Kereskedelmi jog, 1920 (17. évfolyam, 1-22. szám)

1920 / 9-10. szám - Fix ügylet

9-10 SÍ. Kereskedelmi Jog 89 HAZAI JOGGYAKORLAT. A m. kir. Kúria jogegységi tanácsának 21. számú polgári döntvénye. Alkalmazható-e az a jogszabály, amelynek alapján az állandó birói gyakorlat a vendégfogadósok és szállodatulajdonosok kártérítési felelősségét a náluk megszálló vendégek részéről magukkal hozott ruhanemüeknek és egyéb ; tárgyaknak elveszéséért megállapítja : a fürdők, kávéházak, éttermek és más hasonló természetű üzemek és vállalatok tulajdonosaival szemben is ? (Vonatkozással a kassai kir. ítélőtáblának 1917. P. III. 759/16. sz., a pécsi kir. itélőtábIának 1918. P. II. 15/13. és a m. kir. Kuriának 6118 1895., 99/1914. v\, valamint a budapesti kir. ítélőtáblának 15. P. XII 6844/1917—7., | G. 1194/1911. és a marosvásárhelyi kir. ítélőtáblának P. I. 762/10-1918. sz. alatt kelt határozataira.) Határozat. A fürdők, kávéházak, éttermek és hasonló természetű üzemek és vállalatok tulajdonosai az üzemük helyiségeibe a látogatók által rendszerint magukkal vinni szokott tárgyaknak elveszése által okozott károkért ugyanolyan felelősséggel tartoznak, mint a véndégfogadósok es szállodások, hacsak ki nem mutatják, hogy a kár okozása a vendég valamely oselekményére vagy mulasztására, harmadik személy elháríthatatlan cselekményére vagy pedig erőhatalomra vezethető vissza. Indokok: A forgalom biztonsága okából már a római jogban is bizonyos üzemekre, nevezetesen: vendégfogadósokra, hajósokra és istáilótuiajdonosokra, az ezek üzemébe vitt és ott elhelyezett tárgyak elveszéséből származó vagyoni felelősség meg volt állapítva. Ez a felelősség az ujabban alkotott tör- \ vénykönyvekben a vendégfogadósokra általában : kifejezésre jut, igy az Optk. 970. §-ában, majd Ausztriában az ennek helyéDe lépő III. novella 127, § ában, a német birodalmi polg. törvénykönyv 701. §-ában, a Code Napóleon 1952. §-ában. Ez a felelősség a magyar polgári törvénykönyv tervezetének 1496. §-ában is fel van véve. Az állandóan követett birói gyakorlatunk is megállapította a vendégfogadósoknak felelősségét és kártérítési kötelezettségét mindazon tárgyakra, melyeket a vendég a fogadóba behoz vagy amelyek be hozottaknak tekintendők, hacsak a vendégfogadós nem bizonyítja, hogy a tárgyak a vendég vagy cselédségének mulasztása miatt vesztek el vagy az elveszést erőhatalom idézte elő. (Szállodákra vonatkozó határozatok: Kúria 9143/1889. I. G., 61/1905. budapesti Tábla: G. 1030/1912., marosvásárhelyi Tábla G. 156/1912.) Ez a jogszabály azon az alapgondolaton épül fel, hogy azok, akik ezeknek az üzemeknek, vállalatoknak szolgáltatását igénybe veszik, | rendszerint nincsenek abban a helyzetben, hogy oda bevitt ingóságaikra állandóan felügyelhessenek, tehát a felügyeletet át kell hárítani a vállalatok tulajdonosaira. Ezért alakult ki az élet követelményei folytán a római jogban s a római jog alapján álló ujabb tőrvényhozásokban az a tétel, hogy a vállalat tulajdonosa és a vállalat szolgáltatását igénybevevő közt a bevitt tárgyakra hallgatag letéti szerződés jön létre és a letéti szerződésből folyó elvek alapján nyer megoldást a felelősség. Hasonlóképen az élet követelményei vonták maguk után más téren is, ahol ietéti szerződés hallgatag létrejöttét feltételezni nem lehet, annak a jogszabálynak keletkezését, amelyet a jogtudomány a tárgyi (objektív) felelősség tanának nevez s amely szerint a kár iránti felelősség vétkesség nélkül is megállapítást nyer az üzem vagy foglalkozás veszélyessége, terjedelme vagy természete alapján. Azok az okok, amelyek a vendégfogadósok felelősségének a fentebb emiitett irányban való megállapítását létre hozták, megvannak a fürdőtulajdonosok és a fürdővendégek közt a fürdő használata által keletkezett jogviszonyban is, mert rendszerint a fürdővendég sincs abban a helyzetben, hogy levetett ruháira s magával hozott dolgaira a fürdés tartama alatt felügyelhessen. Az osztrák birói gyakorlat az Optk. 970. §-ában foglalt jogszabályt alkalmazta a fürdőtulajdonosokra s utóbb a törvényhozás a III. sz. novella 127. §-ávaI törvénybe foglalta ezt az elvet. De hasonlóképen fenforognak a jogszabály alkalmazásának okai a nyilvános éttermek, kávéházak s hasonló természetű vállalatok és üzemek tulajdonosai és az üzem látogatói közt levő jogviszonyban, mert a látogatók rendszerint itt sem lehetnek abban a helyzetben, hogy felügyelhessenek azokra a ruhadarabjaikra, amelyeket az utczán hordani, ellenben a szobában letenni szokás (felöltő, kalap, ernyő, bot, prémek stb.) Ezek a helyiségek ugyanis az étkezés stb. czéljaira szolgálván s arra lévén berendezve, meg kell adni a vendégeknek a lehetőséget, hogy étkezésüket a szokott módon végezhessék, tehát hogy csak az utczán hordani szokott felsőruhadarabjaikat elhegyezhessék, erre a czélra az éttermekben stb. rendszerint ruhaakasztók vannak is beállítva s a vendégek az elfogyasztott ételek és italok árában megfizetik annak használati diját is épen ugy, mint ahogy a helyiség, bútorok, fűtés, világítás, asztali felszerelés stb. használati árát is megfizetik. De a dolog természetéből következik, hogy a vendég nem is lehet abban a helyzetben, hogy elhelyezett ruháit állandóan szemmel tarthassa. Mindezekből az következik, hogy az emli-