Kereskedelmi jog, 1920 (17. évfolyam, 1-22. szám)

1920 / 1-2. szám - Külföldi pénzértékben kirótt tartozás teljesitése [1. r.]

1—2. sz. Kereskedelmi Jog 11 arra, hogy a kötelmi jogot megreformálja9) ugy elegendő oknak kell lennie arra nézve is, hogy a K. T. 326. § át annak valóságos értelme szerint alkalmazza. De a lejárat árfolyama mellett szólnak a köz­gazdaságiakon kivül az általános jogi szempon­tok is. Ugyanis a K. T. 326. §-a az adósnak azt a jogát és kötelességét állapítja meg, hogy — effektív kikötés esetétől[eltekintve, — külföldi pénz helyett hazai törvényes pénzzel fizessen. Ha ekként kényszerűség a kirovó pénz­nemről az átszámítást hazai országos pénz­nemre megejteni, akkor a logika és jogi fogal­mak minden sérelme nélkül azzal is lehet érvelni, hogy miért kelljen az ügylet eme le­bonyolítása, átváltása tekintetében a pénztarto­zásoknál a törvény (K. T. 326. §.) világos ren­delkezése ellenére is eltérni attól az általános szabálytól, amelyet pl. minden kereskedelmi ügyletnél még az eredeti kötelemnek kártérí­tésivé való átfordulása esetében is alkalma­zunk, hogy t. i. a lebonyolítás a lejáratkori árak (piaczi árak, árfolyamok) szerint történik.11) A fizetési nap árfolyamának elfogadása azért is káros következményekre vezet, mert alkalmat nyújt az adósnak arra, hogy a kül­földi pénz árfolyamának csökkenése esetében hasznot húzzon, amint hogy birói praxisomban is előfordultak esetek, amidőn a teljesítési ár­folyam mellett érvelő adós nyíltan beismerte, hogy arra számit, hogy addig, amíg a Curia dönt, valutánk , megjavul és a külföldi pénz árfolyama alacsonyabb, lesz mint a lejárat­kor volt.12) Ez okokból csak helyeselni tudjuk a Curia IV. tanácsának 6227/918. és 302/919. számú 1919. febr. 14-én és november 22-én hozott határozatát, amelyek a lejárat napjának árfo­lyamát fogadták el. V. Az ellenérvek. A törvény világos szava és értelme állás­pontunk|mellett lévén, a további bizonyítás nem minket terhel, hanem az ellenkező álláspont feladata kimutatni azt, hogy miként lehet állás­pontját a törvénynyel összeegyeztetni. ;)) Lásd erre nézve dr. Hevesi Illés : Gazdasági lehe­tetlenülés, e lap 1914. évi novemberi számában. Az adós késedelmének jelentőségéről alább szólunk az ellenérvek méltetásával kapcsolatban. l'2) Ez 1918-an történt, persze a spekuláczió vélet­lenül nem ütött be. Erre nézve a Zsögöd-Grosschmied-től már idézett az a konstrukezió, hogy a törvény csak arra az esetre vonatkozik, csak arra az esetre gondol, a midőn a fizetés a kötelem­szerü teljesítési helyen és időben történik, el­lenben nem szól semmit arról az esetről, a midőn a fizetés más időben történik, bárha tetszetős is, meg nem állhat, mert azt tételezi föl, hogy a törvényhozó a törvény szövegezé­sekor elfelejtette, nem tudta azt, hogy szoktak tartozást a lejáratnál későbben is fizetni. Ilyet feltételezhet a törvényhozóról a geniális elmé­leti jogász, a milyen gyanánt Zsögöd-Gros­schmiedet méltón ünneplik, aki megszokta azt, hogy a gyakorlati törvényhozó alkotásait fölé­nyes magasságból nézze, de kevésbé tehet igy a bíró, akinek a törvénytisztelet elemi köteles­sége. Helyesen mondják ennélfogva az állás­pontunkkal egyező curiai ítéletek, hogy a tör­vény nem tesz különbséget az átszámítási ár­folyam tekintetében arra nézve, hogy a fize­tés mikor történik és igy mindig a lejáratkori árfolyam irányadó. Annál inkább áll ez, mert ha a törvény­hozó azt akarta volna kimondani, v-gy csak kétséget is kivánt volna hagyni az iránt, hogy a fizetés idejének árfo^ama legyen, illetve le­hessen irányadó, ugy sokkal egyszerűbben ugy szövegezhette vcina a szakaszt: „a teljesítés helyén és idejjn" jegyzett árfolyam szerint. A lejárat szó kiiejezett fölemlitése mutatja, hogy erre kivánt a törvényhozó súlyt helyezni. Miután a törvény nem tesz különbséget aszerint, hogy a fizetés mikor történik, lejárat­kor, vagy később és ily különböztetésre az indokolás (a tervezetben a §. a 348 as számot viseli) sem nyújt semmiféle alapot, el kell fo­gadni és alkalmazni kell a törvényt a maga egyszerű, v.lágos értelmében. Ugyanígy nem állhat meg a P. VII. 7448. 1916. számú curiai Ítélet azon álláspontja sem, hogy a törvény „azzal a hallgatólagos föltétel­let" rendelkezik igy, hogy a fizetés a lejárat­kor csakúgy meg is történik. Mert ha az előbbi konstrukezió oly törvényhozót föltételez, aki nem tud gondolkodni, ugy az utóbbi olyat, aki nem tud beszélni. Ha a törvényhozó valami feltételhez kívánja kötni egy rendelkezés al­kalmazását, ugy nem szokta azt a feltételt elhall­gatni ; a szövegezéshez szükséges jogi tudást és szakértelmet egy elég modern módszerrel megszerkesztett törvénynél, mint a K. T., a

Next

/
Thumbnails
Contents