Kereskedelmi jog, 1920 (17. évfolyam, 1-22. szám)

1920 / 5-6. szám - A szoczializált vállalatok vagyoni rendezése

56 Kereskedelmi Jog C. sz. ugyanis az penészes és dohos volt és minthogy ezzel szemben a felperes eladót terhelte az áru szerződésszerű voltának a bizonyítása, erre azonban a felperes bizonyítást nem is ajánlott és így a vétel emiatt tehát a felperes eladó hibájából nem mehetett teljesedésbe: az alperes vevőt vagy F. Sz. mint az alperes jogutódát, sem a visszaküldés költsége, sem zsákkölcsöndij nem terhelheti, miért is annak a viselését joggal háríthatták a felperesre. Kárbiztositás. 23. A bizt. feltételek többek közt nem az Üzlet segédszemélyzetét, hanem általában az üzleti alkalmazottakat sorolván fel olyanokul, mint akik által elkövetett lopásért a biztosító társaság kártérítéssel nem felel; az „üzleti alkalmazott" alatt mindazok értendők, akik az üzletben s az ahhoz tartozó helyiségekben napi állandóbb jellegű munkálatok végzésére fel vannak fogadva. Az üzlet pinczéjében előtörő víz kiszivattyuzására és a gőzfűtéshez szükséges kazán körüli munkálatok végzésére havi 25 kor. díjazás mellett felfogadott géplakatos, aki ezen munkákat tanonczaival naponkint végezte, akik a pinczéböl az áruraktárba álkulcscsal behatolva, a károsodást előidéző lopást elkövették s azok tanonczai az űz eti alkalmazottakkal egy tekintet alá esnek. (Kúria 1322/1919. P. IV. sz. — 1920. január 28.) A magyar Kúria: A felülvizsgálati kérelemnek helyet ád, a felebbezési bíróság ítéletének megváltoztatásával a felperes keresetét elutasítja. Indokok: Sem a csatolt iratokból ki nem tűnik, sem megállapítva nem lett oly tényadat, amelyből következtetés volna vonható arra, hogy a felperes már az 1916. évi augusztus havában tett feljelentés előtti időben oly tárgyi adatok tudomására jutott, amelyekből az álkulcscsal történt lopások elkövetésére nyilván következtetnie kellett volna. Erre tekintettejogszabálysértés nélkül állapította meg a felebbezési bíróság, hogy a felperes tudomására, az álkulcscsal elkövetett betöréses lopás tényálladékát megállapító adatok csakis az 1916. évi augusztus havában jutottak, innen számítva pedig a követelés egy éven belül érvényesittetvén, az alperes elévülési kifogásának nincs alapja. A biztosítási feltételek 6. §-ának 5. pontja többek közt nem az üzlet segédszemélyzetét, de általában az üzleti alkalmazottakat sorolja fel olyanokul, mint akik által elkövetett lopásért a biztosító társaság kártérítéssel nem felel. A feltételek hivatkozott pontjában az .üzleti alkalmazott" megjelölés tehát nem vonatkoztatható csupán az üzlet segédszemélyzetére, hanem a biztosítási feltételek szempontjából, melyek szerint a biztosító felelőssége ki van zárva arra az esetre, ha az üzletben állandóan alkalmazottak követik el a lopást, üzleti alkalmazottak alatt mindazok értendők, akik az üzletben és az ahhoz tartozó helyiségekben napi állandóbb jellegű munkálatok végzésére fel vannak fogadva. A 4. a. kárfelvételi jegyzőkönyvben a meghallgatott Sz. I. felperesi czégtag kifejezetten kijelentette, hogy St. A. géplakatos a felperesi czégnél, az üzlet pinczéjében előtörő víz kiszivattyuzására és a gőzfűtéshez szükséges kazán körüli munkálatok végzésére havi 25 K díjazás mellett volt felfogadva, az pedig nem vitás, hogy a vállalkozó St. A. ezeket a munkálatokat tanonczaival naponkint végeztette, akik a pinczéböl az áruraktárba álkulcscsal behatolva, a felperes károsodását előidéző lopást követték el. St. Á. emiitett alkalmaztatása az üzlethez tartozó helyiségekben szükséges, állandóbb jellegű napi munkálatok végzésére, vonatkozván, abbeli alkalmaztatásában St. A., ugy a munkálatok elvégzésénél, megbízásából őt helyettesítő tanonczai, a felperes czég üzleti alkalmazottaival egy tekintet alá esnek. Ennélfogva ezek által a tanonczok által elkövetett lopás üzleti alkalmazottak által véghezvitt bűncselekmény lévén, az által felperesnek okozott kárért a biztosítási feltételek 6. §. 5. pontja szerint az alperes nem szavatol, jogszabálysértéssel állapította meg tehát a felebbezési bíróság az alperes kártérítési kötelezettségét. Biztosítás. 24. A K. T. 473. §-ának az a rendelkezése, hogy a bizto sitási dij szabad egyezkedés tárgyát képezi, nem jelenti azt, hogy a biztosítási dij a szerződés egész tartama alatt ugyanaz a változatlan összeg legyen. A biztosítási dij felemelhető vagy leszállítható a biztosítási szerződés létrejötte után a feleknek erre vonatkozó megállapodása esetében de anélkül is akkor, ha a biztosítási ügylet jogi termé szete azt magával hozza. (Curia 852/1919. P. IV. sz. — 1920. január 20.) A magyar Curia: Alperes felülvizsgálati kérelmének helyt ad, a felebbezési bíróság ítéletét megváltoztatja, felperest keresetével elutasítja. Indokok: Mint á fejben ... A 2. alatti ajánlatnak tartalma, úgyszintén a feleknek nem vitás szándéka szerint az elmaradt nyereség és üzemköltségveszteség iránt alperessel kötött biztosítási szerződés (chőmagebiztositás) a ttizkárbiztositással olyan szoros kapcsolatban áll, hogy a tüzkárbiztositás nélkül létre nem jöhet és megszűnik a tüzkárbiztositás megszűnésével. A felek közötti biztositásnak ezen járulékos természete, s az a körülmény, hogy az ajánlat szerint a biztosítási dijlétel a tüzkárbiztositási díjtétel l1/^szeresében állapíttatott meg, amellett szól, hogy a tüzkárbiztositás díjtételének változása az elmaradt haszon és üzemköltségveszteség iránt kötött biztosítás díjtételének megfelelő változását vonja maga után. Ezen jogi álláspont helyességét nem rontja le az, hogy a kötvény a biztosítási dijat meghatározott pénzösszegben jelöli meg, mert nem vitás, hogy a kötvényben foglalt biztosítási dij a kötvény kiállításakor a tüzkárbiztositás után fizetett díjtétel lV^-szeresének megfelel.