Kereskedelmi jog, 1920 (17. évfolyam, 1-22. szám)

1920 / 3-4. szám - Külföldi pénzértékben kirótt tartozás teljesitése [2. r.]

87 T. 334. §-a értelmében „minden oly esetben, midőn lejárati nap állapíttatott meg, az ügylet természete és a felek szándékához képest kell megítélni, hogy a lejárati nap csak az egyik, vagy mindkét szerződő fél javára lett-e megállapítva." Ha tehát az ügylet természete vagy a felek szándéka szerint „az adósa lejárat előtti fizetésre föl van jogosítva" (uott 2. bek.), akkor az adós egyszerűen arra van följogosítva, hogy a tartozást az eredeti lejárati nap előtt is lejárttá tegye; ily esetben a régi lejárat helyébe a K. T. 326. §-ával való vonatkozásban az a nap lépett, amelyen az adós a tartozást lejárttá teszi, amely nap gyakorlatilag a tényleges fizetés napjával esik egybe; ily esetekben tehát ennek a napnak az árfolyama irányadó. Ezek tehát csak mondvacsinált gyakorlati nehézségek, aminthogy az az aggály is,4,) hogy az idegen pénzben szóló tartozást be sem volna szabad kebelezni, tekintve, hogy az csak a lejárattal megalakulandó összegű tartozás. (Ha a biztosítéki zálogjog bekebelezhető, ugy az idegen pénz miatt sem kell aggódni). Nem okoz legyőzhetetlen nehézséget az a kérdés sem, hogy főimondásra szóló kamatos tőke esetében hogyan számitanók ki a fo'yó kamatot, a midőn még nem tudni, vájjon lejáratkor minő összeg fog megfelelni az idegen pénznemben kifejezett tőkének. (Egyszerűen kiszámítják a kamatot a kirovó idegen pénzben és átszámítják a kamat esedékességi időpontjában fönnálló árfolyam szerint.) Csekélyebb jelentőségűek dr. Löwnek további érvelései, hogy miután a tőrvény a tartozásnak külföldi pénzben való kirovását érvényesnek elismeri, ez érvényesség folyományaként azt is el kell ismerni, hogy az átszámi tásnak mindenkor a tényleges fizetéskori árfolyam szerint kell történnie. Nézetünk szerint a kikötés érvényéből ez nem folyik. Az érvénynek houorálása az is, ha a lejáratkori árfolyamot veszi a törvény irányadónak, mert ezzel is azt fogadta el, hogy annyit kell fizetni, amennyit a külföldi pénz (egy adott napon) ér. Az érvény elismerése által még nem adta föl a törvény a szabad kezet az átszámítási árfolyam megállapítása tekintetében. Ez utóbbinak a kikötés érvénye kérdéséhez köze nincs is. *) Ugyanott. Nem döntő dr. Lőwnek az az ellenvetése sem, hogy a lejárat árfolyamának alapul vétele minden egyes külföldi pénznemről szóló ügyletet fix ügyletté tenne. Még ha ez igaz lenne, akkor sem bírna sulylyal; de nem is igaz, mert az árfolyam, a piaczi ár kérdése a fixitás kérdésétől független; hiszen pl. mint már fentebb láttuk, ugy a fix, mint a nem fix adásvételi ügyleteknél a kereskedelmi jogi gyakorlat a lejáratkori piaczi árat szokta a kártérítési lebonyolításnál igénybe venni. Hogy egy ügylet fix, vagy nem fíx-e, annak a K. T. 355. §-a értelmében nem a lebonyolítási árfolyamra vagy piaczi árra van jelentősége, hanem arra, hogy mennyiben és mily feltételek mellett lehet természetbeni teljesítést és mennyiben pénzbeli kártalanítást követelni. Ennek a k^désnek pedig, legalább is a nem effektív fizetésre szóló külföldi pénzkirovásná!, semmiféle gyakorlati fölmerülhetősége nincsen, miután már a K. T. 326. §-a az effektív teljesítés kikötésének esetén kivül pusztán az árfolyam szerinti fizetést teszi az adós kötelességévé. Ami végül dr. Lőwnek azt az argumentumát illeti, hogy nem szabad közgazdasági súlyokat az igazság mérlegébe dobni, nem szabad a külföldi hitelezőket, akiknek bizalmára becsületességünkben és bíróságaink pártatlanságában az országnak szüksége van, apró mesterfogásokkal megrövidíteni: erre nézve csak annyit kell mondanunk, hogy itt nem mesterfogásról van szó, hanem egy, az ország javát véletlenül előmozdító törvény megtartásáról, már pedig a törvény megtartása a „pártatlan" bírónak kötelessége és joga. Ami a külföld bizalmát a becsületben illeti, az nem sokat használ az országnak, ha helytelen valutáris Ítélkezéssel az ország egész közgazdaságát csődbe kergetjük. Mert ne áltassuk magunkat: a mai árfolyam szerint az ország kereskedői, gyárosai képtelenek külföldi tartozásukat kifizetni, a mai árfolyam megköve. telése az általános inzolvencziát jelenti. * * * Nem vezet a kérdés igazságos megoldására az a javaslat sem5), hogy a fizetéskori átszámítási árfolyam elfogadása mellett az adósnak nyújtott hosszabb moratórium által siessen az állam a hazai adós segítségére, *) Dr. König a .Jogtudományi Közlöny* 1919. évi 16. számában ; dr. Kohner Artúr ugyanott 1920. évi 2 szám.