Kereskedelmi jog, 1920 (17. évfolyam, 1-22. szám)

1920 / 7-8. szám - A bankjegy-felülbélyegzési rendelethez

62 Kereskedelmi Jog 7—8'. s2 számítás ennek értelmében akként történik, hogy először megállapítandó a korona-tartozásnak 1918. szeptember—októberében volt svájczi frank egyenértéke és ezen összeg ugyancsak az 1918. szeptember—októberi árfolyam szerint számítandó át az érdekelt entente-állam valutájára. Kiemelendő ez különösen azért, mert az átszámítás tekintetében ellenkező felfogással is találkozunk. Ez ellenkező felfogás szerint a korona tartozás az 1918. szeptember—októberi kurzus szerint számítandó át frank - tartozássá, a frankról azonban leire, dinárra, lírára, stb. stb. való átszámítás a tényleges fizetés időpontjában fenálló kurzus szerint történnék. _Nem kell bővebben fejtegetni, hogy ez utóbbi számítási mód a magyar adósra nézve mennyire hátrányos, hiszen köztudomású, hogy 1918. szeptember-október óta a svájczi franknak árfolyama a lei, dinár, lira, stb.-vel szemben mily emelkedést mutat, amely emelkedésben jelentkező értékkülönbözet a most jelzett számítás utján a magyar adósra hárittatnék át. Eredete ennek a felfogásnak az osztrák békeszerződés első tervezetében van, ahol csakugyan ez a számítási mód foglaltatott; az osztrák szerződés végleges szövege azonban, épugy, mint a mi tervezetünk, a korona-valutának frank-valutában való megrögzitését mint teljesen igazságtalan megoldást, elejtette. A szerződés-tervezet mai szövege pedig erre a bennünket erősen károsító magyarázatra támpontot nem nyújt. Az elszakadó területekre vonatkozó szabályozások hatályossági körére vonatkozólag végül megjegyzendő, hogy a Magyarországtól elszakított területekkel teljesen egyenlő elbánás alá esnek azon területek, amelyek a volt osztrák császárságból hasittattak ki valamely entente-állam javára. Eszerint tehát a Csehországhoz, Romániához, Jugoszláviához a volt Ausztria területéből csatolt területek a magánjogi követelések tekintetében azonos elbánás alá kerülnek, mint aminőben az ugyanezen államokhoz a magyar birodalomból elszakított területek részesülnek. Ez a kérdés, amely — fordított viszonylatban — az osztrák békeszerződéssel kapcsolatban is felmerült, de ott megoldást nem talált, a magyar szerződés tervezetében van szabályozva. Ez a rendelkezés ilyformán az osztrák békeszerződésnek is kiegészítő része, jóllehet ezt a tervezetet Ausztria nem is fogja aláírni. A fentiekben vázoltak a tervezetnek érthető és aránylag világos rendelkezései. Mihelyt azonban közelebbről vesszük szemügyre az eseteket, azonnal ellenmondásokra találunk és bizonytalan következtetésekre leszünk utalva. A kérdőjeleknek, szabályozatlan kérdéseknek egész Tömege tárul elénk, amelyek megoldása felett „grammatici certant". (folyt, köv.) A bankjegy-felülbélyegzési rendelethez. Jrta: Dr. Szenté Lajos, ügyvéd. Jelen czikknek nem czélja, hogy az 1700/i920. M. E. sz. rendelet közgazdasági vonatkozásaival foglalkozzék. A kormánynak sürgős szüksége volt pénzre s minthogy más hiteiforrás, melyből meríthetett volna, nem állott rendelkezésére, a bankjegy-felülbélyegzéssel kapcsolatos kényszerkölcsönhöz fordult. E kényszerkölcsön tehát nemcsak a bankjegytulajdonost kényszeríti a kölcsön nyújtására, hanem az állam is kényszerhelyzetben vette igénybe e hitelműveletet. Ebből folyik a rendeletnek több oly intézkedése, mely e beállításban megérthető, bár magánjogi szempontból erős kritika alá eshetik. A pénzügyi kormány, mig egyrészt e hitelművelettől nem is várja a valuta javulását, sem pedig a fogyasztási cikkek árának csökkenését, másrészt a kölcsönt s az ezt hordó ,Á!lami elismervényt0 csak alaki rossznak, kényelmetlenségnek tekinti és absolute nem helyezkedik arra az álláspontra, mintha a kényszerkölcsönt nyújtót valami joghátrány érné. A gazdasági élet, melynek talán a valóságos helyzetet jobban értékelő érzéke van, más véleményen van Czikkünkben tehát — a rendeletnek csupán magánjogi intézkedéseit ismertetve — főleg azon kérdésekkel kívánunk foglalkozni, melyek a rendeletből hiányoznak. Hogy a bankjegyfelülbélyegzés nem egyéb egy állami kényszerhitelműveletnél, mely a magánfelek jogviszonyaira, a fizetendő ellenértéket tekintve, semmi kihatással nincs, azt pregnánsan kifejezi az 1. §. 3. bek.-e, mely szerint: „Ha a jelen rendelet életbelépte előtt a felek felül nem bélyegzett, de a jelen rendelet szerint felülbélyegzés alá eső bankjegyekben való fizetést kötöttek ki, az ily kikötést a