Kereskedelmi jog, 1920 (17. évfolyam, 1-22. szám)

1920 / 7-8. szám - Az idegen pénznemben kirótt tartozás teljesitése [3. r.]

66 Kereskedelmi Jog 7—8. sz. sitési idő pénzneme még nem is létezett és igy annak~árfolyama sem lehetett; pl. „ha az 1890-ben Budapesten teljesitenő d franktartozást 1900-ban koronában fizetik ki, holott 1890-ben a franknak korona árfolyama sem volt." Ez ismét olyan gyakorlati nehézség, mint azok, amelyek megoldásának könnytiségóre már előző czikkemben rámutattam és a mely „nehézségek" súlytalanságát dr. Löw ellenérveim után immár elismerte azzal, hogy mindez „inkább csak . . . mellékes szempontokból való támogatása Grosschmid főtémájának." A biró, akit dr. Löw a jogalkotás annyira fontos tényezőjének elismer, itt sem fog tanácstalanul állani. Mert ha a franknak 1890-ben korona árfolyama nem volt, ugy volt forint árfolyama és ebből a hitelezőnek fizetendő összegét („egyenértéket"2) igen könnyű kiszámitani, lévén a hazai jogban törvényes rendelkezés8) arról, hogy egy forint hány koronát ér. Természetesen ugyanez áll „a valutáris pénznem minden változása" esetére is, mert hiszen az átszámitási kulcs megállapításáról a törvényhozó, aki „tud gondolkodni és beszólni", nem szokott megfeledkezni, Azzal is érvel dr, Löw, hogy hiába utalok arra, hogy a külföldi hitelező kártalaníthatja magát oly módon, hogy az adós késedelme esetén, a lejáratkor belföldön megveszi a szerződósben kikötött külföldi valutát. Dr, Löw szerint a külföldi hitelezőnek ez módjában nem áll, mert pl. „a svájczi hitelezőnek, ki magyar adósától svájczi frankot követel, nincs módjában, hogy magát saját hazai valutáris pénznemével fedezze." Azt hiszem, hogy itt dr. Löw szem elől tévesztette azt, hogy ón belföldön, Magyarországon történő fedezésre gondolok, ez pedig a külföldi hitelezőnek, ha nem is teljes könnyűséggel, de rendszerint módjában áll, mert hiszen annak a svájczi czégnek, amely Magyarországon ügyleteket köt, általában van itt olyan összeköttetése, amelynek utján a fedezeti vásárlást a lejáratkor eszőközölheti és saját kára nélkül számolhatja el. Dehát ez nem is ugrópontja a kérdésnek. Nem tarthatom alaposnak végül azt a félelmet sem, hogy az általam helyesnek tartott és a Kúria IV. tanácsa által is követett joggyakorlat „a külföldnek a mi pártatlan bíróságainkba vetett hitét tenné próbára", mert ha a külföld a K. T. 326. §-anak 2. bekezdését, amely kifejezetten a „lejáratrólu szól, elolvassa, akkor a lejárat árfolyamának alkalmazását a pártatlanságba ütközőnek nem találhatja. 2) 9420/1919. M. E. számú rendelet.») 1892: XVIII. t.-CZ. 12. §., 1892: XIX. t. CZ. 2. §. SZEMLE. A magyar kormány 2170 1920. M. E. sz; rendelete, me'y kelet nélkül (!) a Budapesti Közlöny márczius 13-i számában jelent meg, a részvénytársaságok és szövetkezetek mérlegéről és osztalékáróliatézkedik s főbb intézkedései a következők: Fenti vállalatok az értékpapírokat —a rendeletben felsorolt kivételekkel — legfeljebb abban az értékben vehetik fel, mely a legutóbbi üzleti óv utolsó napján e papírok értékének, illetőleg (a budapesti tőzsdén jegyzett értékpapiroknál) utolsó árfolyamának megfelel. (1. §.) — A 2. §. a fix kamatozású, de nem a magyar állam által kibocsátott értékpapírok, vagy a magyar állam által még a háború előtt kibocsátott fix kamatozású czimletek, továbbá a 40/o-os aranyjáradék kölcsönök értékelésót irja elő. A 3. §. az u. n. hadikölcsön-kötvéuyekre ós pénztári csekkre előírja, hogy ha azok eredeti jegyzés alapján kerültek a társaság tulajdonába, azok legfeljebb a kibocsátási árfolyamon, ha pedig később szereztettek meg, legfeljebb a beszerzési áron, de semmiesetre a névértéken felül, vehetők fel a mérlegbe, még ha forgalmi értékük a legutóbbi üzleti óv utolsó napján alacsonyabb is volt. — Ez utóbbi esetben az osztalék korlátozásnak van alávetve, amennyiben a) a kibocsátási árfolyamnak megfelelő értékelés esetén a legutóbbi osztalék 50°/o-ánál magasabb osztalékot nem fizethet; b) a kibocsátási árfolyamnál alacsonyabb értékelés esetén pedig a kifizetésre kerülő osztalék 50%-át legfeljebb annyi százalókkal haladhatja meg, a hány százalékkal a mérlegbe felvett érték a kibocsátási árfolyamon alul marad. (Mikép számítandó azonban az osztalék, ha ugyanazon vállalat birtokában különféle czimletü és különböző kibocsátási árfolyamú és különféleképen értékelt hadikölcsönök vannak?) Egyesisett mérleg esetén az a) és 6) pontok szerinti osztalék^kótszerese fizethető. Ugyané korlátozások állanak az igazgatósági jutalékra nézve is. A 2245/1920. M. E. sz. rendeletet az u. n. népköztársaság szervei által kibocsátott ig. ti. rendelkezések érvénytelenségével kapcsolatosan több rendelkezést érvényben tartott. Ezek közül bennünket a következők érdekelnek: Az 1. §. szerint továbbra is alkalmazásban maradnak az 1919. aug. 7. óta esetleg módosított alakban a munkaügyi bíráskodásról szóló 1918 : IX. néptörvény s az ennek alapján kibocsátott következő'rendeletek: a 61.770/1918. sz rend. munkaügyi bíróságok eljárási s ügyviteli szabályai s az átmeneti intézkedésekről; a 61.769/1918. I. M. sz. rend. az ülnökök kijelöléséről s bejelentéséről, a 61.768/1918. I. M, sz. rend. az ülnökök átalányáról és útiköltségéről; a 3985/1919. I. M. sz. rend. ülnökök közreműködésével eljáró munkaügyi bíróságok szervezéséről.—Az 5721/1918. M. E.sz, rend. a hadirokkant, hadisérült, hadiözvegy vagy hadiárva