Kereskedelmi jog, 1920 (17. évfolyam, 1-22. szám)

1920 / 3-4. szám - Külföldi pénzértékben kirótt tartozás teljesitése [2. r.]

3-4. sz hogy így annak módjában álljon valutánk javulását bevárni. Olyan hosszú moratórium, amely alatt valutánk oly mérvben megjavulna, hogy ez a javulás a külföldi valutával tartozó adóst a fizetéskori árfolyam elfogadása mellett a csődtől megmentené, gyakorlatilag elképzelhetlen. A külföldi tartozások ily hosszú időre való függőben tartása magában is medicina peior morbo. Ugyancsak nem menti meg a hazai adóst a tönkremenéstől a dr. Kohner által javasolt nemzetközi bizottsági Ítélkezés sem, csak . . . eltérő kivégzési módot állapit meg a számára. Ellenben használ a hazai adósnak és a hazai nemzetgazdaságnak az, ha a törvény világos szabályát betartjuk, mert a kifizetetlen tartozások iulnyomó része még oly időben járt le, amikor valutánk jóval magasabban állott a mainál és a tartozás kifizetetlen volta nagyrészt a fizetésnek háborús vagy forradalmi lehetetlenülésére vezethető vissza, amely körülmény az adós érdekének méltányos megvédését indokolttá teszi. Az ellenérvek scrutiniuma után tehát azt mondhatjuk, hogy azok nem hoznak föl elegendő okot a törvénytől való eltérésre. Az ország gazdasági érdekét megvédő törvényt alkalmaznunk kell, még ha ez de lege ferenda nem is felelne meg teljesen a pénztartozás eszményi fogalmának. A régebbi birói gyakorlat, még ha az a törvényt esetleg másként alkalmazta volna is, a mire nézve kevés példát találunk, nem dönti el a kérdést, mert a háború előtt az ily kérdések bagatellként voltak kezelhetők és ilyenül is kezelték azokat a felek, kiknek indítványai és érvei a bíróságokat irányítják, míg ma a lejárat és a tényleges teljesítés idejének árfolyamkülönbözete legtöbbször existencziák létkérdését jelenti. Mindenesetre czélszerü volna, ha arra való tekintettel, hogy már a háború óta és pedig az 1917—1919. évekből kétféle curiai dö-ités van, a döntvényalkotó fórum a joggyakorlat egységes irányítása czéljából mielőbb munkába lépne. VI. A curiai döntések indokolása. A 6227/1918. és Ö02/1019. számú curiai ítéletek indokolása nem egyezik teljesen a fentebb kifejtett álláspontunk részleteivel. Ez ítéletek ugyanis nemcsak azzal indokolják a döntést, hogy a törvénynek határozott és semmiféle megkülönböztetést nem tévő rendelkezésével szemben nincs törvényszerű alapja annak, hogy a törvényt csak a lejárat napján megtörténő fizetésekre vonatkoztassuk, valamint nincs tárgyi alapja a törvénnyel szemben a szolgáltatás tárgyi mértékének megütésére vonatkozó érvelésnek, hanem azzal is, hogy a késedelemnek pénztartozásnál nem lehet más következménye, mint a késedelmi kamat fizetése, — ami nem áll; továbbá a második helyen emiitett Ítélet azzal is, hogy „a törvény azt akarta, hogy a szolgáltatás tartalma akkor, amikor azt teljesíteni kell, összegszerüleg pontosan meg legyen határozva és az ekként meghatározott összeg ne változzék a felek valamelyikének késedelme és az árfolyamváltozások esélyei ellenében", a mire nézve igaz Lőwnek az a megjegyzése, hogy a pontos meghatározás a fizetési nap árfolyamának elfogadása mellett is fennforog, ha mértéknek a külföldi pénznemet tekintjük. VII. Az aranyban teljesítendő fizetések kérdése. Befejezésül érinteni kívánjuk az aranyban teljesítendő fizetések kérdését. Ezekről a háború óta egy külön rendelet, az 1914. évi deczember 29-én kelt6) 9420/M. E sz. rendelet intézkedik. Ezt a rendeletet az elmélet nem igen méltatja figyelemre, sem Lőw, sem Darvai Dénes sem dr. Kőnig a rendeletet fel sem emiitik. Ez a rendelet a K. T. 326. §-ától eltérőleg azt mondja ki, hogy a rendelet hatályban léte, vagyis miután a rendeletet a háborús fölhatalmazásra való hivatkozással bocsátottak ki, a háború tartama alatt, aranyban természetben soha sem kell fizetni, tehát akkor sem, ha belföldi aranypénzről szól a szerződés, valamint akkor sem, ha a természetben szóló fizetést a szerződés kifejezetten7) kikötötte, hanem a fizetést ily esetben is a koronaérték bármely törvényes fizetési eszközével, vagyis hazai papírpénzzel lehet teljesíteni. Arra nézve, hogy mennyi hazai papírpénzt kell adni, a rendelet különbséget tesz egyrészről a koronaérték aiany érték«) A rendelet a Budapesti Közlöny 1914. évi decz. 30-i számában jelent meg; továbbá a háborúval kapcsolatos törvények és rendeletek hivatalos gyűjteménye I. kötet 369. oldalán. 7) Nézetünk szerint, ha a szerződés .aranyban" állapítja meg a fizetendő pénzösszeget, a dolog természeténél fogva általában azt kell feltételezni, hogy a felek effektiv aranyat kívántak.