Kereskedelmi jog, 1920 (17. évfolyam, 1-22. szám)

1920 / 1-2. szám - Külföldi pénzértékben kirótt tartozás teljesitése [1. r.]

Kereskedelmi Jog 1- 2. sz lyén a lejárat napján jegyzett árfolyam szerint országos pénznemben történik. E tekintetben kivételnek akkor van helye, ha a fizetés e szavakkal „természetben", „valóságban*, vagy ezekhez hasonló más kifejezésekkel bizonyos pénznemben kiköttetett. * Á váltótörvény 37. §-a a váltó tekintetében a következőleg rendelkezik: ,A fizetést a váltóban kitett pénznemben kell teljesíteni. Ha a váltó a fizetés helyén folyamatban nem levő pénznemről vagy számolási értékről szól, amennyiben a kibocsátó a fizetést a váltóban kifett pénznemben ezen szóval „valósággal" vagy más hasonló kifejezéssel határozottan ki nem kötötte, a fizetés az országban folyamatban lévő pénznemben teljesíthető azon árfolyam szerint, melyben azon pénznem a budapesti értéktőzsdén a fizetési napot megelőzőleg utolszor jegyzett árfolyamok középáraként mutatkozik." A K\ T. 326. §-ának világos értelme az, hogy ha a külföldi pénzben való effektív fizetés kikötve nincs, akkor a fizetés a teljesítés helyének országos pénznemében történik (ez a pénznem tehát kötelező2) a lejárat napjának árfolyama szerint. A váltótörvény ettől — egyéb eltéréseket, melyeket Zsögöd Grosschmied igen szépen öszszefoglal, leszámitva — lényegileg abban tér el, hogy fakultative megengedi az adósnak akár a külföldi pénzben, akár'az országos pénzben való fizetést. Az átszámítási árfolyam tekintetében a váltótörvény is a lejárat napját tartja szem előtt, mert a „fizetési nap" a V. T, terminológiája szerint (3. §. 4. pont) nem más, mint a váltóban kitett lejárati nap. Eme világos rendelkezések ellenére az elméletet és gyakorlatot, mint nagy vitakérdés foglalkoztatja az, hogy az országos pénzre való átszámítás, mely napi árfolyam szerint történjék. Az egyik felfogás, mely Zsögöd-Grosschmied geniális fejtegetései nyomán a Curia VII. tanácsának egy 1917. évi május hó 3-án kelt2) határozatábanésdr. Lőw Lorántnak a Jogtudományi Közlönyben*) megjelent mélyen szántó czikkében jut megnyilvánulásra, a K. T. szöve2) Ez annyit jeldnt, hogy az adósnak nincs választása a külföldi és a belföldi pénz között, hanem a teljesítés helyének törvényes pénzével köteles fizetni. f\ 19111. évi 14. sz. gétől eltérőleg a tényleges fizetés napjának árfolyamátveszi irányadónak, a másik abudapesti törvényszék által1) 1918-ban kezdeményezett és a Curia5) által is ujabban elfogadott gyakorlat, mely az elméletben6) is talált követőkre, a törvény világos értelméhez hiven a lejárat napjának árfolyamát veszi figyelembe, általánosságban tekintet nélkül arra, hogy mikor történik a fizetés. III. Zsögöd-Grosschmid főelvei. A pénztartozásra vonatkozó jogi tudománynak kétségtelenül Zsögöd-Grosschmid, ez a legnagyobb magyar jogász, az atyamestere és így mindenkinek, aki a kérdéshez hozzányúl, elsősorban a Zsögöd-Grosschmid által a pénztartozás jogi természetéből levont főelveket kell ismernie és ismertetnie, még ha esetleg azokkal nem is mindenben'ért egyet. A Zsögöd-Grosschmid által fölállított főelvek6*) a következők: A lerovó pénznem tekintetében. .Fizetendő a tartozás eltérő kikötés esetén kívül azon pénznemben, mely törvényes fizető eszköz, még pedig ott és akkor, hol s amidőn a fizetés történik . . . Mindegy: ugyané pénznemben szól-e tartozás, vagy másban. Adós sem kötve nincs a kifejező más pénznemhez, sem választása nincs közte s a hely fizető eszköze között . . . Másként: váltójog. Fizető választása, ha a pénznem .folyamatban nem lévő." Ellenesetben kötöttsége. Ellenben egyezően köztörvénynyel kereskedelmi jog. Ugyancsak közömbös: a) a kötelemszerü teljesítési hely és idő (kereskedelmi és ugyancsak váltójog szerint is) b) Bel- vagy külföldi hely-e az, amelyről szó van. Az átszámítás tekintetében. Irányadó erre nézve az azon helyen és napon való forgalmi értékviszony, hol s amikor 3) P. VII. 7448/1916. sz. *) (16. P. 33.780,1917. sz. 5) P. IV. 6227,1918. és P. IV. 302 919 sz. Közölve a K. J. 1918. évi 7—8 , illetve 1919. évi 1-2. számában a joggyakorlat rovatában. G) Lásd Dr. Darvai Dénes, Dr. Szenté Lajos és Dr. Hevesi Illés czikkeit (Jogtud. Közlöny 1918. évi 3. szám, K. J. 1919. évi 7—8.. Részvénytársaság 1918. évi 7. szám.) c*) Fejezetek kötelmi jogunk köréből H. kötet 384. és 501, oldal.