Kereskedelmi jog, 1919 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1919 / 7-8. szám

KERESKEDELMI JOG A HITELJOG MINDEN ÁGÁRA KITERJEDŐ FOLYÓIRAT. Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, V., Visegrádi-utca 14. Telefon 71-65. ALAPÍTÓ GRECSÁK KÁROLY ny. m, [gazságügyminiszter. FŐSZERKESZTŐ: FELELŐS SZERKESZTŐ: BUBLA FERENCZ Dr. SZENTÉ LAJOS curíai tanácselnök. ügyvéd. FŐMUNKATÁRS : Dr. KUNCZ ÖDÖN egyetemi tanár. Belmunkatársak ; Dr. AUER GYÖRGY államügyész, KOLOS JENŐ curiai biró, Dr. LÉVY BÉLA ügyvéd, Dr. NITSOHE GYŐZŐ a szabadalmi hivatal elnöke, Dr. SCHUSTER RUDOLF a szabadalmi tanácselnöke. Előfizetési ár: Egész évre . . 80 K. Félévre .... 40 K. Negyedévre. . 20 K. Egy füzet ára . . 8 K. TIZENHATODIK ÉVFOLYAM 7-8. sz. MEGJELENIK MINDEN HÓ 1-ÉN ES 15-EN. BUDAPEST, 1919. OKT.—NOV. In memóriám. Márczius idusán, a szabadság virágfakasztó tavaszán, jelent meg lapunk utoljára, s világszabadságot hirdető rekedt hangjuk elnémította a szabadságot jelentő sajtót. .. Most, a fagyos tél küszöbén nyilik meg a gondolat számára a börtön, hova a szabadság pribékjei bezárták. A természet rendjének ezen megforditottsága, az absolut perverzitás jellemzi a letűnt gyászos korszakot. Emberek, egyénileg igénytelen, vagy testileg-lelkileg abnormális, bestiális hajlamú, vagy betegesen képzelődök, ki akarták forgatni a világot sarkaiból oly időben, midőn a világ a hosszú háború okozta kimerülésben teljes aléltságban volt; világszabadságot, világforradalmat erőszakoltak az emberekre, mikor mindenki a házi tűzhely csendes békéje után epekedett; ki az utczára és ki az ujabb háborúba kergették a harczból hazatért és a lövészárkok sarát-porát még le se vetkőzött nincstelen katonát; általános jólétet ígértek oly időben, midőn az általános nyomor réme meredezett szerte a háborút vesztett hazában... Bűnösök, gonoszok voltak, akiknek bűnüknél talán csak elvakultságuk volt nagyobb . ., De hogy ezen végzetes , Kommün" el fog jönni, azt mi, a kik itt, a különben igénytelen Visegrádi-utczában közvetlen-közeiből láthattuk az események érését, előre megjósolhattuk. Mi láttuk, hogy a „Vörös Ujság"-csapat hogy nő hétről-hétre; láttuk, hogy mily tessék-lássék volt a rendőrség munkája ellenük; hogy a rendőrök a szerkesztőségben tartott házkutatás után üres teherautón távoztak s a következő perczben gombamódra száz és száz ember bujt elő és szórták és hurczolták városszerte a lázitó röpiratokat. Röviddel a diktatúra kikiáltása előtt, a Társadalmi Jogalkotás Országos Szövetségének az üzemek szoczializálásáról folyt ankétjén Kelen József, a még gyerekember s későbbi népbiztos, a közeli hatalomrajutás teljes sejtésével vagy talán tudatában, majdnem szószerint azt találta mondani, hogy: az üzemek szoczializálása nem technikai, hanem hatalmi, politikai kérdés; hogy azt még akkor is meg kell csinálni, ha az tengernyi vérbe kerülne, ha elpusztulna az egész mai nemzedék, ha kialudnék az utolsó villanylámpa, de megvolna a lehetőség arra, hogy valaha azt még meg lehet gyújtani. . . így beszéltek ők már a diktatúra kikiáltása előtt... És ha a Proletárjog éretlen társasága a maga képére teremtette volna meg az álomvilágot, akkor talán még nagyobb bajokat idéztek volna elő, mint aminő szerencsétlenségbe döntötték az országot. Szerintük (így nyilatkoztak vezetői az első napokban) meg kell szűnni minden jogviszonynak: családi, örökjogi viszonyoknak csak ugy, mint a kötelmi viszonyoknak. Apa és fiu, biztosító és biztosított, munkás és munkaadó teljesen egyformán felszabadulnak az egymással szemben fennálló kötelezettségek alól. S midőn e sorok írója erős kételyét merte kifejezni a budapesti árvaszék hírhedt gyermektartási speczialistájának, szemébe nevettek, hogy a czikkiró — ugylátszik — nincs tisztában a proletárdiktatúra természetével, mely mindenkitől mindent elvesz s a közösségnek rendel alá .. . Hát én nem voltam tisztában ezzel De, és ez volt a nagyobbik baj, ők sem