Kereskedelmi jog, 1920 (17. évfolyam, 1-22. szám)

1920 / 7-8. szám - A nemzetközi tartozások a békeszerződés javaslatában [1. r.]

Gi is köteles eredeti koronatartozását a békeárfolyam szerint átszámítva ententevalutában fizetni. Ennélfogva a magyar hitelező is, aki franczia adósától a háború előtt 1000 koronát követelhetett, 1050 frankra tarthat igényt. Sajnos ez a viszonosság csak elméletileg érvényesülhet, miután a hazai közgazdaság a külfölddel szemben túlnyomórészt adós s igy pénztartozásoknak megsokszorosodása javunkra alig, mig terhünkre igen gyakran fog érvényesülni. Egyébként a magyar hitelező örömét a clearingrendszer mellett az a körülmény is le fogja rontani, hogy az emiitett árfolyamon való elszámolás csak a két állami leszámolóhivatal között fog megtörténni, mig a leszámolóhivatal és a hitelező magánszemély közötti viszonyt a békeszerződés nem szabályozza. Hogy pedig ebben a relatióban a fizetés valutájára és az átszámítási kulcsra vonatkozó rendelkezés a hitelező javára érvényesülni nem igen fog, az következik egyrészt abból, hogy az aktiv saldót a magyar leszámolóhivatal sem fogja ténylegesen megkapni, másrészt abból, hogy az állam a clearing esetén a magyar hitelezők részén mutatkozó nyereséget bizonnyal igénybe fogja venni az adósok részén jelentkező veszteség részbeni fedezésére. Mindaz, ami a fentiekben a tartozások clearingszerü lebonyolítására, valamint a fizetések valutájára és az átszámítási kulcsra vonatkozik, nem bír érvénnyel azokra a területekre, amelyek a békeszerződés folytán kerülnek az entente-államok birtokába. Az elszakadó területekre vonatkozólag ezeket a kérdéseket a békeszerződésnek 254. §-a külön szabályozza. Ez a külön szabályozás folyománya a szerződés azon álláspontjának, hogy mig az entente-államok eredeti területén fekvő mindennemű magyar vagyon liquidálás alá esik s annak ellenértéke a jóvátételi számlán visszatartható, addig az elszakadó területrészeken lévő vagyonok liquidálás alá nem esnek. A szerződés 254. §-a következőképen szól: „A III. fejezet, a 231. §. d) pontjának kivételével, nem alkalmazható azon tartozásokra, amelyek egyrészt magyar állampolgárok, másrészt a magyar állam volt honosai között fennállanak. A 231. §. d) pontjában az újonnan alakult államokra vonatkozó különös határozmányok érintetlenül hagyása mellett az előző bekezdésben emiitett tartozások azon valutában fizetendők, amely a fizetés időpontjában törvényes fizetési eszköz abban az államban, amelynek polgárává vált a magyar állam volt honosa. Az átszámítási árfolyamra nézve az az átlagos árfolyam irányadó, amely a genfi tőzsdén 1918. november 1-ét megelőző két hónap alatt jegyeztetett." E szöveghez megjegyzendő, hogy az újonnan alakult államok alatt Csehország és Lengyelország értendő, melyekre vonatkozólag a 231. §. d) pontja külön intézkedik akként, hogy az átszámítási kulcs megállapítását az érdekelt államok közötti külön megegyezésnek tartja fenn, ily békés megállapodás létrejöttének elmaradása esetén pedig az átszámítási kulcsot a jóvátételi bizottság fogja meghatározni. A szöveg megértéséhez tartozik még, hogy a 246. §. szerint a ,magyar állam volt honosai" alatt azok a fizikai és jogi személyek értendők, akik a területátcsatolás folytán szerzik meg ipso facto valamely entente-állam állampolgárságát. Az idézett rendelkezés értelmében az elszakadó teriiletekkel szemben a clearingszerü leszámolás helyet nem foglalhat és a tartozások kiegyenlítése az adós és hitelező közötti viszonyban közvetlenül történik. A tervezet helyes értelme szerint clearingszerü elszámolás az elszakadó területekre vonatkozólag még az esetben sincs, ha a területet megszerző állam eredeti területeire vonatkozólag a clearing mellett optálna is. Megtörténhetik tehát, hogy ha pl. Románia a clearinget választja, az eredeti román területtel szemben a leszámoló hivatalok utján, mig Erdélylyel szemben közvetlenül történik a tartozások rendezése. Ez az eljárási különbség kapcsolatos azzal az érdemleges eltéréssel, amely a követelések konvertálásánál jelentkező különböző átszámítási kulcsok következménye. Az elszakadó területekkel szemben — Csehés Lengyelország kivételével — a genfi börzén 1918. szeptember és október havában jegyzett átlagos árfolyam az irányadó. Félreértések elkerülése végett azonban hangsúlyozandó, hogy a békeszerződés tervezete nem stabilizálta a korona-tartozásokat svájczi frank-valutában. Más szóval: az antant állambeli hitelezőről elhárul ugyan az a veszteség, amely a koronavaluta leromlása folytán keletkeznék, de saját állama valutájának értékcsökkenését a svájczi frank-valutával szemben viselniök kell. Az át«