Kereskedelmi jog, 1919 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1919 / 7-8. szám - Kohler József

hozzászólása sohasem hiányzott, mely lapunkat az olvasóra nézve érdekessé tette. Legutoljára a biztosítási jog államosítása kérdését vetettük fel abból az alkaloméból, hogy — Grecsák alatt — az igazságügyminiszterium e kérdéssel foglalkozott. Beck Hugó nyitotta meg a hozzászólások sorát, hogy mindjárt felemelje tiltakozását az államosítás ellen, mely szerinte a biztosítási intézmény fejlődése szempoetjából káros, a fiskus szempontjából pedig elkerülhető lett volna. A biztosítási intézmény államosítása még szőnyegen maradt, de a tudomány szavánál hatalmasabb tényező, az ország területének megnyirbálása s a békeszerződés vették le a kérdést napirendről. Hogy mi volt Beck az ő tanácsában, azt nemcsak a másik helyen jellemzően feltüntetett párbeszéd mutatja, azt látjuk, ha tanácsa bármely tagjával beszélünk. Beck egyike volt az ország nagy biráinak, kire a magyar bírói kar s a magyar ügyvédség mindig büszkeséggel fog gondolni. A IV-es tanács élére lapunk főszerkesztője: Bubla Ferencz került. Róla mi, az ő szerkesztősége nem Írhatunk. E tekintetben ő is olyan, mint a szerkesztésben előde, Grecsák, aki szintén nem tűrte, hogy róla a lapban valamit Írjanak. Megelégszünk tehát azzal, hogy főszerkesztőnknek a IV-es tanácsnak, a Kúria legelőkelőbb polgári tanácsának átvételéhez gratuláljunk. Az ő nagy tudása, vezetőképessége majd elvégzi a többit, (sz.i A halál angyala az elmúlt hónapokban gazdag aratást Thirring Lajos. végzett a jogtudomány mezején. A hazai és külföldi jogélet számos oszlopa dőlt ki a kor súlya alatt. Közöttük van Thirring Lajos kúriai tanácselnök, az igazságügyminiszterium egyik legkiválóbb kodifikátora is. Thirring, a szobájába visszavonult tudós, a nyilvánosság előtt tulajdonképpen osak most, halála után, jelenik meg. Azok közé az igazi nagyságok közé tartozott, akik nem a nyilvánosságnak dolgoznak. Hangyaszorgalommal hordta össze a magyar törvények számára az anyagot és méh módjára választotta ki a virágokból a mézet s alkotta a legjobb anyagokból a törvényeket. Többször érdeklődtünk nála a Kereskodelmi törvény kodifikálása tekintetében. Kedves, előzékeny öreg ur volt, de — czikket tőle sohase lehetett kapni. Ne csodáljuk tehát, ha zajtalan élet után zajtalan volt elmúlása is. Rendeletek. A minisztériumnak 5151/1919. M. E. sz. lapunkban fentebb közölt rendelete a proletárdiktatúra alatt s után össze-vissza kuszálódott fizetési visszásságokat egyáltalában nem véglegesen oldja meg. A rendelet elsősorban nem intézkedik a különféle letétekről. Sem a birói, sem egyéb állami vagy közletétek sorsa tisztázva nincs. Pedig elég messzemenő érdekek fűződnek ezekhez is, hisz tudjuk, hogy augusztus első felében, midőn a „fehér" pénz sorsa már meg volt pecsételve, mindenki sietett különféle kötelezettségeitől, ha másként nem, birói letétbe helyezéssel szabadulni. Természetesen mindenki szovjet-pénzben vagy postatakarékpénztári jegyekben helyezte letétbe pénzét A diktatúra alatt szintén történtek, különösen a különféle tetartóztatási intézetekben letétbe helyezések. Mi lesz ezekkel ? Szerény nézetünk szerint e kérdés sem lesz máskép megoldható, mint az egyéb bankbetétek sorsa, t. i. hogy ezek is teljes összegükben oly pénzjegyekkel lesznek kifizetendők, amelyek a fizetés időpontjában forgalombán levő fizefcÓ3Í eszközül szolgáltak. (Rend. 1. §.) Irányadó e kérdésben szerintünk az, hogy a letétek mint gyümölcsöző letétek fogadtattak-e el, mert ez esetben a letétpénztár tulajdonképen bankügyletet végez. (Szladits ugyanezen eredményre jut czikkében.) De nincs végérvényesen megoldva a külföldi hitelező részére teljesített fizetések kérdése sem. A rendelet ugyan nem tesz kivételt bel- és külföldi hitelező közt; de azért mégsem hinnők, hogy a külföldi, aki a postaközlekedés teljes hiánya vagy hiányossága miatt az itteni tényleges és jogi állapotokról nem is volt teljesen tájékozva s aki magyar korona alatt csupán az osztrákmagyar bank bankjegyeit értette, beérné akár a szovjet-pénzzel, akár a postatakarékpénztári jegyekkel. Az ellenséges és velük szövetkezett államok polgárainak ügye egyszerűen lesz megoldva. A békeszerződés csakúgy, mint az osztrákoké, bizonyára tartalmazni fog ily irányú intézkedéseket. Erről más helyütt szólunk. A semleges és velünk szövetséges államok követeléseinek ügye azonban szükségessé teszi e kérdésnek minden irányú latolgatását. A rendeletről még csak egy anekdotát iktatunk ide. Midőn egyik kiváló szakemberünk a rendeletet elolvasta, azt mondta: Eddig fiaimat külföldre akartam kiküldeni közönséges munkásoknak; de most már — valamennyit ügyvédnek adom! Si non e vero, e ben trovato . . . Nagy jelentőségű a proletárdiktatúra alatt létesített gazdasági szervek (anyaghivatalok) feloszlatása tárgyában kiadott 51931913. M. E. sz. rendelet is. Nincs a gazdasági életnek oly ága, mely ez által érintve nem volna. Hisz mely ipari vagy kereskedelmi vállalat nem lett valamely anyaghivatal, üzemi központ körébe vonva? Hányféle ki- ós beutalás törtónt az üzemtulajdonos tudta, és beleegyezése nélkül, sőt tiltakozása ellenére! És most mindebben ki van szolgáltatva a vállalkozó a felszámoló szervek intézkedésének vagy végső sorban az „Anyaghivatalok tárczaközi bizottsága" döntésének. A felszámoló tömeggel saemben támasztható igények érvényesítése a bírói útra nem tartozik. (8. §.) Tehát a proletárdiktatúra szerveinek garázdálkodása s a katonai hatóságok requisicziója egyformán ki van vonva a rendes bíróságok hatásköréből. A rendelet minden sorából a kincstári érdekek egyoldalú védelme sugárzik ki. Reméljük, hogy a rendelet rövidebb életű lesz, semhogy annak részletesebb méltatásával foglalkozni kelleno. Az érdekeikben sértett felek pedig meg fogják találni a módját annak, hogy sértett igényeiket a bíróság elé vigyék, (sz.) Olvasóinkhoz. Lapunk megjelenését október végére terveztük. A lap csaknem egész terjedelmében kellő időben ki is volt szedve, midőn az utolsó pillanatban — rajtunk kivül álló, technikai okokból — a lap előállítása egy heti késedelmet szenvedett.