Kereskedelmi jog, 1920 (17. évfolyam, 1-22. szám)

1920 / 5-6. szám - A szoczializált vállalatok vagyoni rendezése

54 Kereskedelmi Jog 5—6. sz. E tényállás alapján felperes annak vitatása mellett, hogy alperesnél havi 900 K díjazás mellett volt alkalmazva, 6 hónapi felmondási Időt kért a maga javára megállapittatni, de minthogy alperes időközben még újra jelentkezése előtt neki 1000 koronát kiadott, méltányosságból alperest 3 hóra eső 2700 K járandóságban s ennek kamatában kérte raarasztaltalni az 1915. évi 4118. M. E. számú miniszteri rendeletben foglalt jogszabályok alapján. Alperes a kereset elutasítását kérte és állítva, hogy a felperes keresetében is emiitett 1000 koronát felperesnek kölcsön czimén adta, ez iránt felperes ellen viszonkeresetet emelt. Minthogy a 4118. M. E. 1915. számú rendeleteta 4951/1918. M. E. sz. rendelet 19. §a, az utóbb hivatkozott rendeletet pedig a 4424/1919. M E. számú rendelet 16. § a hatályon kivül helyezte, — figyelemmel a háború esetére szóló kivételes intézkedésekre vonatkozó 1912: LXIII. t.-cz. 3. §-ában foglalt arra a rendelkezésre is, mely szerint az emiitett törvény alapján tett kivételes intézkedések hatályának megszűnésével, a már folyamatban levő ügyekre nézve is, azonnal a rendes törvényes állapot áll helyre immár a kereskedő segédek és magántisztviselők szolgálati viszonyai megbirálásánál a korábbi jogszabályok, jelesül az 1884. évi XVII. t.-cz. és 1875. eví XXXVII. t.-cz. rendelkezései alkalmazandók. Ezek szerint pedig minden olyan körülmény, mely az alkalmazottat szolgálati kötelezettsége teljesítésében tartósan gátolja, a szolgálati szerződés megszűntét vonja maga után, hacsak a törvény kivételt nem állit fel. vagy a szolgálati szerződés másként nem rendelkezik. A kereskedelmi törvény 56. §-ában és az ipartörvény 96. §-ának harmadik bekezdésében foglalt kivétel fogalma alá a hadbavonulás nem vonható, mivel az előbbi törvényhely kifejezetten csak arról rendelkezik, ha szolgálata teljesítésében az alkalmazottat ideiglenesen vétlen baleset gátolja; az utóbb emiitett törvényhely rendelkezése szerint pedig a tartalékos vagy honvéd alkalmazottnak a munkaadójával létesült szolgálati szerződése csak abban a szorosan meghatározott esetben szünetel, ha ő törvényszerű évenkénti gyakorlatra hivatik be, a mivel kétségkívül nem azonos az illetőnek háború esetén való hadbavonulása; mert az ilyen eset az ipartörvény 96. § ának első és második kekezdésében foglalt jogi rendelkezések megfelelő alkalmazásához képest, a szolgálati szerződésnek a hadbavonulással minden kárpótlás nélkül való megszüntetésére vezet; ennek a törvényes analógiának alkalmazása mellett szól az 1907: XLV. t-cz/49. §-a 3. bekezdésének az a rendelkezése, mely szerint: ha a cseléd mint hadseregbeli, vagy honvédujoncz, vagy mint tartalékos, illetőleg póttartalékos tényleges szolgálatra, vagy mint védőköteles akár részleges, akár általános mozgósítás alkalmával bevonul, a szolgálati szerződés azonnal megszűnik s ezért egyik fél se igényelhet kárpótlást. S ezek mellett a peres felek közötti szolgálati viszony szerződésileg nincs akként szabályozva, hogy felperes hadbavonulása után katonai szolgálata megszűntével alperestől a szolgálati viszony megújítását, illetve folytatását igényelhette és alperes elutasító magatartása alapján a felmondási időre járó illetményeit követelni jogosult volna. Miért is felperest az alsófoku bíróságok ítéleteinek megváltoztatásával, keresetével el kellett utasítani. Az alperes által viszonkeresetbe vett 1000 koronát illetően felperes beismerte, hogy alperestől hadbavonulása után két izben 500—500 koronát kapott illetménye, törlesztése fejében — tehát nem kölcsön czimén. Felperesnek ezzel a korlátolt beismerésével szemben alperest terhelte a bizonyítás kötelezettsége arra az állítására vonatkozóan, hogy a jelzett összeget felperesnek kölcsön czimén adta, ebben az irányban azonban alperes bizonyítékot nem nyújtott, miért is annak megemlítésével, hogy a szolgálati viszonyból folyóan önként fizetett összegek vissza nem követelhetők; a másodbiróság Ítéletének a viszonkeresetet elutasító rendelkezése helyben volt hagyandó. Tekintve, hogy a fentebbiek szerint ugy felperes kereseti, valamint alperes viszontkereseti követeléseik tekintetében kölcsönösen pervesztesek lettek, a per, valamint ezzel egy tekintet alá eső felebbezési költségeket meg kellett szüntetni. Vétel. 18. A K. T. 355. § ában és az ennek alapján kifejlődött bírói gyakorlatban foglalt jogszabályok szerint; halaszthatlan határidőben vagy határnapon teljesítendő fix-ügyletnek az tekintendő: amelynél az ügylet természete vagy a felek megállapodása szerint a szerződésnek meghatározott határidőben vagy határnapon való tcljesitése a vételnek olyan lényeges leltétele, amelynek be nem tartása esetén a felek a vételtől elállhatnak, i I lel ve a szerződés más időben a dolog természete szerint nem teljesíthető. (Kúria 1354/1919. P. IV. sz. — 1920. január 21.) 19. A vevő arra a fedezeti vételre, melyet nem a teljesítés helyén, hanem máshol eszközölt, csak abban az esetben alapithatja sikeresen a K. T. 356. §. 2. pontjának utolsó mondatában szabályozott kárigényét, ha kimutatja, hogy a szerződéséhez hasonló minőségű árut a teljesítés helyén, a kellő kereskedői gondosság kifejtése mellett jutányosabb áron beszereznie nem sikerült. (Kúria 629/1919. P. IV. sz. — 1920. január 27.) 20. Avevő arra a fedezeti vételre, melyet nem a teljesiés helyén, hanem máshol eszközölt, csak abban az esetben alapithatja sikeresen a K. T. 356. §-a 2. pontjának utolsó mondatában szabályozott kárigényét, ha kimutatja.