Kereskedelmi jog, 1919 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1919 / 5-6. szám - Az árdrágító visszaélések hatályosabb megtorlása

54 Kereskedelmi Jog 5—6. sz A nyitott kocsin való szállítás veszélyeiből eredhető kár tekintetében a vasút az Ü. Sz.-nak őt mentesíthető rendelkezéseire sikerrel csak akkor hivatkozhat, ha a fuvarozásnak ezzel a módjával járó veszély az ő vétkes gondatlanságának, vagy mulasztásának közrehatása nélkül következett be. Nem lehet azonban szó mentesítő körülményről, ha a vasút a fuvarozás lebonyolítását gátló akadályokról az előirt értesítést mellőzi és az árut hosszabb tartamú veszteglés alá helyezi s ezzel a feladó rendelkezési jogának kizárásával állandósítja azt a veszélyt, amely a feladó megfelelő rendelkezésével esetleg elhárítható volt volna. Az értesítés elmulasztásával szemben pedig nem a felperes köteles bizonyítani, hogy az értesítés kézhez vétele esetén módjában állott volna oly módon rendelkezni, hogy a vasúti állomáson veszteglő árunak elégése lehetetlené vált volna, hanem a mulasztást mentesítő körülmények igazolására kötelezett vasút tartozott volna oly tényeket bizonyítani, amelyek a felperesnek a veszteglő áru feletti rendelkezés lehetőségét és ez okból az értesítés elmulasztása s a kár bekövetkezése közti okoza.tos Összefüggés megállapítását kizárják. Az alperes azonban a felebbezési bíróság ítélete szerint ily tényeket nem bizonyított, ennélfogva az értesítés elmulasztása és a kár bekövetkezése közt az okozati összefüggés megállapítandó, ebből folyóan pedig a vétkes mulasztásának következményekép az Ü. Sz. 95. §. alapján bár a felperes tűzveszélyes áruja nyitott kocsin szállíttatott is, a vasutat a kártérítés kötelezettsége terheli. Ezek szerint a felebbezési bíróság nyilván anyagi jogszabály sértéssel mentesítette az alperest a kártérítés kötelezettsége alól. 58. A fuvardíj visszatérítésére vonatkozó igény a fiz tés napjától számítva egy éven beiül elévül: még akkor is, ha a V. Ü. Sz. 70. §. 1. pontja értelmében szükséges értesítést a vasút el is mulasztotta. (Curia 5706/1918. P. IV. sz. — 1915). január 23,) Indokok: A vasúti üzletszabályzat 70. §-ának (1) pontja értelmében az utánfizetésre kötelezett, ugy a visszatérítésre jogosult fél a fizetési díj, vagy az illetékek kiszámításánál, vagy a díjszabások alkalmazásánál előfordult hibák felől késedelem nélkül értesítendő, mig a 71. §. (1) pontjának utolsó bekezdése, ugy az utánfizetés, mint a visszatérítés iránti igény elévülését a fizetés napjának elmultával kezdődő egy évben határozza meg. Abból, hogy ez a rendelkezés a 70. § ban megjelölt értesítési kötelezettségre utalást nem tartalmaz annak daczára, hogy az elévülés szünetelésének feltételeit kifejezetten szabályozza, a logikai értelmezés szabályai szerint az következik, hogy az elévülési határidő kezdete a 70. §-ban megjelöli értesítéstől független, a fizetés napjának elmultával téhát az elévülés a visszatérítési igény íenforgásáról való értesítés elmaradása esetében is megkezdődik. Nem alapos ezzel szemben az a felperesi érvelés, hogy a vasutat terhelő értesitési kötelezettség megállapításának nem volna gyakorlati kötelezettsége akkor, ha ez az értesítés az elévülés felfüggesztésére kihatással nem bírhatna, mert a visszatérítési igény a vasút részéről való értesítés hiányában is érvényesíthető s az erre vonatkozó felszólamlás az elévülés szünetelését vonja maga után, felszólamlásával tehát az igénylő lényegileg ugyanazt a jogi helyzetet biztosithatja magának, amely beállana akkor, ha az etévülés kezdete a vasút részéről való értesítéshez volna kötve. Az, hogy a tulfizetési igény számítási hibából ered, nem változtathat a követelés alapjául szolgáló ügylet jogi természetén, az ily követelés tehát a vasúttal szemben fuvarozási ügyletből keletkezett követelés tekintete alá vonandó, a fuvarozási ügyletből eredő tartozások pedig a felebbezési bíróság által az elsőbiróság Ítéletéből elfogadott vonatkozó indokok szerint a IV. moratóriumi rendelet 12. §-a értelmében halasztás alá nem estek. 59. Az Ü. Sz. 99. §. 1. pontja szerint a vasúti fuvarozásból eredő jogoknak a vasút ellen való érvényesítésére csak az van jogositva, akit a feladott áru felett a rendelkezés joga megilleti. Ez a jog a feladót illeti meg mindaddig, mig az áru a kiszolgáltatás helyére meg nem érkezik, mert az Ü. Sz. 78. §. 9. pontja alapján a feladó rendelkezési joga akkor szűnik meg, amikor az áru a kiszolgáltatás helyére megérkezett és a czimzett, az Ü. Sz. 72. §. 2. pontja szerint csak azután érvényesítheti saját nevében, esetleg keresetig s fuvarozási szerződésből származtatható jogokat. (Curia 499 5/1918. P. IV. sz. — 1919. január 22.) Indokok: A feladó rendelkezési jogának átruházása nélkül tehát a czimzett, ha a szállításra feladott áru a kiszolgáltatás helyére még meg nem érkezett, egymagában azon az alapon, hogy a fuvarlevél az áru megérkezése előtt, részére bármi okból ki is adatott, a fuvarozási szerződésből folyó és egyedül a feladót illető jogokat a vasúttal szemben nem érvényesíthet. A meg nem támadott tényállás szerint a becsatolt fuvarlevél mellett feladott áru, fuvarozás közben elveszvén, az a kiszolgáltatás helyére meg nem érkezett, efelett az áru felett eszerint a rendelkezési jog ezidőszerint is a feladót illeti meg, ennélfogva tekintettel arra, miszerint nem is vitatta a felperes, hogy a feladó jogait a felperesre ruházta át, bár a fuvarlevél a felperesnek ki is adatott, az áru elveszéséből eredő kártérítési igényt a vasút ellenében nem a felperes, hanem egyedül a feladó van jogositva keresettel érvényesíteni. Eszerint anyagi jogszabályt sértett a felebbezési bíróság, amidőn az Ü. Sz. világos rendelkezései ellenére, az alperes által elismert összegen felüli követésre nézve, a felperes kereshetőségi jogát és kártérítés követelésére irányuló igényét megállapította.