Kereskedelmi jog, 1920 (17. évfolyam, 1-22. szám)

1920 / 1-2. szám - A szovjetgazdálkodás likvidácziója

1—2. sz. Kereskedelmi Jog ták e nehéz kérdést, de az igazi fovum, a kormány, még hallgat. Tudjuk, hogy nehéz, sokoldalú o kérdés, ; mindegyik érdekelt félnek a felfogása egyaránt tiszteletreméltó. Az anyag, a statisztika összehordása szintén nem kis feladat. Mégis, ezen közgazdasági szempontból elsőrangú fontosságú kérdésnek mielőbbi megoldását tartjuk kívánatosnak s az igazságügyminiszteriuin kebelében működő miniszterközi bizottságtól ezt bizton reméljük is. A 6895/1919. M. E. sz. rendelet (decz. 23 ról, megjelent a Budapesti Közlöny 1919. decz. 30 i számában) az elektromos áram szolgáltatásáért járó áramárak megváltoztatásának kérdésébzn döntő bizottság elé utalja annak a kérdésnek elbírálását, hogy szükséges-e az elektromos áramszolgáltatásért szerződésileg kikötött, vagy bírói ítéletben, vagy egyezségben megállapított áramárak megváltoztatása ? Ezen döntő bizottság csak egyik fól kérelmére dönt, azonban döntése nem fakultatív, mint az osztrák Einigungs-Amté (1. annak 19. §-át), hanem ha egyik fél kéri, ugy a másik fél köteles annak magát alávetni. Sajnálattal Játjuk, hogy ezen tisztára magánjogi kérdésben, melyben eddig — még pedig a Kúria ítélkezését tekintve — a gazdasági lehetetlenülést mindig szem előtt tartó biróságok működtek, most ismét egy a kormánytól függő szerv (a döntő bizottság elnökét, alelnökét és tagjait a kereskedelmi miniszter nevezi ki! 2. §.) fog dönteni, bár egyébként a bizottság tagiainak pártatlanságáról a rendelet gondoskodik (3. § ). A bizottság határozata nemcsak a felekre kötelező, hanem perben (tehát más felekre) is irányadó. (5. §. 2. bok) Ezen döntő bizottság már folyamatban levő perekre is kihat, amennyiben, ha a felek közt az áramár megváltoztatása iránti per, vagy más oly per van folyamatban, amelynek eldöntése egészben vagy részben a bizottság döntésétől függ, a bíróság az eljárást a bizottság döntéséig hivatalból is felfüggeszti. (10. §.) A felülvizsgálati kérelmek száma. Pervesztes felperes — perben igazolt ügyvéde utján — törvényes határidőn belül felülvizsgálatot ad be. A tábla az iratokat felterjeszti a Curiához, a Curia tárgyalást tüz ki ós kiadja a II. példányt alperesi ügyvédnek, aki válasziratot küld be. Négy nappal később, de még mindig a felülvizsgálati határidőn belül, felperes egy másik ügyvéd által ujabb felülvizsgálatot nyújt be és külön kérvényben — óvatosságból — az esetleg benyújtott korábbi felülvizsgálat figyelmen kivül hagyását kéri. A Curia ezt is kiadja alperesi ügyvédnek, akinek azonban — idő rövidsége miatt — már nem állott módjában erre válaszolni. Notandum : az első felülvizsgálati kórelem csupán a Pp. 371. §-ának megsértése, a második felülvizsgálat pedig csupán a Pp. 534. § ának megsértése miatt panaszkodik. A Curia (VI. tanács) elé kerülvén az eset, alperes azt vitatta, hogy felperes panaszjogát már az első kérelem beadásával konzummálta s hogy az ellenkező felfogás oda vezethetne, hogy a panaszszal élő félnek jogában állna ad infinitum a neki nem tetsző korábbi panaszokon módositani. A Curia a törvényes határidőn belül beadott második felülvizsgálati kór vényt fogadta el tárgyalási alapul s az elsőt, mint visszavontat, figyelmen kívül hagyta. HAZAI JOGGYAKORLAT. Általános. 1. A vadászati törvény (1883: XX.) 8. § a akkép intézkedik ugyan, hogy a ragadozó vagy kártékony állat álta okozott károk meg nem téríttetnek, azonban ez a rendelkezés nem alkalmazható oly esetben, ha a vadászterület birtokosa ily kártékony állatokat tenyészt, vagy vétkes ténykedésével, illetőleg mulasztásával azok szaporodását elöm07ditja. (Curia 4652/1918. P. II sz. — Kiadatott: 1919. deczember 20.)*) A magyar Curia: A felperest felülvizsgálati kérelmével elutasítja. Indokolás: A kereset 2. és 3. pontjait illetőleg nem vitás, hogy az itt felszámított kár vaddisznók által okoztatott. Ezt előrebocsátva, a kereset e részére vonatkozó döntés ellen irányuló panaszok szintén alaptalanok, mert: a vadászatról szóló 1883. évi XX. t.-cz. 8. §-a akkép intézkedik ugyan, hogy ragadozó, vagy kártékony állatok (melyek közé a törvény 13. §-a szerint a vaddisznók is tartoznak) által okozott károk meg nem téríttetnek. Azonban ez a rendelkezés nem alkalmazható oly esetben, ha a vadászterület birtokosa ily kártékony állatokat tenyészt, avagy vétkes ténykedésével, illetőleg mulasztásával a ragadozó és kártékony állatok elszaporodását előmozdítja. — Ugyanis, habár a törvény e tekintetben kifejezetten kivételt nem állapit meg, mégis ellenkeznék a törvény szellemével, hogy a vadászterület birtokosa, aki a vaddisznókat az általa haszonélvezett területen önmaga tenyészti, avagy aki a törvény 13. §-a szerint, az esetre, ha a vaddisznók nagyobb mérvű károkat okoznak, azoknak pusztítására kötelezve van, ha e kötelezettség ellenére oly tevékenységet fejt ki, mely a vaddisznók nagyobb mérvű elszaporodását okozza, a saját törvényellenes magatartásával lehetővé tett kár megtérítésének kötelezettsége alul szabaduljon. Ily esetben tehát, amidőn a károkozás ténye a vadászterület birtokosának vétkes magatartásával okozati összefüggésbe hozható, a vadászterület birtokosának a kártérítési kötelezettsége, nemcsak az általános magánjogi szabályok, de a vadászatról szóló törvény értelmében is, megállapítandó. 2. „Felek alávetik magukat a Budapesten székelő rendes bíróságok illetékességének" nem felel meg a Pp. 45. §-a azon követelményének, hogy az a belföldi bíróság, amely bíróság illetékességének a felek magukat alávetni kívánják, határozottan megjelölendő. (Curia 193/1919. P. VII. sz. — 191!). november 4.) Indokok: Az A) a. csatolt okiratban a felek magukat nem kifejezetten a budapesti *) A tanács által elvi jelentőségűnek nyilvánított s a Curia elnöke által lapzárta előtt beküldött határozat. (Szerk.)