Kereskedelmi jog, 1920 (17. évfolyam, 1-22. szám)

1920 / 1-2. szám - A jogeszme halódása

KERESKEDELMI JOG A HITELJOG MINDEN ÁGÁRA KITERJEDŐ FOLYÓIRAT. Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, V., Visegrádi-utca 14. Telefon 71-65. ALAPÍTÓ G RECSÁK KÁROLY ny. m, Igazságügyminiszter. FŐSZERKESZTŐ: BUBLA FERENCZ curlai tanácselnök. FELELŐS SZERKESZTŐ: Dr. SZENTÉ LAJOS ügyvéd. FŐMUNKATÁRS Dr. KUNCZ ODON egyetemi tanár. Előfizetési ár: Egész évre . . 80 K. Félévre .... 40 K. Negyedévre. . 20 K. Egy füzet ára . . 8 K. TIZENHETEDIK ÉVFOLYAM 1-2. sz. í MEGJELENIK MINDEN HÓ 1-ÉN ÉS 15-ÉN. II BUDAPEST, 1920. JANUÁR 1-15. Évforduló. Könnyű szívvel fordulunk el a mult esztendőtől és aggódó lélekkel nézünk az újnak elébe . . . Egymást buktató, egymást követő forradalmak lázában égett a nemzet teste s a joguralom annyi évszázadon át fenkölt és mocsoktalan teste, a jobbról-balról ért véres csapások súlya alatt a sárba tiporva ... Mi vár még ránk ? Mit hord a kétes jövő terhes méhében ? Békés munkát vagy további esztelen marakodást ? Aggódva kérdezzük . . . Ha ily lelki vivódások közepette nehéz maga az élet, mennyivel nehezebb a mi dolgunk, akik nem akarjuk engedni hajónkat egyszerűen az ide oda hömpölygő hullámok játékául sem a hullámtarajok tetején tánczoltatni, sem pedig az örvények mélyébe sodortatni, hanem tekintetünket előre szegezve s a kormányrudat erősen megragadva, a jogeszme segítségével a joguralom felé kormányozzuk és visszük hajónkat. . . Nehéz a küzdelem, de épp e nehézség megaczélozza akaratunk erejét s mi a lelkünkben élő azon szent meggyőződéssel, hogy nagy és jó ügyet szolgálva, helyünkön kell maradnunk, tovább visszük a Kereskedelmi Jog hajóját és hisszük, hogy annak a magyar hiteljogra becses anyagát a kitűzött révbe fogjuk vinni! A legközelebbi jövő programmját a nemsokára átveendő, de már most is szívszorongva várt békeszerződés fogja megszabni. Tudjuk, hogy súlyos, talán erőnkön túlmenő terheket fog a szerződés a nemzet vállaira rakni. Hogy mi lesz a békeszerződés tartalma, körülbelül sejtjük, midőn már az osztrák békeszerződést átolvastuk. A békeszerződés ismertetése lesz első feladatunk, mivel annak szövevényes rendelkezései alapos megvilágítást igényelnek. Ha azután egyenleget fogunk vonni a megmaradt javakból, akkor a romokon kell megmutatni, mikép és hol kell uj épületet emelni s hol a meglevőt kijavítani, megfoltozni, vagy esetleg — kifordítani! Hisz a háború okozta nyomorúság oly anyagbeli takarékosságokra tanított meg bennünket, melyekre azelőtt a legszegényebb ember se gondolt, miért ne lehetne e takarékosságot jogi intézményeinkbe is — szükség szerint — belevinni? Midőn tehát azt hisszük, hogy a legközelebbi jövőben főjeligénk: minden erőnek minél intenzivebb s a köznek minél több előnyt nyújtó kihasználása lesz, ehhez fogjuk szabni mi is munkálkodásunkat és hisszük, hogy a nemzet újjáépítési munkájához mi is néhány szilárd téglával fogunk hozzájárulni. A jogeszme halódása. Irta: Pollák Illés. Mint mikor a tenger háborgása a szárazra kivetette a halat, olyan most az állapota a Jognak. Vergődik, hápog és pusztul. Mert a jogról ismét nyilvánvalóvá lett, hogy békeelem, mely csak addig él, valameddig a közélet csendes vizei nem háborognak. A jogeszme klasszikus világában, Rómában sem volt ez másként. Hiába szerkesztették meg Róma nagyszerű jogászai a Tulajdon hajszálfinom dialektikáját, azért a Cívis Romanus sem érezte magát biztonságban, mert ez csak addig tar-