Kereskedelmi jog, 1920 (17. évfolyam, 1-22. szám)

1920 / 1-2. szám - A szovjetgazdálkodás likvidácziója

18 Re tesKedo1mi Jog 1—2. sz. aki a vételárt még ki nem fizette, a teljesítési határidőt be nem várva, már előbb jelenti ki, hogy az árut nem veszi át és a szerződéstől eláll; az eladó tehát — eltérő megállapodás nem létében — ily esetben sem érvényesíthet más jogot, mint amit részére a K. T. 352. § a biztosit. Ebből az okból helyesen mondotta ki a felebbezési bíróság, hogy a felperes beszámítási kifogásának nincs jogszerű alapja. Gazdasági lehetetlenülés. í>. A szerződésszegő fél a szerződésszegés után bekövetkező gazdasági lehetetlenülésre nem hivatkozhatik. (Curia 91)9/1919. P. IV. sz. — 1919. december 11.) _ A m. Curia: A felülvizsgálati kérelmet elutasítja. Indokolás: Alperes az F) a. szerint az 1917. szeptember hó 21. napján kelt levelében, a megrendelt bútoroknak részben 1917. évi október hó közepére, részben október hó végére leendő leszállítását kötelezte. A csatolt és nem kifogásolt levelezésből kitűnik, hogy ezt a szállítási kötelezettséget az alperes, számolva az emelkedő munkabérekkel és anyagárakkai, vállalta, azt pedig, hogy sztrájkok miatt a szállításra megállapított időben a bútorok elkészítése és szállítása reá nézve gazdaságilag lehetetlenné vált, az első bíróság előtt lefolytatott eljárásban fel nem hozta. A felebbezési eljárásban az alperes a felebbezési bíróság Ítéletében felhozottak szerint, azzal védekezett és azt kívánta bizonyítás tárgyává tenni, hogy az 1917 év végén beállott sztrájkok, továbbá a munkabérek és anyagbeszerzési árak rohamos emelkedése miatt reá nézve a bútorok szállítása gazdaságilag lehetetlenné vált s ezért a bútorok elkészítése és szállítása vagyoni romlására vezethetett volna. Ámde ha ily rohamos áremelkedés az 1917. év végén be is állott, ennek a körülménynek döntő jelentőséget tulajdonítani nem lehet, mert a bútorok már jóval előbb, mielőtt a bizonyítani kivánt, előre nem látható, rohamos áremelkedés bekövetkezett, leszállitandók lettek volna és mert a felebbezési bíróság előtt oly tényállítást fel nem hozott, amelyből megállapítható volna, hogy a gazdasági lehetetlenülés már 1917. évi október hó vége előtt beállott volna, s a szállítási idő be nem tartásával alperes a szerződést megszegvén, az ezután bekövetkezett áremelkedés alapján gazdasági lehetetlenüléssel akkor sem védekezhet sikeresen, ha a felperes a kérdéses bútorokat a határidő eltelte után átvenni hajlandónak nyilatkozott. Ezekre tekintettel nem sértett jogszabályt a felebbezési bíróság az által, hogy az alperes által felajánlott, nem döntő tényekre vonatkozó bizonyítást mellőzte,. 7. Feladó a 21 napos fekbérmentességet csak akkor vehette igénybe, ha az árut tengeren külföldre fuvaroztatja ; ez a háború kitörése folytán meg nem történhetvén, a bíróság a háború folytán mint a szerződő fél vétkessége nélkül előidézett kárt (fekbért és fuvardijtöbbletet) a felek közt megosztandónak találta. (Curia 1039/1919. P. IV. sz. — 1919. deczember 18.) . A m. Curia: A felebbviteli biróságnak ítéletét a felperes felülvizsgálati kérelme folytán feloldja és a felebbezési bíróságot a felekkel való tárgyalás tartása után a tényállás szabatos megállapítására és uj határozat hozatalára utasítja. Indokok: Az F) 2. alatt becsatolt díjszabási határozmányok III. fejezetének 4. pontjában és V. fejezetének 12. bekezdésében (23. lap) foglalt rendelkezéseknek az a helyes értelme, hogy a feladó a vasúton Fiúméba küldött és a tengeren tovább külföldre szállítandó áruk részére biztosított 21 napos fekbérmentességet csak azzal a feltétellel veheti igénybe, ha ezeket az árukat a feladó valósággal a tengeren külföldre fuvaroztalja. Ha a feladó ezt a feltételt nem teljesiti, elveszti a 21 napos fekbérmentességi kedvezményt és tartozik még a Fiume-vámkülzetre nézve érvényes díjszabásokkal szemben mutatkozó fuvardijkülömbözetet lefizetni. A felperes a meg nem támadott Ítéleti tényállás szerint a perbeli küldeményeket Fiúméba mint tengerre rendelt árukat adta fel és így igénybe vette a 21 napos fekbérmentességet és a kedvezményes díjszabást; mindazáltal a küldeményeket a háború kitörése folytán a tengeren külföldre el nem szállíthatta és így az idézett díjszabási határozmányokban biztosított kedvezmények feltételéül előirt, tengeren külföldre való továbbszállítás elmaradását nem a feladó felperes vétkessége, hanem az erőhatalomként jelentkező háború okozta. Mivel pedig a bírósági joggyakorlatban az a jogelv fejlődött ki, hogy amennyiben a háború mint erőhatalom a szerződő feleknek vétkessége nélkül idéz elő valamelyik fél terhére a szerződési megállapodások nem teljesithetése okából kárt, akkor azt a kárt a felek közt meg kell osztani; ebből eredöleg méltánytalan, hogy a feltételnek a háboiu miatt való nem teljesithetése okából $. felperes a feltétel be nem állta esetére kötefezett fekbért és fuvardijtöbbletet teljes egészében viselje s igy a felperesre hárult általa kitizetett fekbérnek és fuvardíjtöbbletnek felét az alperestől visszakövetelni jogosítva van. Mivel azonban a felebbezési bíróság Ítéletében nincsen tényállás megállapítva, vájjon a felperes az általa keresetbevett összegnek megfelelő tőkét fizetett-e az alperesnek a feltétel bekövetkeztének elmaradása folytán fekbér és fuvartöbblet czimén, ennélfogva a felebbezési biróság ítéletét a Pp. 543. §-a értelmében feloldani és a bíróságot megfelelő eljárásra utasítani kellett.