Kereskedelmi jog, 1919 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1919 / 7-8. szám - A fehérpénz jogi sorsa

Kereskedelmi Jog 7—8. sz. 58 voltak azzal tisztában és bekövetkezett az, amit Kauísky a Diktatur des Proletariats czimü tanulmányában oly meggyőzően megvilágított s amire már az első, a nagy franczia forradalom is megtanított. Ez nem a nép, nem a proletárság diktatúrája volt, hanem néhány eszelős, vagy gonosz ember terrorja a népek nagy rétegein; a Dantonok és Maratok véreskezű uralma a Robespierre ideálizmusa nélkül. Az orvosok azt állítják, hogy az őrültségben is van rendszer. Az övékében nem volt. Kommunisták voltak, tehát a tulajdon szentségét nem ismerték el, de a valóságban még csak szabályul sem merték kimondani, mi a vagyonminimum ; a pénzgazdaságot ki akarták küszöbölni és minden nyomdát [ bankóprésekkel láttak el; csak egyforma tiunkást ismertek elméletileg és mindenfajta munkást máskép fizettek; kommunizálták az üzemeket és felemelték a termékek árát; hozzászámítván az árukhoz a „társadalmi önköltségiét, általános drágulást idéztek elő ; elrendelték a vállalatok magánjogi felszámolását, de ehelyett egyszerűen el akarták kobozni a vállalatok vagyonát. . . Idealisták voltak és rablott holmikon osztozkodtak; mindenkitől a nyomorban való hősi kitartást követeltek, maguk pedig a Szovjetházban dőzsöltek. Robespierre nem volt köztük. A hősök, mint gyáva tolvajok megszöktek. Itt hagyták a kifosztott országot. S most mi e romokon állunk. Nagy, véresen nagy feladatok várnak reánk; véresen nagyok, mert csak véres-verejtékkel folyó munkában tudjuk az elpusztult gyárakat, műhelyeket méginditani, a Dunát hajókkal, a vasutakat árukkal benépesiteni. Mi e munkából szintén ki akarjuk venni részünket. Megyünk tehát előre, a magyar hiteljog előrefejlesztésének szolgálatában és ebben való közreműködésre hívjuk fel a haladásnak, a jogfejlesztésnek minden igaz barátját. — sz. — A „fehérpénz" jogi sorsa. Irta: dr. Szladits Károly egyetemi tanár. 1. A magyarországi „tanácsköztársaság" forradalmi kormányzótanácsa tudvalevőleg az Osztrák-Magyar Bank által kibocsátott fehérhátu bankjegyekről lenyomatokat készíttetett, melyek a valódi bankjegyektől lényegileg csak sorszámukban különböztek (a 2000 sorszámon aluli 200 K-ások és 3000 sorszámon aluli 25 K-ások valódiak.) Ezeket az utánnyomatokat az Osztrák-Magyar Bank hamisítványoknak jelentette ki. A tanácskormány azonban az említett jegyeket a Bank által kibocsátottaknak tüntette fel és „törvényes fizetési eszközként" elfogadásukat forradalmi törvényszék elé állítás terhe mellett rendelte el. (LXXXV. sz. K. T. rendelet, a „Tanácsköztársaság" czimü lap 1919. május 7-ki 36. sz.-ban.) Az utánzott bankjegyek nagyobb mértékben csak 1919. május 20. után kerültek forgalomba. Növelte a zavart, hogy már akkor tekintélyes mennyiségű, a Károlyi-kormány idejében kibocsátott 200 és 25 K-ás fehérhátu valódi bankjegy is volt forgalomban, melyet a közönség eleinte az utánnyomatoktól nem is tudott megkülönböztetni. Tegyük még hozzá, hogy a forradalmi kormányzótanács XCII. sz. rendelete alapján a Magyar Postatakarékpénztár által kibocsátott pénzjegyek (zöldpénz) is törvényes fizetési eszközül szolgáltak. Ezek bankjegyre szóló pénzintézeti adóslevelek, fedezett bankjegypótlók, s a kérdés ezekre nézve csak az lehetett, hogy valóban a Postatakarékpénztár bocsátotta-e ki ? Friedrich miniszterelnök első kormánya 3954/1919. M. E. sz. rendeletében (Budapesti Közlöny 1919. évi 84. sz.) megállapította, hogy a tanácskormány által forgalomba hozott 200 és 25 K-ás jegyek hamisítványok és mint bankjegyek semmisek. A közönség károsodásának elhárítása végett azonban a kormány azoknak VÖ rész értékben való beváltását rendelte el azzal, hogy a beváltás megtörténtéig e pénzjegyeket Vr> rész értékben fizetésként mindenki elfogadni köteles. A postatakarékpénztári pénzjegyeket pedig a rendelet érvényeseknek és törvényes fizetési eszközökül elismerte. Ez a rendelet kihirdetése napján, augusztus hó 15-én lépett életbe. A rendelet 5. §-a szerint a pénzjegyek forgalmának rendezésével kapcsolatos magánjogi viszonyok tekintetében szükséges szabályokat külön rendelet fogja megállapítani. Ezt a rendeletet a jelenlegi kormány 5151/1919. M. E. sz. alatt bocsátotta ki (Bpesti Közlöny 1919. évi 135. sz.), s az kihirdetésének napján, október hó 14-én lépett életbe. E rendelet (nevezzük fehérpénz-rendeletnek) elemzésével foglalkoznak a következő fejtegetések.