Kereskedelmi jog, 1920 (17. évfolyam, 1-22. szám)

1920 / 7-8. szám - A bankjegy-felülbélyegzési rendelethez

r—8. sz. Kereskedelmi Jog 63 jelen rendelet hatálybaléptének napjától kezdve ugy kell tekinteni, mintha a íelek magyar feltilbélyegzésü bankjegyekben vdó teljesítésben egyeztek volna meg." Másszóval, aki eddig 1000 koronával tartozott, az ezentúl is 1000 koronával tartozik. A rendelet 9. §-a szerint a visszatartott 50°/o-ról .Pénztári Elismervény s utóbb a tulajdonos nevére szóló Állami Elismervény fog kicseréltetni". Az elismervényen alapuló követelés — további intézkedésig — élők közötti jogügylettel át nem ruházható. Ezen intézkedés nyilván az elismervényekkel való üzérkedést s azzal együtt azok elértéktelenedését kívánja meggátolni. Nern akarjuk érinteni e kérdés gazdasági részét, csupán jogi szempontból kívánunk egy megjegyzést tenni. Nézzük a következő esetet: X csődtömegébe márczius közepén nagyobb pénzösszeg íolyt be s természetesen kékpénzben. (Mert akkor már minden zöldpénz megkékült.) A tömeggondnok a pénzt már bankba nem tehette, mert a bankok befizetéseket nem fogadtak el. A pénzt felülbélyegzés végett be kell nyújtani. Kinek neve alatt fogja ezt tenni? A saját, mint tömeggondnok, vagy a csődtömeg neve alatt. Ámde a befolyt összeget mint quótát szét akarja osztani a hitelezők között. A 9. §. szerint az elismervények élők közti jogügylettel át nem ruházhatók. Ámde a quóta szétosztása nem átruházás, mert tulajdonképpen a befolyt összeg már eredetileg a hitelezőké, akik az elismervényekhez nem átruházás utján jutnának. Tehát miként fognak hozzájutni? A pénzügyi hatósághoz kell fordulni, vagy a csődbíróság fogja végzéssel átruházni? Természetesen hasonló az eset némely társasági vagyonnál is, mint pl. egy alkalmi egyesülés vagyonánál. Felmerül ugyané kérdés a bíróilag letiltott elismervényeknél, melyeknél az azon alapuló követelés ex lege kell, hogy átszálljon a végrehajtatóra. Szerződéses zálognál már nehezebb a kérdés megoldása, mert hisz a rendelet czéljával ellenkeznék annak — további intézkedésig — megengedése. A rendelet a bankjegyfelülbélyegzést annak számlájára és terhére alkalmazza, akinél a bankjegy van. Az 1. §. (2. bek.) szerint ugyanis ezek a bankjegyek 1920. évi márczius hó 28. napjától kezdve magyar felülbélyegzés nélkül megszűnnek törvényes fizetési eszközök lenni, sőt 1920. márczius 28-tól (illetve miután a felülbélyegzési határidő a 2528/1920. M. E. rendelettel ápr. 8 ig bezárólag meghosszabbíttatott, e naptól) kezdve általában bárkinek tilos magyar felülbélyegzéssel el nem látott ilyen bankjegyet fizetési eszközül követelni, adni vagy elfogadni. a „fehérpénz* értékének szabályozásával kapcsolatos magánjogi viszonyok szabályozásáról szóló 5151/1919. M. E. sz. rendelet (Ker. Jog 1919. 7—8. sz.) 4. §. l.bek. általánosságban kimondja, hogy az 1919. aug. 15. előtt történt fizetést stb. nem lehet megtámadni azon az alapon, hogy az ,fehér"-pénzben történt. Azonban a 4. §. 2. bekezdés szerint mégis meg lehet támadni az ily fizetést a fizetett öszszegnek egyötödét meghaladó részében, „ha a hitelező a fizetést lentartással fogadta el és az adósnak nem volt joga a tartozását lejárat előtt kifizetni. Ebben az esetben az adós megfelelő pótfizetést köteles teljesíteni, hacsak