Kereskedelmi jog, 1920 (17. évfolyam, 1-22. szám)

1920 / 1-2. szám - Az 1919. év kereskedelmi joggyakorlata

^l—2^w^ Reresked érintkezésben már elült a fegyveres erő zajlása és bizonyos megnyugvás foglalta el a helyét. Ha ezeket a tanulságokat megértettük, akkor az értékelésben eljutottunk oda, hogy meglássuk, hogy az egyéni kultúra tovább fejlődött az államok kultúrájánál s hogy emez még ma is ott van a maga evolucziójával, ahol a fehér ember sok ezer esztendővel ezelőtt a maga czivilizácziójában útnak indult. Ha ezt a tényt megértettük, akkor nem kell kétségbe esnünk az emberiség jövőjén, mert akkor az egyének lassú, de SZÍVÓS és ellenállhatatlan kulturmunkája meg fogja hódítani végre az államot is és ha a vissza visszatérő barbárság időközönként el fogja is temetni még akárhányszor, a művelődés birtokba fogja venni és a végén megteremti a Jogeszme államát is. Ha igaz, amit Jhering mond, hogy a Jog ott kezdődik, ahol a józan ész végződik, — ő ezt más értelemben mondotta ugyan! — akkor a Jog uralma igen közel lehet már, mert az emberiség igazán elvesztette józan eszét. Az 1919. év kereskedelmi joggyakorlata Irta: Dr. Gaár Vilmos, kúriai biró Bírósági joggyakorlat bírói ítélkezés nélkül el sem képzelhető; viszont az igazságszolgáltatás menetének elevensége a gazdasági élet zavartalanságától és fejlődőképességének mértékétől függ. Az elmúlt évben a négy és fél hónapig dult proletárdiktatúra a bíróságok működését kezdettől fogva lehetetlenné tette; ezt megelőzően a folytonosan züllő államhatalom nagyban gátolta a hosszú háború folytán rossz utakra tévedt gazdasági élet egészséges kialakulását, viszont a proletárdiktatúra bukása után az ellenséges megszállás volt az oka annak, hogy a bíróságok, kivált a felsőbb fokon, erőteljes tevékenységet nem fejthettek ki. Ilyképen az elmúlt év kereskedelmi joggyakorlatában sem találhatunk nagyon bőséges uj anyagot; viszont azonban ami legfelsőbb bíróságunk joggyakorlatában uj megnyilatkozás, az kiválóan érdekes és értékes. A kereskedelmi társaságokra vonatkozólag érthető módon nem mutat fel a Kúria joggyakorlata semmi ujat és e folyóiratban 46. és 48. sz. a. megjelent két jogeset csak a joggyakorlat állandóságát bizonyítja, amennyiben az e 1 m i J o g 8 első esetben megerősítést nyert az a jogelv, hogy az anyagi jogi okokból megtámadható részvénytársasági közgyűlési határozat a 32 éves elévülési időn belül keresettel vagy kifogással megtámadható ; a második eset pedig annak bizonysága, hogy habár a közgyűlési meghívóban a tárgy megjelölésének nem is kell részletesnek lennie, az általánosságban tartott tárgysorozati megjelölésbe más tartalom nem értelmezhető, mint amit az általános megjelölés abba értelmezni megenged. Az első jogeset (P. IV. 4550/1918. — 1919. jan. 17. K. J. 5—6.) abból a szempontból is említést érdemel, hogy elismeri harmadik személynek azt a jogát, hogy a részvénytársasági közgyűlési határozat érvényességét kifogás utján megtámadhassa, ha az a közgyűlési határozat a harmadik személy jogát a társasággal való jogviszonyábau sérti. A kereskedelmi ügyletekre vonatkozó általános határozatok körébe eső joggyakorlatból első sorban kiemelhedő a kötelezettség nélkül tétt ajánlat jogi tartalmának szabatos megállapítása. A Kúria már 1919. jan. 15. P. IV. 4783. 1918. sz. határozatában (K. J. 5 6) kiemelte, hogy a kötelezettség nélkül ajánlatot tett fél ajánlatának elfogadása után jogosítva van akár ajánlatától visszalépni, akár azt feltételtől függővé tenni ; ebbeli nyilatkozatát azonban haladéktalanul tartozik megtenni, mert különben e kötelezettség nélküli ajánlat elfogadásával az ügylet a felek közt létesül. Viszont azonban 1919. okt. 22. P. IV. 428. sz. határozatában (K. J. 9—10,) a Kúria általános elvi alapon elénk tárja felfogásának indító okait, amikor azt mondja: „a kötelezettség nélkül tett ajánlat feljogosítja ugyan az ajánlattevőt, hogy ajánlatának elfogadása után a válaszadásra rendes körülmények közt szükséges idő alatt ajánlatától a másik fél elfogadó^ nyilatkozata ellenére is visszaléphessen; azonban az elfogadói nyilatkozat hallgatag mellőzésével nem mentesítheti magát, mivel a forgalmi életben megkívántató jóhiszeműség és tisztesség megköveteli, hogy az ajánlattevő az ajánlatot elfogadót még akkor se hagyja kétségben elhatározása felől, ha ajánlatát kötelezettség nélkül tette. Ebből viszont következik, hogy a kötelezettség nélkül tett ajánlat elfogadásának a megfelelő időben vissza nem utasítása az erről való lemondással egyenlő és az ajánlattevő most már elfogadott ajánlatához kötve