Kereskedelmi jog, 1920 (17. évfolyam, 1-22. szám)

1920 / 5-6. szám - A szoczializált vállalatok vagyoni rendezése

5—6. sz. Kereskedelmi Jog 57 Ez a dijtél a chomagebiztositás járulékos természeténél fogva a mindenkort tüzkárbiztositási dij után igazodván, annak felemelésével vagy leszállításával emelkedik, vagy csökken, ha mindjárt erre vonatkozólag a biztosítási kötvény világos rendelkezést nem is tartalmaz. Annak megítélésénél tehát, hogy a kereseti összeget jogalap nélkül fizette-e alperesnek, nem egyedül A) alatti kötvénynek tartalma, hanem amellett az ügylet jogi természete, s az A) alatti kötvény kiállításának alapjául szolgáló 2. alatti ajánlat tartalma az irányadó. Miután pedig azt felperes nem tette vitássá, hogy az A) alatti kötvényben megállapított évi biztosítási dijon felül fizetett összegek a felemelt tüzkárbiztositási dijnak az ajánlat 5. pontja szerint számítandó P/i-szeresének megfelelően vannak számítva, a felebbezési bíróság jogszabályt sértett azzal, hogy alperest kereseti összeg visszafizetésére kötelezte, miért is alperes felülvizsgálati kérelmének helyt adni, a felebbezési bíróság ítéletét megváltoztatni, felperest keresetével elutasítani és őt a Pp. 425., 508. és 543. §-ai alapján az alperesnek okozott költségekben marasztalni kellett. Balesetbiztosítás. 25. Hogy mi tekintendő teljes munkaképtelenségnek s mely a balesetből származó betegség okozhat teljes munkaképtelenséget, a biztosítás terjedelméhez tartozik, melyre nézve — a K. T. 472. §-a szerint — a biztosítási szerződés irányadó. (Kúria 1313 1919. P- IV. sz. — 1920. jan. 29.) A magyar Kúria: Felperes felülvizsgálati kérelmének részben helyet ad, a felebbezési bíróságnak az alperes terhére eső elsőbirósági és felebbezési költségek mennyiségére vonatkozó részét megváltoztatja s alperest arra kötelezi, hogy felperesnek összesen 400 kor. elsőbirósági és 600 kor. felebbezési költséget fizessen. Egyebekben a felülvizsgálati kérelmet elutasítja s a felülvizsgálati költségeket kölcsönösen megszünteti. Indokok: Részleges munkaképtelenség esetében is fenforoghat ugyan teljes keresetképtelenség akkor, ha a baleset folytán sérült kereset czéljából értékesíthető munkát nem végezhet, a biztosítás folytán fizetendő kártérítés terjedelme és nagysága tekintetében azonban a K. T. 472. §-a értelmében a felek kölcsönös jogaira és kötelességeire nézve, amenynyiben azok a K. T. II. rész hetedik czim 2. fejezetében megállapítva nincsenek — miként a jelen esetben — a biztosítási szerződés határozatai szolgálván irányadóul, a baleset folytán beállott kárt a biztosító a szerződés élteimében köteles megtériteni. A biztosítási szerződésre vezetett általános feltételek 13. §-a meghatározza, hogy az állandó munkaképtelenség esetére biztosított teljes öszszeg a teljes munkaképtelenség esetében jár; egyúttal ugyanezen szakasz tüzetesen felsorolja a teljes munkaképtelenség eseteit. A baleset által okozott s az irányadó tényállásban részletesen megjelölt betegség azonban nem olyan, mely a biztosítási szerződés 13. §-a értelmében a teljes munkaképtelenséget megállapítja s ezért nem sértett jogszabályt a felebbezési bíróság, amikor a kártérítési öszszeg meghatározásánál nem az állandó munkaképtelenség esetére biztosított teljes összeget, hanem a munkaképtelenség részleges voltánál fogva a biztosítási összeg 60%-ánál nagyobb összeget nem itélt meg felperesnek. Alapos azonban felperesnek az elsőbirósági és felebbezési költségek mennyiségére vonatkozó panasza, mert e költségek a per helyes ellátására s az ahhoz szükséges eljárásokra megkívánt időt és munkát, úgyszintén a tárgyalások nagyobb számát is figyelembe véve, nem kellő összegben állapítván meg, azokat megfelelően felemelni kellett. Vasúti fuvarozás. 26. Az áru fuvarozásának veszélyét a teljesitési helyről vevő viseli akkor is, ha a fuvarozás hosszabb ideig tartott, mint békében történni szokott, mert ezzel az eshetőséggel számolni kellett s mert a saját telepén teljesítő eladó nincs kötelezve annak előzetes megállapítására, hogy az áru természetes minősége mellett a hosszabb ideig tartó vasúti szállítással szemben kellő ellenálló képességgel bir-e? (Curia 1152/1919. P. IV. sz. — 1920. január 14.) A magyar Curia: A felperest felülvizsgálati kérelmével elutasítja. Indokok: A teljesitési helyre vonatkozóan a törvényszék az anyagi jogszabályok helyes alkalmazásával döntötte el a peres felek közt vitássá vált jogkérdést, abból pedig, hogy az alperes részéről teljesitési helyként Budapest tekintendő, önként folyik, hogy az áruban a ! vasútra feladás után beállott megromlás veszélyét a felperesnek, mint vevőnek kell vi' selnie s ennek a veszélynek viselése alól őt ! az a körülmény, hogy a vasúti fuvarozás a kérdéses szállítás idejében több nehézséggel járt s hosszabb időt igényelt, mint a béke idején, nem mentesítheti, mert ezzel az eshetőséggel a felperesnek számolnia kellett s mert a saját üzleti telepén teljesítő eladó nincs kötelezve annak előzetes megállapítására, hogy az áru természetes minősége mellett a hosszabb , ideig tartó vasúti szállítással szemben kellő ; ellentálló képességgel bir-e ? Ennek a megállapításának az elmulasztása okából tehát a veszélyviselés jogkövetkezményei az eladóra át nem háríthatók. A törvényszék az ítéletében megállapított s meg nem támadott tényekből helyesen vonta le azt a következtetést, hogy az alperes által a felperesnek szállított turó annak feladása idején egészséges áru volt s ezt a következ; tetést az a körülmény, hogy a turó a 14 napi j szállítási idő alatt emberi élvezetre alkalmatlanná vált, a fuvarozás tartama alatti megrom! lás lehetősége mellett meg nem dönti.