Kereskedelmi jog, 1920 (17. évfolyam, 1-22. szám)

1920 / 1-2. szám - Az 1919. év kereskedelmi joggyakorlata

4 Keresked van." Ebben a határozatban hangsúlyozott „jóhiszeműség és tisztesség a forgalmi életben* a Kúriának állandó iránytűje a jogügyletek értelmezésénél, akár azt vizsgálja: mit tartalmaz a feleknek kifejezésre jutott akarata a jogügylet megkötésénél, akár afelett dönt, milyen teljesítésre van az adós kötelezve a jogügyletből folyólag és illetőleg mit követelhet a hitelező az adóstól. Nem lehet eléggé helyeselnünk legfelsőbb bíróságunknak ezt az állásfoglalását; mert ezzel eleje van véve a betüjogászatnak és nem lesz a summum ius summa iniuria, ellenben a gazdasági élet arra lesz kényszeritve a birói joggyakorlaton alapuló tételes jogszabály által, hogy a* méltányosságot mint jogi tényezőt elfogadja. Az ismertetett esetben teljesen méltánytalan volna az ajánlatot vevő felet bizonytalanságban hagyni afelől, vájjon ajánlata elfogadtatott-e vagy az ajánlatot tevő fél használni akarja-e a „kötelezettség nélkül" kifejezésben foglalt kikötést és az elfogadó nyilatkozathoz nem kiván hozzájárulni. Azonfelül még az is a mérlegbe esik, hogy az ajánlatot tevő fél volt a kezdeményező és igy illik, hogy ö ajánlatának elfogadásáról vett nyilatkozat után kijelentse : mi is a szándéka. Nem lesz érdektelen itt azt is megemlíteni, hogy a „kötelezettség nélkül" kifejezést a kereskedelmi forgalomban az ügylet megkötésénél is szokták használni és hogy a Kúria véglegesen megkötött ügyleteknél a jelzett kifejezésnek kikötését ugy értelmezi, hogy a kötelezett fél a rendes kereskedő gondosságával el nem hárítható akadályoztatása esetén a teljesítési kötelezettség alól való mentesítését már a szerződésben biztosítja. (1917. decz. 7. P. IV. 2346. sz.) A szavatosság-vállalás (Garantie-Vertrag) mint önálló fajú jogügylet nálunk tételes törvényben nincsen ugyan szabályozva, de a joggyakorlat ismeri az efajta jogügyleteket és azokat érvényesen kötelezőknek tekinti. A szavatosság-vállalás nagyon hasonlít a kezességvállaláshoz ; a különbség mégis az, hogy a .kezes a főadós kötelezettségének teljesítését biztositja, ellenben a szavatosságot vállaló az adósra való tekintettel meghatározott eredményért vállal felelősséget, avagy magára vállalja valamely bekövetkezhető veszélynek vagy kárnak jogkövetkezményét, amely a hitelezőt adósával való jogviszonyából eredőleg érheti. Adott esetben a hitelezőnek az országos... közeim i Jog i—2. sz. vetitő iroda kiutalt az adósnál X. mm. árut azzal, hogy a vételárat is az adósnál fizesse ki. A hitelező a lefizetett vételárnak csak egy részeért kapott árut és azért az irodához fordult: mi lesz a vételárral ? Az iroda levelében a hitelezőt megnyugtatta, hogy fennálló követelése biztositvá van és azt minden körülmények közt meg fogja kapni. Perre kerülvén a dolog az irodával szemben, a Kúria 1919. febr. 25. P. AH. 5591/1918. sz. a. az alperes irodát marasztaló ítéletet helybenhagyta s kimondta, hzgy az idézett nyilatkozat a kereskedelmi forgalomban szavatosság-vállalásnak tekintendő. A kereskedelmi törvény 326 §-ának a külföldi pénznemben teljesítendő fizetésre vonatkozó intézkedése alkalmat adott a Kúriának nagy horderejű állásfoglalásra. A tényállás az volt, hogy a svéd eladó a magyar vevőnek svéd koronaértékben adta el az árut, de nem kötötte ki, hogy a fizetésnek ebben a külföldi pénznemben természetben, valóságban kel történnie. A hitelező a teljesítés idejében leendő árfolyam szerint követelt a perben fizetést, az alperes azzal védekezett, hogy a K. T. 326. §-a értelmében a lejárat idejében volt árfolyam szerint tartozott fizetni s ehhez képest a teljesítés helyén a lejárati napon a svéd koronának osztrák-magyar koronaértékben volt árfolyama szerinti számítással a tartozását a késedelmi kamattal együtt ki is fizette. A Kúria a felperest keresetével elutasító felebbezési bírósági ítéletet 1919. febr. 14. P. IV. 6227/918. sz. a. (K. J. 7—8.) helybenhagyta, mert az alperes a K. T. 326. § ára tekintettel jogosítva volt a kérdéses árunak árát a teljesítés helyén a lejárat napján fennállott árfolyam szerint belföldi vagyis osztrák-magyar pénznemben fizetni; az a körülmény, hogy az alperes késedelembe esett, nem szolgálhat a 326. §. határozott rendelkezésével szemben jogos okul arra, hogy az átszámításnál nem a lejárat, hanem a fizetés napján mutatkozott árfolyam vétessék figyelembe. S pedig azért, mert az anyagi jog értelmében a pénzfizetésre köt lezett adós a késedelem ideje alatt késedelmi kamatot tartozik fizetni s igy ezenfelül még az időközben bekövetkezett árfolyam-emelkedés figyelembe vétele mellett előálló összegnek megfizetésére nem kötelezhető. Ezt a határozatot a lefolyt évben még két azonos tartalmú határozat is követte. *) •) L. jelen számban küzölt P. IV. 302,319. sz. jogesetet. (Szerk.)