Kereskedelmi jog, 1920 (17. évfolyam, 1-22. szám)

1920 / 9-10. szám - A nemzetközi tartozások a békeszerződés javaslatában [2. r.]

9-10 sz. szik, a magyar hitelezők a külföld és az elszakadó területek fizetései ellen nem védekezhetnek. A békeszerződés rendelkezései szerint pedig a szerződés éittbeléptével a magyar hitelezők korona-követelései is átalakulnának lei, lira; dinár stb. követelésekké. Ámde saját jogunk semmi védelmet nem nyújt a magysr hitelezőknek a tekintetben, hogy esedékes jteléseik kifizetésének elíogadását megtagadhassák. Ha ezt mégis megtennék, ugy az adós a magyar korona-bankjegyeknek a magyar bíróságoknál történő letétbe helyezésévé! de lege lata tartozásától bizonynyal megszabadul s ez a tartozás a békeszerződés hatályba lépésével aligha éled ujja. De ugy sem menthető meg a magyar hitelezők részére a békeszerződés által nyújtani kívánt előny, hogy — amiként ez ma szokásos — a hitelező a fizetést lentartással fogadja és azt külön számlán kezeli; ha a fizető adós a fentartáshoz hozzájárulni nem akar, ugy ez a kibúvó nem segit. Miután nyilvánvaló, hogy a magyar adósok megsokszorozódott tartozásaikat a békeszerződés szerint csak ugy teljesíthetik, ha állami közbelépéssel a magyar hitelezőknek idegen valutára változó követelései e czélra íordithatók, a magyar követeléseket a békeszerződés előtt történő kifizetéstől meg kell védeni. Ez csak ugy történhetik, ha a magyar jog ad alapot a fizetések visszautasítására. Sürgősen szükséges oly rendelet kiadása, amely a magyar hitelezőknek egyelőre megtiltja azon követelések kifizetésének elfogadását, amelyek a békeszerződés szerint az ott megállapított átszámítással idegen valutában lesznek teljesitendők. HL A magyar álláspont. Miután békedelegácziónk e kérdésre vonatkozó válaszjegyzéke már ismeretes, a legvázlatosabb rövidségre szorítkozhatnak.4) A szerződés rendelkezésével szemben kétségkívül azt az álláspontot kellett elfoglalnunk, hogy a tartozások azon valutában teljesitendők, amelyben a kötelezettségvállalás történt. Minden előttünk ismeretes jogrendszer eddig kivétel nélkül azt a tételt vallotta, hogy a valutaromlás rizikóját a hitelező viseli. Ettől az általánosan elismert elvtől való eltérést csak a győzők hatalmi szaván alapuló önkény, de nem a belső igazság indokolhat. *j L. bővebben szerző czikkét a Magyar Pénzügy 1919. deczember 11-iki számában. Ha pedig a békekonferenczia ezzel szemben arra hivatkoznék, hogy a korona-valutában való fizetéssel a külföldi hitelező méltánytalanul károsodnék, ugy az az expediens ajánlható, hogy legalább az elszakadó részekkel szemben az adós koronatartozásait az OsztrákMagyar Bank bélyegzetlen bankjegyeivel teljei sitse, amelyeket azután a hitelező állama utólagos lebélyegzéssel naczioaaüzálna. Iiy módon az adós gazdasági létének összeroppanása és a hitelező károsodása is el volna kerülhető. Sajnos, számolnunk kell azzal, hogy az ' entente ragaszkodni fog az általa felállitott ! irányelvekhez. Ez esetben megfelelő enyhítés j nélkül a tartozáskiegyenlítés rendszere gyakorlatilag keresztülvihetetlennek tetszik. A magyar tartozások összege megsokszorosodik, ami az adósok fizetésképtelenségét fogja számos eset; ben maga után vonni. Ezt a meghatványozott adóssági terhet készpénzfizetéssel idegen valu; tában kellene teljesíteni, holott idegen valuta j az országban úgyszólván nincs. Ha az egyes adós kötelezettségeinek mégis eleget akarna tenni, ugy az idegen valuták után olyan hajsza | kerekednék, amely azoknak belső értékükkel amúgy sem igazolható rnai aránytalanul magas | árát még jobban felverné. Ehhez járul, hogy a békeszerződés a külföldön fekvő magyar értékeket, amelyek az idegen valuta beszerzésére szolgálhatnának, liquidálja. Ily körülmények között a rendszer csak I ugy vihető keresztül, ha zz adósságok törlesztésére több évre terjedő halasztás nyújtatnék. Amennyiben pedig a külföldi hitelezők érdekei ezt a megoldást el nem tűrnék, ugy ezt a czélt olyan formában lehetne megvalósitani, hogy a tartozások rendezése czéljából az ententeállamok megfelelő idegen valutakölcsönt nyújtanának. Ennek eredményéből nyernének kielégítést a külföldi hitelezők, mig a belföldi adósokkal szemben az állam a konkrét viszonyoknak megfelelő kiméletességgel járhatna el. Igen komoly megfontolást érdemel, vájjon ne kezdeményezzük-e a clearingleszámolás rendszerét az elszakadó területrészekkel szemben is, amelyekkel szemben az a szerződéstervezet szerint nem érvényesülne. Figyelembe veendő nevezetesen, hogy az adós és hitelező közötti kiegyenlítés a megállapított átszámítási árfolyamok mellett egyrészt az adósra nézve mérhetetlen károsodást, másrészt a belföldi hitelezőre nézve váratlan konjunkturális hasznot