Kereskedelmi jog, 1920 (17. évfolyam, 1-22. szám)

1920 / 1-2. szám - Külföldi pénzértékben kirótt tartozás teljesitése [1. r.]

1-2. sz. Kereskedelmijog a fizetés történik. Itt sem határoz a lejárat (korábbi vagy későbbi) időpontja (sőt a fizetési késedelem sem); sem a kötelemszerü teljesítési hely . . . Mely pénznemben szóijon a marasztalás ? A kirovóban.") Végrehajtás elrendelése, foganatosítása szintén. A fizetési pénznemet, legalább is a törvényből folyót, nem szükség a marasztalásban kitenni." Ezeket az elveket Zsögöd-Grosschmid a priori, mint a pénztartozás fogalmából folyókat állítja föl, vagyis levezetési módszerében a klassikus jogászok példáját követi. Nézetünk szerint az ily fogalmi levezetés, Begriffsjurisprudenz. a jogban még kevésbbé csalhatatlan, mint a iilosofia világában. A jog világában nem pusztán a logika, a bölcselet az ur, hanem ur a törvényhozó akarata, azé a törvényhozóé, aki az eldöntendő kérdéseket nem a filozófus, hanem elsősorban a gyakorlati politikus szemével nézi és a döntést nem annyira a logika, mint inkább az elérendő eredmény szerint irányítja. A törvényhozó sok dolgot gyakorlati szempontból máskép szabályoz, mint azt az elmélet apriorisztikus logikai elvei megkövetelnék. Amint a czipész a feketa czipőre sokszor alkalmaz barna betétet, ugy a törvényhozó is sokszor a tételes szabályozásban nem teljesen egységes szempontot követ. Valamely jogi intézmény vagy alakulat valódi fogalmát egy adott jogrendben igazában nem az elmélet apriorisztikus elgondolása adja meg. hanem azoknak a tételes szabályoknak az öszszesége, amelyek az illető jogrendben az adott intézményre vonatkoznak. A jogban is jobb az empirikus módszer, mint a spekulatív. A speculativ jogász hasonló ahhoz az emberhez, aki közvetlen szemlélet helyett a czipő fogalmából állapítja meg, hogy egy adott czipő milyen. A helyes eljárás a jogban is a közvetlen szemlélet utja, vagyis az, amelynél az adott tételes rendelkezésekből construáljuk meg visszafelé a jogi intézmény vagy alakulat fogalmát, nem pedig egy a priori főlállitottt fogalomból vonunk le elveket, amelyek alapján azután a tételes :) A kirovó pénznem alatt érti Zsögöd-Grosschmid azt a pénznemet, amelyről a szerződés szól (pl. „kötelezem magamat, hogy 1919. deczember 31-én Budapesten 100 márkát fizetek" : itt a- kirovó pénznem a márka); a lerovó pénznem az a pénznem, amelyben a fizetésnek a K. T. és a V. T. szerint tényleg meg kell történnie (A ienti példában a lerovó pénznem atörvény szerinti koronaérték lesz, miután a kikötés nem effektív márkáról szól.) jog világos rendelkezéseitől eltérni följogosítottnak érezzük magunkat. A fogalmi levezetés, a Begriffsjurisprudenz tulajdonképen csak addig lesz helyes, ameddig a tételes jogot fedi. Mihelyt a tételes jog uj szabályt állit föl, akkor a jogi fogalom is vonatkozó részében megváltozik: más jogtételnek a szabályozott intézmény más fogalma felel meg. E felismerés világánál Zsögöd-Grosschmid fent ismertetett elveit, amelyeket Lőw Lóránt dr. és a P. VII. 7448/916. sz. Ítéletében a Curia is követ, csak részben találjuk helyesnek. Helyesek ez elvek arra nézve, amit a lerovó pénz neme tekintetében mondanak. Erre nézve ugyanis a K. T. 326. §-a: „a fizetés a teljesítés helyén a lejárat napján jegyzett árfolyam szerint országos pénznemben történik", továbbá a V. T. 37. §-a: „a fizetés az országban folyamatban levő pénznemben teljesíthető azon folyam szerint, amely . . semmit sem tartalmaznak, ami ez elvekkel ellentétben állana sőt egyenesen kimondják azt, hogy a fizetésnek „országos pénznemben," „az országban folyamatban lévő pénzben" kell történnie, tehát természetszerűleg olyan pénznemben, amely a fizetés idején érvényes, vagy folyamatban levő országos pénznem. Ami a fizetés idején már kiment a forgalomból, az neis^rszágos pénznem, hanem értéktelen papiros. Arra tehát ezek a §-ok a legcsekélyebb támpontot sem nyújtják, hogy oly pénznemben is szabad volna fizetni, amely a fizetés idején már kiment a forgalomból, de a lejárat idején még érvényben volt és így Zsögöd-Grosschmid (Fejezetek II. 457. 7.) tévesen tulajdonit a törvénynek ily grammatikai értelmet. A törvény a lejárat napjára nem a pénz neme, hanem csak az átszámítás árfolyama tekintetében hivatkozik. A lerovó pénz puszta nemére vonatkozó iöntebb ismertetett Zsögöd-Grosschmid-féle jogi elv tehát .még látszólagos ellentétben sincsen a K T. 326. §ával, még kevésbbé a V. T. 37. §-ávaI. Emez elvnek a K. T. 326. §-ával való összhangba hozatalára tehát nincs szükség arra a ficíióra, vagy feltételezésre, vagy ha ugy tetszik, megszoritó magyarázatra, amelyet a Fejezetek II. kötet 457. o. 56. jegyzetének dr. Lőw által is idézett része erre nézve tartalmaz: ,A törvény a kőtelem kerékvágásának (a kötelemszerü szolgáltatásnak) az o'dalait szabja meg. Az ott s akkor való szolgáltatást tartva szem