, vagyis, hogy ezzel az alperessel szemben a Pp. 180. §-ának 6. pontjában meghatározott pergátló körülmény forogna fenn. Részvénytársaság. 32. A r-t. igazgatósági tagjait általában erkölcsi kötelezettség terheli, hogy a társaság érdekeit önzetlenül szolgálják. Amennyiben tehát részükről a törekvés oda irányul, hogy a társaság érdekével szemben egyesek önző érdeke jusson érvényre, ez a czélzat nyilván erkölcstelen s ebből bíróilag érvényesíthető igény nem származik. (Kúria 867/1919. P VII. sz. — 1920. január 23.)