Kereskedelmi jog, 1920 (17. évfolyam, 1-22. szám)

1920 / 1-2. szám - A szovjetgazdálkodás likvidácziója

1—2. S7. Kereskedelmi Jog 19 Rekvirálás. 8.3 A rekvirálásbol származó igények elbírálásánál nem tesz különbséget az, hogy a rekvirálást nem alperes, hanem egy harmadik személy (a hadügyminisztérium) eszközölte. (Curia 918/1919. P. IV. sz. — 1919. deczember 11) A m. Curia: Felperest felülvizsgálati kérelmével elutasítja. Indokok: A keresetben előadott tényállítások szerint felperes követelése onnan ered, hogy a tulajdonaként a fővárosi közraktárakba beraktározott, a hadügyminiszter rendelkezése folytán lefoglalt és a volt cs. és kir. budapesti élelmezési raktárnak kiadott 2927* 15 mm. zab mennyiség ellenértéke fejében alperes a felperes által hozzá benyújtott számlában kitett összegnél 33.692 K 92 f.-rel kevesebbet fizetett ki. Felperes követelése tehát kétségtelenül termények hatósági igénybevételéből (rekvirálásbol) származik, az ebből eredő kötelezettségeket érintő vitás kérdések elbírálását pedig az 1914. L. t.-cz. 7. § a a közigazgatási hatóságok hatáskörébe utalja. E részben nem tesz különbséget, hogy a termények igénybevételét nem az alperes eszközölte s hogy a nála bemutatott számlára az alperes teljesített fizetést, mert alperes az igénybevett termények árának kifizetésénél mint megbízott járt el, a Haditermény r.-t. polg. pereiben kivételes eljárási szabályok megállapítása tárgyában kiadott 3265/1915. M E. sz. rendelet 1. §-a pedig a hatáskör megállapításánál itt azért nem jöhet figyelembe, mert ez csak azokra a perekre vonatkozik, melyek a Haditermény r.-t. ellen a rendeletben meghatározott, általa kötött egyes ügyletekből kifolyólag indíttatnak, jelen esetben pedig a kereseti követelés nem az alperessel kötött ügyletből származik. Nem sértett ennélfogza jogszabályt az elsőbiróság azzal, hogy alperes pergátló kifogása folytán a pert megszüntette, miért is felperest felülvizsgálati kérelmével elutasítani és őt mint pervesztest a felülvizsgálati kérelme folytán az ellenfélnek okozott költségekben a Pp. 425. és 543. § ai alapján marasztalni kellett. Bizományi ügylet. Árdrágítás. 9. Aki tudva olyan eladóval kötött vételi ügyletet, ki lánczolatos kereskedés, tehát bírói uton nem érvényesíthető ügylet utján vált vevővé, miután jogelődénél több jogot nem szerezhetett, annak vétele szintén ily tekintet alá esik. Bár a lánczkereskedést tiltó kormányrendelet az itt szóban levő ügylet kötésekor még hatályban nem volt, minthogy az abban foglalt elveket a birói gyakorlat már korábban alkalmazta, a bíróság a rendelet későbbi keltére nincs tekintettel. (Curia 1131/919. P. VIÍ. sz. — 1919 november 20.) 10. A bizományi dij rendszerint csak akkor követelhető, ha a megbízás tárgyát képező ügylet foganatba ment; feltéve, hogy az ügylet foganatba menetelének elmaradása nem vezethető vissza a megbízó hibájára. (Curia 6165/918. P. VJI. sz. — 1919. deczember 9.) Vasúti fuvarozás. 11. Abból a körülményből, hogy a díjkedvezmény iránti igény a bejelentéssel válik kötelezővé, még nem következik, hogy a bejelentő fél követelése ugyanakkor le is jár, azaz hogy a vasút a visszatérítendő összeget az igénybejelentés napján kifizetni tartoznék. A vasútnak ugyanis joga és kötelessége az összes adatok egybevetésével meggyőződést szerezni arról, hogy a fél a dijvisszatérités összes előfeltételeinek eleget tett-e és hogy követelése összeg&zerüleg helyesen van-e felszámítva ? Míg ez meg nem történt, addig a követelés esedékesnek és lejártnak nem tekinthető. (Curia 884/1919. P. IV. sz. — 1919. deczember 11.) A magyar Curia: Az alperes felülvizsgálati kérelmének részben helyt ad és a felebbezési bíróság ítéletét részben és akként változtatja meg, hogy a felperest az 1916. évi május hó 31 ik napját megelőző időre eső kamatok iránti keresetével elutasítja; egyebekben az alperest felülvizsgálati kérelmével elutasítja és a felülvizsgálati költségeket a peres felek között kölcsönösen megszünteti. Indokok: A feleknek a tárgyalási jegyzökönyvekből és mellékleteikből, valamint az ítéleti tényállásból megállapítható egyező előadása szerint az alperes vasút a jelen perben érvényesített djkedvezményt nem az egyes fuvarozási szerződések megkötésekor, rovatolás utján, hanem utólagosan, visszatérítés utján tartozott alkalmazni, amely visszatérítésnek előfeltétele az volt, hogy a fél a visszatérítés iránti igényt a vasútnál, az előre meghatározott határidőn belül bejelentse és egyúttal az előirt okmányok bemutatásával igazolja azt, hogy a dijkedvezményi hirdetményben közzétett feltételeknek eleget tett. Ezek a feltételek — egyebek között — a szállított áruk minőségére, az útirányra és arra a legkisebb menynyiségre vonatkoztak, amelyet a fél, meghatározott időn beiül feladni tartozott. Ebben az utóbbi vonatkozásban az volt a díjkedvezmény igénybevehetésének előfeltétele, hogy a felperes által bizonyos időszakon belül feladott egyes áruszállitmányok összsúlya legalább 7000 tonnát tegyen ki. Ebből, valamint a vasúti áruforgalomban alkalmazandó díjkedvezmények engedélyezése és kihirdetése körül követendő eljárás tárgyában a kereskedelemügyi m. kir. minister által 1895. évi november hó 20-án kibocsátott szabályrendelet 2. § a 1. pontjának ama rendelkezéséből, mely szerint a visszatérítés, utján alkalmazandó díjkedvezmény igénybevételéhez előzetes bejelentés nem szükséges, okszerűen következik, hogy a felperes dij-