Kereskedelmi jog, 1920 (17. évfolyam, 1-22. szám)

1920 / 9-10. szám - Fix ügylet

sáról szóló 3329/1920. M. E. az. rendelet (megjelent a Budapesti Közlöny április 24-iki számában) nem lepett meg bennünket. A háború elvesztésével, az ország területi integritásának megcsonkításával, a pénz elértéktelenedésével, szóval az általános lerongyolódással be kellett ennek következni. A Pp. stabályai nem a mai Magyarország testére lettek szabva, állapította meg Juhász Andor az Ügyvédi körben tartott előadásában ; más emberekre és más viszonyokra kellett volna a Pp.-t alkalmazni. A ta/'nácsrendszer (sit venia verbo!), a felebbezóai fórumok, a felülvizsgálat, a szóbeliség mindmegannyi oly kérdés, mely ideiglenes revízióra szorul, mert ezekre nézve is helyesen állapította meg igazságügyi szervezetünk élesszemti ismerője, hogy a mai államháztartás ezek terheit nem bírja el. Midőn tehát a rendeletben foglaltakat a viszonyok ismeretében megadással tudomásul vessiük és megállapítjuk, hogy igazságügyünk fizetésképtelen állapotban van, igyekezzünk az adós és a hitelező az igazságszolgáltatás szervei s a jogkereső közön ség közt valami egyezséget létrehozni. A járásbirósági értékhatár 50.000 kor.-ra lett felemelve (1. §. 1. p.) s a törvényszékeknél az eddigi hármas tanács helyett az elnök vagy helyettese által kijelölt egyes biró dönt az 500.000 koronán aluli perekben. Szóval a perek legnagyobb része egyes biró által döntetik el. Mi megnyugvással tesszük le a perek sorsát a magyar biró kezébe. Azonban, a viszonyok erősebbek az embereknél. A munkával agyonhalmozott és a megélhetési gondok által munkaképességében csökkent biró munkáját lehetőleg tehermentesíteni kell. Hogy a törvényszék előtti eljárásban felvett jegyzőkönyvek miiy lapidáris rövidséggel készültek, azt a Pp. szinte egyenesen előírja. „Felek érdemben tárgyaltak", ez néha órák hosszát tartó perbeli előadások rezümója. De, sajnos, ujabban ugyanezt tapasztaljuk némely járásbirónál is. Ezt a luxust ma, midőn a járásbiró 50.000 koronáig terjedő perekben dönt, többé nem lehet megengedni. Hogy ezen, a biró teliermentesitésével kapcsolatban, segítsünk, egyetlen módot látunk erre, t. i., ha az előkészítő iratokra helyezzük át a fősúlyt s azokat a járásbiróság előtti eljárásban is rendszeresítjük. Ezzel a fél előadása is meg lesz rögzítve s a bírónak is elég azok tartalmára hivatkozni, amennyiben az illető fél által a szóbeli tárgyaláson előadattak, (sz. 1.) A hamis fehérpénz-letétek szabályozása. A hamis fehérpénz forgalmának ideje alatt hatósági letétbe tett összegek pénztári számvitele és kiszolgáltatása körül követendő eljárás tárgyában a p. ü. min. s az ig. ü. min, 21.202/1920. sz. a. (Budapesti Közlöny ápr. 15. sz.) rendeletet bocsátott ki, mely a 463/1920. M. E. számú (Budapesti Közlöny 1920. január 18.j rendelet 2. §-a alapján — mely szerint az 1919. május 20. napja után, de még 1919 augusztus hó 15. napja előtt letett összegekről az ellenkező bizonyításáig az a vélelem áll fenn, hogy letételük fehérpénzben történt — utasitja az állampónztárakat, hogy a most érintett akár birói, akár másnemű letétként befizetett készpénzösszegek négyötöd részét minden további rendelet bevárása nélkül vételezzék be. (1. §.) Az érdekelt fél azonban bizonyíthatja, hogy a letétel nem fehérpénzben történt. (2. §.) A bizonyítás kétféleképen történhetik: 1. ha az érdekelt fél a letétkezelő pénztártól kiállított tanusitványnyal; 2. ha birói határozattal bizonyítja, hogy a letétel egészben ragy részben nem fehérpénzben történt. A 3. §. szerint „a letétkezelő pénztár arról, hogy « „letétbe helyezett összeget nem fehérpénzben" vette át, tanúsítványt csak akkor állithat ki, ha hiteles feljegyzése van arról, hogy a letett összeget úgynevezett kékpénzben vagy az osztrák-magyar banknak ezzel egyértékü valódi fehér bankjegyeiben vette át " Vagyis a letét 100°/o-a csak akkor fog kiutaltatni, ha a kritikus időben betett összegekről a pénztárnak hiteles feljegyzése van, hogy azok kékpénzben vagy pedig jó fehérpénzben, tehát a jó 200, 50 és 25 koronás fehérpénz jegyekben tétettek le. A birói határozattal való bizonyításról a 4. § rendelkezik. E §. szerint „ha az érdekelt azt, hogy a letett összeget nem hamis „fehérpénzben", hanem teljes értékű pénzjegyekben fizette be, a 3. §-ban emiitett tanusitványnyal nem bizonyíthatja, birói letét esetében a letét kiutalására illetékes bíróságnál, más letéteknél pedig a letétkezelő pénztár székhelye szerint illetékes járásbíróságnál — a birói peres ut kizárásával — a jelen rendeletnek megfelelő eljárás utján (ezt a 4. §. kimerítően szabályozza !) kérheti a letett pénzjegyek minőségének megállapítását." A bíróság a kérelem felől végzéssel határoz, mely ellen a közvetleu felsőbb bírósághoz 8 napon belül egyfokú felfolyamodásnak van helye. A birói eljárásnak a leiét kiutalása után is helye van és pedig a kiutaló végzés jogerőre emelkedésétől és ha a letét már ki lett utalva, a rendelet életbelépésétől számított 30 napon belül. (4. §. utolsó bek.) A rendelet nem vonatkozik a természetben őrzendő letétekre (6. §.), melyeket az állampénztár továbbra is mint letéteket kezel s amennyiben köztük hamis „fehérpénz" van, azt bevonja és egyötöd értékben forgalmi pénzként kezeli. (Más pénztárak nem kötelesek a hamis pénzt becserélni,)