Kereskedelmi jog, 1920 (17. évfolyam, 1-22. szám)

1920 / 1-2. szám - A szovjetgazdálkodás likvidácziója

Keresked 17 telt feloldotta. A birói gyakorlat értelmében azonban az eladó, kikötés hiányában nem jogosult az árut a vételár utánvételezése mellett feladni; és ha ezt mégis megtenné, a vevő az áru átvételét megtagadhatja és a szerződéstől elállhat. A jogos elállás pedig az ügylet hatályát megszünteti, mintha az meg nem köttetett volna. Ha tehát az eladó, az utánvét feloldása iránt, a vevő jogos elállása után, vagyis akkor intézkedik, amikor a szerződés hatálya már megszűnt: ez az eladó részéről uj ajánlatnak tekintendő, amit a vevő már elfogadni nem tartozik. Figyelemmel arra, hogy az F) alatti levélben jelzett ügylet nem is a peres felek között köttetett, de még ha közöttük jött volna is létre, az a körülmény, hogy egy izben az alperes már utánvét mellett kapott árut: nem bizonyít oly szokást, melynek alapján az eladó kikötés nélkül is utánvét mellett küldhetné árut: a felebbezési bíróság jogszabályt sértett az által, hogy az alperest találta szerződésszegőnek és a vételár megfizetésében és a kötségek viselésében marasztalta. 5. I. Foglalónak csak az a készpénz vagy egyéb érték tekinthető, mely a szerződés megkötésekor, a megkötés jeléül tényleg átadatik. A vételár 10°/0-aként később — bár „Angabe" megjelöléssel — átadott összeg, miután az ügylet létrejötte nem ettől tétetett függővé, nem volt foglalónak tekinthető. — II. Eladó a vételár megfizetésével késedelmes vevőtől a K. T. 352. §-a értelmében kártérítést csak ugy igényelhet, ha a szerződés teljesítését is követeli, vagy ha az árut a K. T. 347. §-a határozmányainak megtartása mellett a vevő rovására eladja, de nincs joga eladónak ahhoz, hogy a még csak beszerzendő áru piaczi ára és a szerződéses ár közti különbözetet követelje. (Curia 916/919. P. IV. sz. — 1919. deczember 4.) A magyar Curia: A felperest felülvizsgálati kérelmével annyiban, amennyiben az a felebbezési biróság Ítéletének a kereseti és viszontkereseti tőkere, valamint a per és felebbezési költségekre vonatkozó része ellen irányul, elutasítja; ellenben a kamatok tekintetében a felülvizsgálati kérelemnek részben helyt ad és a viszonkereseti tőke után a kamatot, a felebbezési biióság ítéletének e részben megváltoztatása mellett, csak 1917. évi deczember hó 23. napjától számítva itéli meg. Indokok: I. Foglalónak csak az a készpénz vagy egyéb érték tekinthető, mely a szerződés megkötésekor, a megkötés jeléül tényleg átadatik ; ámde a vételárnak az a 10%-a, amely a keresetnek és viszontkeresetnek tárgya, a megállapított és meg nem támadott tényállás szerint nem akkor adatott át, amikor alperes a felperes eladási ajánlatát a 3. alatti távirattal elfogadta; és a felebbezési biróság nem állapított meg oly tényeket, amelyekből arra lehetne következtetni, hogy a felek az ügylet feltétlen létrejöttét a vételár 10°/oának lefizetésétől tették volna függővé. Igaz ugyan, hogy felperes a 2. alatti ajánlatban az „Angabe" kifejezést használja, amivel a német nyelvben nemcsak a vételár előleget, hanem — más, hasonló értelmű kitételek mellett — a foglalót is meg szokták jelölni; a kereskedelmi ügyletek megbirálásánál és értelmezésénél azonban nem annyira a használt kifejezések betűszerinti értelme, mint inkább a szerződő felek akarata szolgál a K. T. 265. § a szerint irányadóul; már pedig a 2. alatti ajánlatban a kérdéses 10°/o ,Angabe" a vételárfizetési kikötések között fordul elő akképen, hogy ennek a 1 Óvónak a kifizetése semmiféle előzetes vagy egyidejű ellenszolgáltatástól nincs függővé téve, míg a hátralékos vételár „Schenker & Co." czégnél csak a fuvarlevélmásodlat felmutatása ellen lesz fizetendő ; helyesen vonta le tehát a felebbezési biróság ugy a 2. alatti okirat tartalmából, mint a per egyéb adataiból azt, hogy a felek a vitás 6500 koronában nem mint foglalóban, hanem mint vételárelőlegben állapodtak meg, amelyre a K. T. 277. §-ának a foglaló elvesztésére vonatkozó határozmányai nem alkalmazhatók; és így a felperesnek idevágó felülvizsgálati panaszai alaptalanok. II. Felperes arra az esetre, ha a kereseti 6500 kor. nem foglalónak, hanem vételárelőlegnek minősíttetnék és mint ilyen az alperesnek, viszontkeresete folytán, megítéltetnék, 4240 korona erejéig beszámítási kifogást emelt azon az alapon, hogy az alperes jogtalan elállása folytán ő ezzel az összeggel károsodott, mert ennyivel olcsóbban szerezte volna be az árut, mint amennyiért azt az alperesnek eladta. Ámde abban az esetben, amikor a vevő a vételár megfizetésével késik s az áru még átadva nem lett, az eladó a K. T. 352. §-a értelmében kártérítést csak ugy igényelhet, ha a szerződés teljesítését is követeli, vagy ha az árut a K. T. 347. §-ában foglalt határozatok megtartása mellett a vevő rovására eladja, de nincs joga az eladónak ahhoz, hogy a még csak beszerzendő áru piaczi ára és a szerződéses ár közti különbözetet követelje; és igy helyesen mondotta ki a felebbezési biróság, hogy a felperes árkülönbözeti igénye, a K T. 352. §-a által az eladó részére biztosított jogok körén kívül esik. Ezzel szemben nem helytálló a felperesnek az a felülvizsgálati érvelése, hogy az alperes nem volt késedelemben, hanem jogtalan elállásával szerződésszegést követett el és igy vele szemben nem a K. T. 352. §-át, hanem az általános magánjog szabályait kellene alkalmazni ; nem helytálló pedig azért, mert a K. T. 352. §-ának a vevő késedelmére vonatkozó szabálya akkor is alkalmazandó, ha a vevő,