Kereskedelmi jog, 1920 (17. évfolyam, 1-22. szám)

1920 / 7-8. szám - Az idegen pénznemben kirótt tartozás teljesitése [3. r.]

7—8. si. lefizetés .postapénzben", tehát felülbélyegzés alá nem eső pénznemben történt; mégis a 11. §. ellenére is a 10. §. alapján fele összeg erejéig visszatartatnék. A moratórium a lejárt vagy az 1920. április 18-ig; lejáró pénztartozásokra vonatkozik (12. §.), kivéve az ott felsorolt eseteket. Pénztartozás kifizetését követelni, sőt arra keresetet benyújtani sem lehet, sőt a lejáratkor való nem teljesítés esetére bárminő módon megállapított jogkövetkezmények sem állnak be, ha a pénztartással terhelt fél a halasztást igénybe vetteti3. §. 2. bek.) Ka az egyik fél már teljesített s csupán a pénztartozás kifizetése van hátra, a dolog egyszerű és világos. Akkor a monatorium fenti hatása kétségtelen. A kétoldalú szerződéseknél azonban, hol egy pénztartozással szemben áll egy nem pénzbeli tartozás, a kérdés ép oly nyilt maradt, mint az első háborús moratóriumi rendeleteknél volt. Az e kérdést szabályozó 6796/1914. M. E. sz. rend., továbbá a III. és köv. morat. rend. ugy intézkedett, hogy a nem pénzbeli szolgáltatással terhelt fél, akinek saját szolgáltatását a moratórium alatt (1914. jul. 31-ike után) kellett teljesíteni, elállhat a szerződéstől, ha a másik fél a moratóriumhoz ragaszkodik, ugyané szabályt s a moratórium vonatkozó egyéb szabályait kell alkalmazni jelen esetben is, ha a pénztartozással terhelt fél a halasztást igénybe veszi vagy a hozzáintézett felhívásra le nem mond a moratóriumról. Nyilt kérdés maradt a letéteményes s a megbízottnál levő bankjegyek felülbélyegzéséből eredő joghátrány ki általi viselésének kérdése. Vegyünk egy egyszerű példát. Március 16-án közjegyző közbenjöttével nyilvános árverés tartatott. Vevő a vételi illetéket közjegyzőnek, annak kérésére kifizeti „ezres* bankjegyekben. A fizetés törvényes volt. Néhány nap múlva a közjegyző ujabb fizetést követel azon czimen, hogy neki az illetéket be kell fizetni s lebélyegzetlen pénzzel nem fizethet. Ki viseli itt a felülbélyegzés hátrányát ? A vevő nem, hisz már fizetett; a közjegyző szintén nem, hisz nem az ő pénze, hanem a kincstáré, amit átvett; vagyis ez esetben a kincstár károsodott. De ez csak egy eset. Folytathatnók a nyilt kérdések felvetését, de a fentiekkel már elérni véljük czélunkat: a rendelet kiegészítése szükségességének bebizonyítását. Az idegen pénznemben kirótt tartozás teljesítése. Irta: Dr. Hevesi Illés, törvényszéki bíró. (Zárszó.) A Kereskedelmi Jog hasábjait és olvasói figyelmét jelenlegi nagy horderejű pénzügyi intézkedések folytán oly kérdések kötik le, melyek az idegen pénznem átszámitásának kérdésénél is fontosabbak és aktuálisabbak ; ezért dr, Löw Lórántnak e lap 5—6. számában megjelent czikkére, melyben az én idevonatkozó fejtegetéseimmel1) foglalkozik, csak néhány rövid megjegyzést teszek. Dr. IiÖwj ugy mint korábban a Jogtudományi Közlönyben, elméleti és gyakorlati szempontból tárgyalta a kérdést, ezúttal is ujabb, ugy elméleti, mint gyakorlati aggályokat támaszt. Elméleti szempontból azt tekinti dr. Löw a kérdés ugrópontjának, hogy „széthasitása az összetartozandóknak ninc3 helyén" és igy, ha én elismerem azt, hogy általában nem szabad oly pénznemben fi! zetni, amely a teljesitéskor már érvénytelen papiros, akkor ennek logikai következményeként elkeli ismernem azt is, hogy az átszámítási árfolyam te! kintetében is csak a tényleges fizetés napja lehet irányadó. Én ily logikai szükségszerűséget egyáltalán nem látok, mert hiszen minden jogi rendezés czélja az igazságos megoldás, már pedig abból, hogy j igazságtalanság volna a hitelezSt arra kényszeríteni, hogy a késedelmes adóstól érvénytelen papirost fogadjon el, egyáltalán nem folyik az, hogy az igazságtalan, ha a hitelező — a forgalmi ügyleteknek czikkemben vázolt foelvével egyezően — az idegen pénznem lejáratkori árfolyamával tartozik megelégedni. Mint ott kifejtettem, a K. T. grammatikai ós logikai értelme ily különválasztást nemcsak megenged, hanem annak kimondásával, hogy a fizetés „országospénznemben", tehát érvényes pénzben, azonban „a teljesités helyén a lejárat nap [ári jegyzett árfolyam szerint" történik, a különválasztást maga is megteszi. Minden ok csak ott hathat, ahol tényleg fenforog és igy, minden eltérő törvénymagyarázatot semmi igazságossági érdek sem javasol, ily összetartozandóság megállapítása nem szükségképi, De egyébként ama logikai összetartozandóság hangsúlyozására is teljes mértékben állanak azok, a miket a „Begriffsjurisprudenz"-re nézve e lap 1—4. számaiban kifejtettem. A mi dr. Löw ujabb gyakorlati aggályát illeti, az abban áll, hogy lehetnek oly esetek, amidőn a lejárat már oly régen elmúlt, hogy akkor a teljeLásd c lap idei 1—4. számait,