Kereskedelmi jog, 1920 (17. évfolyam, 1-22. szám)

1920 / 7-8. szám - Az idegen pénznemben kirótt tartozás teljesitése [3. r.]

68 vény s annak közismert magyarázata. — Nézzünk azonban egy gyakorlati esetet. A budapesti központi járásbíróságnál egy ügyvéd költségeinek a féllel szemben megállapítását kéri. A járásbiróság — a Budapesten lakó fél értesitóse nélkül — pusztán az iratokból megállapitja az ügyvéd költségeit 15.000 koronában. A fél erről akkor szerez tudomást, midőn a három soros végzés kikézbesittetik neki. Felfolyamodik a végzés ellen — érdemi okokból (az már a dolog érdeméhez tartozik, hogy az ügyvéd, aki elvesztette a pert, előre lemondott a költségekről); a törvényszók feloldja a végzést s a felek meghallgatását rendeli el. Közben az ügyvéd a nem jogerős végzés csatolásával pert indit a fél ellen a budapesti törvényszéknél 15.000 kor. „megállapított" költség fizetése iránt s egyidejűleg a végzés mint „közokirat" alapján (É. T. 50. §.) biztosítási végrehajtást kér a fél ellen; a törvényszék ezt elrendeli s felfolyamodás folytán a budapesti Ítélőtábla a végzést helybenhagyja, ugy, hogy az jogerős. (Iratok száma 14. P. 2486/1919.) Később a járásbiróság a költségeket újból megállapitja, a törvényszék mint felebbezési bíróság pedig helybenhagyja azzal, hogy az E. T. 18. §-a a meritórikus védekezést nem ismeri. Nyílt kérdés : ha az E. T. 18. §-a csak „költségmegállapitást", de nem abban való marasztalást czéloz, akkor a budapesti tábla hogyan rendelhetett el mégis ez alapon végrehajtást ? A váltó-óvás és elévülés. A 2590/1920. M. E. sz. rendelet (1920. márczius 25-ről) az 1919. okt. 15. napja után 1920. márczius 31-ig lejárt váltókra, keresk. utalványokra és közraktári jegyekre nézve a fizetés végetti bemutatást és óvást elengedi, az előzők értesitóse sem kötelező. Az 1920. márczius 31. napja után 1920. június 30-ig lejáró váltókra stb. a fizetés végetti bemutatás és óvás 1920. július 15-ig meghosszabbittatik, Az 1917. június 1. előtt még be nem fejezett elévülés, mely az 1569/1917. sz. rend. szerint e napon félbeszakadt, továbbra is félbeszakad és egészen újból kezdődik a háború befejezését követő azon napon, melyet a minisztérium rendelettel fog megállapítani. A most felszabadult megszállott területen levő t. előfizetőinket kérjük, hogy velünk közölni szíveskedjenek, mely számok pótlását kívánják. Egyben kérjük nevezetteket, hogy az előfizetést (1920. évre 80 kor.) a csatolt befizetési lapon megújítani méltóztassanak, nehogy a lap további beküldését beszüntetni legyünk kénytelenek. Utóbbi figyelmeztetés egyben egyéb vidéki hátralékos előfizetőinknek is szól. HAZAI JOGGYAKORLAT. Általános. 29. A kiskorú is megtérítéssel tartozik a hitelezőjétől kapott értékért, ha a saját és házastársának oly elsőrendű életszükségleteire fordította, amelynek a fedezésére saját vagyona és keresménye nem volt elegendő. Ez abban az esetben is áll, ha a kiskorúság meghosszabbítása az illetőnek elmegyengesége okából történt. (Kúria 1426/1919. P. IV. sz. — 1920. február 3.) A magyar Kúria: Alperest felülvizsgálati kérelmével elutasítja. Indokok: Mint fejben. A lakás, élelmezés és ruházat kétségtelenül mind megannyi elsőrendű életszükséglet és az alperesnek kell azt bizonyítania, hogy módjában volt e szükségleteket a rendelkezésére állott más forrásokból, a felperestől kapott készpénz igénybe vétele nélkül kielégíteni. Az iratok szerint azonban az alperes sem arra nézve, hogy anyósa őt és feleségét állandóan élelmezte és készpénzzel is segítette, sem pedig arra nézve, hogy feleségének más kabátja volt és az általa vásárolt kabátra nem volt szüksége, semmiféle bizonyítékot fel nem ajánlott. És nem helytálló ugyanaz az ítéleti következtetés, hogy az alperes azért, mert nem az anyósánál lakott, ugyanettől ellátást nem kaphatott; ennek a következtetésnek a helytelensége azonban az ügy eldöntésére nem bir befolyással, mert a fentiek szerint az alperes az őt ebben a kérdésben terhelő bizonyítási kötelezettségnek eleget nem tevén, a felebbezési bíróságnak a megtámadott következtetés nélkül sem állott módjában más tényállást megállapítani. Az a körülmény, hogy alperes a XVII. számú helyőrségi kórház betegállományához tartozott, egyáltalán nem tette az alperes, mint nős egyén által bérelt lakást feleslegessé és külön lakás kibérlésének a szükségtelensége abból sem következik, hogy alperes az anyósánál is lakhatott volna, mert alperes, aki saját gyámjának perbeli beismerése szerint is 80.000 K tiszta értékű, — tehát az 1916. évi gazdasági fogalmak szerint még igen tekintélyes — ingatlan vagyon tulajdonosa volt, nem tartozott az anyósánál lakni és az ő részéről két bútorozott szoba kibérlését nem lehet fényűzésnek minősíteni ; az pedig, hogy ezt a két szobát a kereseti összeg átvétele előtt avagy csak azután vette-e bérbe, egyáltalán nem bir fontossággal és így az idevonatkozó tényállás iratellenessége miatti panasz elbírálást nem igényel. Alaptalanul hivatkozik az alperes az 1877: XX. t.-cz. 12. § ára, amely szerint a gyámhatóság állapítja meg, hogy a kiskorú tulajdonát képező vagyon-haszonélvezetből mennyit kell a kiskorú tartására fordítani; mert ez a §. csak a kiskorú és annak felmenője közt keletkezett jogvita eldöntését utalja elsősorban a gyámhatóság hatáskörébe,